Légiósok: Ha jól játszom, innen is van feljebb – Szalai Gábor

– Szereti a csokoládét és a bort?
– Értem a kérdést, errefelé mindkettő híres – mondta lapunknak adott interjújában Szalai Gábor, a 23 esztendős válogatott kerettag hátvéd, aki a Kecskemétet elhagyva 2028 nyaráig írt alá a svájci élvonalbeli Lausanne-Sporthoz. – Egyiknek sem vagyok nagy rajongója, de idővel biztosan megkóstolom a helyi specialitásokat.

– Csupán néhány napja lehetett hallani a Lausanne érdeklődéséről, vasárnap pedig hivatalos lett az üzlet. Mozgalmas napokon van túl?
– Pörögtek az események. A csütörtöki edzésen még nem tudtam semmiről, utána hallottam a Lausanne megkereséséről. Azt éreztette a svájci együttes, hogy szeretne megszerezni, és azon van, hogy minél előbb csatlakozzak hozzá. Pénteken már Svájcba utaztam, szombaton megtörténtek az orvosi vizsgálatok és véglegesítettük a szerződést, majd este már Barcelonába repültem új csapatomhoz, mivel Girona mellett edzőtáborozunk. Bemutatkoztunk egymásnak az új társakkal, mindenki kedvesen fogadott, sokat kérdeztek Magyarországról és volt klubomról, a Kecskemétről is. Úgy érzem, könnyű lesz beilleszkednem, jó közegbe kerültem, kiváló a hangulat, egyből feltűnt, hogy nagyon egyben van a gárda. Vasárnap már részt is vettem az első edzésen. Fárasztó napokon vagyok túl, de örülök, hogy itt lehetek.

– Menedzsere, Paunoch Péter azt mondta lapunknak, több csapat is érdeklődött: miért döntött a svájciak mellett?
– Azt éreztük, hogy a Lausanne nagyon szeretne megszerezni, illetve szakmailag jó lépcsőfok az NB I után a svájci élvonal. Ez olyan európai liga, amelyben ha jól teljesít az ember, még feljebb tud lépni – márpedig ez a célom. Fontos volt az is, hogy ne legyen túl nagy az ugrás a magyar bajnokság után. És természetesen az egyik legfontosabb szempont a válogatott, mert ha a Lausanne-ban rendszeresen játszom és jó teljesítményt nyújtok, esélyem lesz bekerülni az Európa-bajnoki keretbe.

– Kétezerhuszonegy májusában még az NB III-ban lépett pályára, azóta feljutott az élvonalba a Kecskeméttel, amellyel ezüstérmet szereztek, ezáltal szerepelhetett a nemzetközi kupaporondon. Sőt, az utóbbi időben rendszeresen ott van Marco Rossi szövetségi kapitány válogatott keretében. Nagyot fordult önnel a világ.
– Borzongva gondolok bele, hogy három évvel ezelőtt még az NB III-ban játszottam a Kecskeméttel... Nehéz mit mondani. De olyan gyorsan történtek az események, hogy nem volt sok időm rágódni ezeken. Eddig sikerrel vettem az akadályokat, úgy érzem, van még feljebb is. Szeretnék köszönetet mondani a Kecskemétnek, ott nőttem fel, rengeteg adott nekem ez a klub, követem majd a szereplését, szurkolok a srácoknak. Nagyon nehéz volt a többiektől elbúcsúzni, hiszen sokan nem is tudtak az eseményekről, olyan gyorsan zajlott minden. Bevallom, megkönnyeztem.

– Kecskemétiként mennyire volt nehéz otthagyni a várost és a klubot?
– Nagyon, hiszen ott van a családom és a barátaim, minden a városhoz köt. Ám ilyen az élet, ha a labdarúgásban jön egy jó lehetőség, lépni kell.

– Még egy pillanatra maradjunk a Kecskemétnél: Szabó István vezetőedző irányításával rengeteg fejlődött, mekkora szerepe van a szakembernek abban, hogy ön idáig jutott?
– Óriási. Két és fél évet dolgoztunk együtt, rengeteget tanultam tőle mind szakmailag, mind emberileg, köszönök neki mindent, nélküle nem tudom, hol tartanék, de biztosan nem itt. Természetesen elbúcsúztunk egymástól, sok sikert kívánt, és leszögezte, hogy szurkol nekem és követi a pályafutásomat.

– Először áll légiósnak: izgul?
– Tizenhét évesen két évet voltam Angliában, megálltam a helyem, az akkor szerzett tapasztalatok is előnyömre válnak most. Nyilván ez teljesen más, ez már profi futball, mindenki küzd a helyéért, ám fel tudom venni a harcot bárkivel. Egyedül megyek Svájcba, az edzőtábor végeztével visszautazunk, majd tíz napig biztosít szállást a klub, ezt követően albérletbe költözöm.

– Említette, hogy a szombatot Svájcban töltötte: milyenek ez első benyomásai a klubról?
– Miután megérkeztem, körbevezettek, a stadiont néhány éve adták át, modern és jól felszerelt, ragyogó a környezet. Amit eddig láttam, biztató, minden profi. Nem sokat láttam a városból, de amit igen, az alapján kijelenthetem, gyönyörű a Genfi-tó partján fekvő Lausanne. Hogy szeretek-e kirándulni? Kecskeméten sok újdonság már nincs számomra, ám ha lesz szabadidőm, biztosan felfedezem a várost és a környéket.

– A Kecskemét futballistájaként tavaly nyár óta rendszeresen szerepelt a válogatott keretében, de most be kell illeszkednie egy új országba, új csapatba, ki kell harcolnia a rendszeres játéklehetőséget. A labdarúgásban előfordul, hogy ez hosszabb időt vesz igénybe: nem tartja kockázatosnak a váltást néhány hónappal az Európa-bajnokság előtt?
– Bevallom, rizikós lépés volt, ám ha rendszeresen tudok játszani, és jól is teljesítek, nagyobb esélyem van bekerülni a válogatottba, illetve ott lenni az Európa-bajnokságon. A kockázat ellenére meg kell tenni ezeket a lépéseket, hiszen csak így lehet előrejutni. Laczkó Zsolt pályaedzőn keresztül kikértem Marco Rossi szövetségi kapitány véleményét is, aki támogatását fejezte ki, és azt üzente, megfelelő következő lépcsőfok ez a karrieremben. Ennek nagyon örülök, hiszen rengeteget számít a szövetségi kapitány véleménye. Továbbá a Servette-ben játszó Bolla Bendegúzzal is beszéltem, mondott hasznos információkat Svájcról és a bajnokságról, ő is biztatott

– Hétfőn felkészülési mérkőzést játszik a Lausanne: pályára lép ön is?
– Jól érzem magam, készen állok a bevetésre!