Egyre közelebb az NB II, a Kövesd kikapott hazai pályán a vármegyei rivális Diósgyőrtől

LABDARÚGÓ NB I
24. FORDULÓ
MEZŐKÖVESD ZSÓRY FC–DIÓSGYŐRI VTK 1–2 (1–1)
Mezőkövesd, Mezőkövesd Városi Stadion. Vezette: Antal Péter (Bornemissza Norbert, Vígh-Tarsonyi Gergő)
Gólszerző: Drazsics (45.), ill. Szatmári Cs. (16.), Bényei Á. (71.)
Kiállítva: Szilágyi Sz. (77.)

A mérkőzés szöveges tudósítása itt olvasható.

Jó hangulatban, a szokottnál több néző előtt kezdődött szombaton ebédidőben a két Borsod vármegyei együttes összecsapása. A hangulatot elsősorban a vendégszektort megtöltő diósgyőri szurkolók biztosították, akik már a mérkőzés elején ünnepelhettek.

„El kell ismernem a szerencse is kellett a gólomhoz – mondta Szatmári Csaba, a DVTK vezető góljának szerzője. – Nielsen Marco Lund lőtt kapura, a labda levágódott a védőkről, és úgy tűnt, a kapusé lesz. Ám én nem álltam meg, mentem tovább, a labda visszafelé pörgött, Riccardo Piscitelli pedig elcsúszott – így lőhettem a kapuba. De ha nem számítok erre, ha feladom, biztosan nincs belőle gól...”

Ezt követően kiegyenlített mezőnyjáték folyt a pályán, és a szünet előtt nem sokkal Sztefan Drazsics egyenlített.

A szoros mérkőzésen fordulópontot jelentett, amikor a vendégek cseréltek, és a kispadról érkező játékosok új lendületet tudtak adni a diósgyőrieknek – Stephen Godfrey beadását követően Bényei Ágoston szerezte meg a győztes gólt.

„Az előző fordulóban is volt hasonló szituáció, ám akkor középen megcsúsztatták a labdát, így lemaradtam róla – emlékezett vissza a szituációra Bényei Ágoston. – Amikor láttam, hogy a túloldalon Holdampf Gergő felpasszolja a labdát Stephennek, aki elindult a vonal mellett, tudtam, hogy nekem is sprintelnem kell a hosszú kapufa felé, és amikor jött a beadás, eszembe jutott a múltkori jelenet és csak arra gondoltam: ne érjen bele senki! Így történt, és annyira közel voltam a kapuhoz, hogy tudtam, akárhogy találom el a labdát, gól lesz. Ráadásul éppen a DVTK-tábor előtt, fantasztikus érzés volt érezni az örömüket, szuper jó volt velük együtt ünnepelni a győzelmet.”

A Mezőkövesd sokat dolgozott, ám a hajrában csökkentek az esélyei, miután a Vasastól szerződtetett Szilágyi Szabolcsot kiállították. A 20 éves játékos letörten nyilatkozott a mérkőzést követően.

„Nem ilyen mérkőzésről álmodtam – sóhajtotta. – Nagyon vártam a játéklehetőséget, boldog voltam, amikor csereként beküldtek. Mi történt pontosan? Lepattant a labda, egészen közel hozzám, úgy éreztem, el tudom érni, ezért nyúltam felé, de az ellenfelem megelőzött, így teljesen véletlenül ráléptem a lábára. Abban a pillanatban ahogy érzékeltem, a labda helyett a bokájához értem, egyből visszahúztam a lábam, de sajnos későn. Hallottam a sípszót, gondoltam sárga lap lesz, leforrázott amikor megláttam a pirosat. Ám a VAR elkezdte vizsgálni az esetet, ekkor reménykedtem kicsit, de a játékvezető mondta közben: közelről nézte mi történt, ne nagyon bízzak abban, hogy a VAR megváltoztatja a döntését. Rettenetesen érzem magam. Segíteni szerettem volna a csapatnak. Viszont az öltözőben mindenki kedves volt velem, biztattak, bátorítottak, emeljem fel a fejem, dolgozzak tovább és tanuljak az esetből. Senki nem bántott.”

„Voltam már jobban is – mondta kényszeredett mosollyal Vajda Sándor, aki ezúttal is végigrobotolta a mezőkövesdiek mérkőzését. – A mérkőzés egyes szakaszaiban nem játszottunk rosszul, de nagyon pechesek voltunk: elcsúszunk döntő pillanatban, kimaradnak a helyzeteink, lemaradunk a beadásról… Amíg van matematikai esélyünk, szóba sem jöhet, hogy feladjuk a küzdelmet, de nem mondhatom, hogy jól érzem magam, mert az nem lenne igaz...”

Az öltözőfolyosón már nyoma sem volt a mérkőzés feszültségének: a két csapat játékosai megölelték egymást, sok sikert kívánva a folytatáshoz.

Így ért véget a borsodi ütközet – ki tudja, mikor találkozik legközelebb a két csapat…