Mezőkövesd: Szerencse, hogy a csapatnak van egy jó kapusa! – Riccardo Piscitelli

– Hogyan látja a Mezőkövesd őszi szezonját?
– Nem volt sétagalopp, mert eleinte sorozatban jöttek a balul sikerült meccsek, ám október végére kiegyenesedtünk és sikerélményekben volt részünk: legyőztük az MTK-t, a Debrecent, az Újpestet, valamint az utolsó fordulókban idegenben vettünk el pontot a Ferencvárostól, illetve a Puskás Akadémiától – mondta a Nemzeti Sportnak Riccardo Piscitelli, a Mezőkövesd 30 éves olasz kapusa. – Változtattunk a játékunkon, ami eredményre vezetett, de azt hozzá kell tennem, hogy a futballban nem mindig az edzésmunka és az elszántság, hanem a nüanszok döntenek. A tavasztól azt reméljük, hogy azon az úton haladunk tovább, amelyre a bajnokság végén rátértünk. Kis csapatként minden edzésen és meccsen meg kell szakadnunk az érvényesüléshez, nem becsülhetünk le és nem tisztelhetünk túlzottan senkit, amint az is fontos, hogy ne kapkodjunk, illetve ne legyünk túl kényelmesek sem. A kezünkben a sorsunk, magunkra összpontosítva, önbizalomtól telve kell játszunk és akkor jól szerepelhetünk.

– Mire összpontosítanak leginkább a téli felkészülés alatt?
– Több időnk jut az erőnlét fejlesztésére és a játék csiszolására – utóbbi részleteit nem kotyognám ki. Keményen dolgozunk, csikorgatjuk a fogunkat rendesen – nemcsak a nehéz feladatok, hanem a hideg miatt is, mivel idehaza készülünk.

– Az idényben a Mezőkövesd kapuját vették célba legtöbbször a csapatok, összesen 273 lövéssel próbálkoztak. Mi állhat ennek a hátterében?
– Nem az én tisztem ezt megválaszolni, de még szerencse, hogy a csapatnak van egy jó kapusa, aki csak huszonhat gólt kapott! A viccet félretéve, a tabellán nem állunk úgy, hogy elégedettek legyünk, fejlődnünk kell. A kapott gólok száma nem csupán azért lehet ilyen alacsony, mert rendre jó napot fogtam ki vagy a védelem jól szuperált: kőkemény csapatmunka van mögötte, az elöl lévők is kiveszik a részüket a piszkos munkából.

– Ha már a támadók: gondot jelent, hogy Sztefan Drazsics formáján áll vagy bukik az eredményesség? Ha jó passzban van, szállítja a gólokat, ám ha rossz napot fog ki, a társak ritkán lépnek a helyébe.
– Egyetértek, de erre nem tekintek problémaként – képzeljük csak el, mi lenne velünk, ha nem minket erősítene! Jobb lenne, ha a folytatásban a többi támadó is nagyobb számban termelné a gólokat, de Drazsics személyében rendkívüli csatárunk van. Az edzéseken gyakran viccelődünk egymással, húzzuk egymás agyát. Szeretek vele dolgozni, egymás segítségével fejlődünk.

– A télen szerződtetett új játékosokról mi a véleménye? Erősödik velük a csapat?
– Ezt egyelőre nehéz megválaszolni. Mezőkövesden általában nagy a jövés-menés az átigazolási időszakban. Ez van, hogy nagyszerűen sül el, máskor nem vezet a kívánt eredményre. A mi fel­adatunk, hogy nyitottak, befogadók legyünk az újakkal, segítsük a beilleszkedésüket. A változtatásokból akkor jöhetünk ki jól, ha megértjük egymást a pályán, olvasnunk kell a társak gondolatait. Éppen ezért fontos, hogy a bajnokság kezdetéig minél jobban összecsiszolódjunk, mint például az előző téli szünetben, amikor rengeteg új, különböző nemzetiségű játékos érkezett, a vérfrissítés azonban kiváló hatást gyakorolt az együttműködésre.

– Hogy érzi, önnek milyen a kapcsolata a Mezőkövesddel?
– Eleinte nem működött olyan jól, adódtak problémáink. Olyan volt a viszonyunk, mint az általános iskola alsó tagozatában a diákoknak: eleinte méregettük egymást, voltak ellentéteink, de ezek hamar elsimultak, azóta minden rendben van, jó a kapcsolatunk.

– Megkedvelte a magyar bajnokságot?
– Mindig is az volt a célom, hogy a lehető legmagasabb szinten védjek. Szeretnék még erősebb bajnokságba kerülni, de ha nem sikerül, akkor itt szeretném bizonyítani a rátermettségemet. A portugál bajnokságban olyan csapatok ellen kellett helytállnom, mint a Benfica, a Sporting vagy a Porto, öt-hat csapat is rendkívül magas szinten játszott, míg a többi olyan erőt képviselt, mint az NB I-es klubok. Romániában is voltak kiemelkedő együttesek, de az ottani bajnokság körülbelül olyan színvonalú, mint a magyar. Szeretem az NB I-et, jó itt védeni, rendkívül kiélezett a mezőny, megtippelhetetlenek a meccsek, de örülnék a létszámbővítésnek, szerintem a bajnokság javát szolgálná.

– Legutóbb Olaszországban küzdött bajnoki címért, aminek immár hét-nyolc éve. Hiányzik, hogy trófeákért versengjen?
– Természetesen. Kapusként is jobb, ha olyan csapatban védesz, amely minden meccsen győzelemre tör. Ilyenkor olyan a szereped, mint egy orvosé, aki csak ritkán, a legnehezebb helyzetekben avatkozik közbe, ezért óriási rajta a felelősség. Persze ha több a kapus dolga, könnyebb kitűnni a bravúrokkal, de ha a csapat folyamatosan veszít, az a kapus megítélésén sem segít. De ez jelenleg nem foglalkoztat, nekem a Mezőkövesd sikere az első.

– Mint ahogyan Budapest is előkelő helyet foglal el a szívében, ha jól tudom…
– A legjobb város, ahol valaha jártam, még Milánót is kenterben veri! Két és fél éve itt élek, jó barátokkal vagyok körülvéve, hamarosan üzleti tevékenységet is kezdek, úgyhogy valóban nagyszerű itt az életem, nem vágyok innen sehová.