Szabó István: 19-re lapot húztunk, a játékunk nem lett jobb, de küzdöttünk

NB I
26. FORDULÓ
Kisvárda Master Good–Debreceni VSC 1–3 (Mesanovic 5., ill. Vajda B. 38., Domingues 54., Manrique 90.)
Kisvárda, Várkerti Stadion, 2500 néző. Vezette: Vad II István

„Jól kezdtük a mérkőzést, hiszen a vezető gól után több olyan lehetőségünk volt, amiből megszerezhettük volna a másodikat. Bosszantó, hogy a válogatott játékosunk lép ki egy az egyben a kapussal szemben és nem vállalja be a futást. Az első gól előtt pedig volt egy kontránk, ahol olyan becsületesek voltunk, hogy felállt a játékosom, amikor az utolsó ember faultolta. Az a gól megfogta a csapatot. Hiába birtokolta többet a labdát az első félidőben a Debrecen, helyzete nem volt a gólig, azután viszont sok helyzetet dolgozott ki, a második félidőben pedig a vezetése előtt és után is voltak olyan pillanatok, melyekkel eldönthette volna a mérkőzést. Nekünk a második gól után nyíltabb játékot kellett bevállalni és benne volt a veszély, hogy többször megkontráznak minket. Bosszantó, hogy azokból a labdaszerzésekből sem tudunk eljutni kapura lövésig, amikor a kapu előtt voltunk huszonöt méterre” – mondta Feczkó Tamás, a Kisvárda vezetőedzője a meccs utáni sajtótájékoztatón. 

„Elégedett vagyok, mert megérdemelt győzelmet arattunk. A játékosok teljesítménye és az eredmény arányos volt egymással. Nem volt könnyű a mérkőzés eleje, mert a Kisvárda változtatott az eddig megszokott játékán és megpróbált valami újat. Nekünk kellett egy kis idő, amíg ezt megszokjuk, különösen védekezésben, ezért is kaptunk az elején egy gólt és ezért is néztünk ki úgy az első tizenöt percben, ahogy nem szoktunk. Nagyok voltak az elvárásaink, és nem könnyű teljesíteni egy olyan meccsen, amelyen korán hátrányba kerülsz. Kicsit idegesek lettünk, de jól reagáltunk, megtaláltuk a megoldást az ellenfél játékára és onnantól kezdve uraltuk az első félidő végét. Jók voltunk a labdával, közel voltunk az ellenfél tizenhatosához, de igazán nagy helyzetek nélkül, kivéve Vajda gyönyörű gólját, amelynek köszönhetően döntetlennel vonulhattunk a szünetre. Az egyenlítés után könnyebb volt játszani, mert valamennyi nyomást levettünk magunkról, volt néhány taktikai változtatásunk is és uraltuk a meccset. Sőt, sok kimagaslóan jó pillanatunk volt, Brandon Domingues lőhetett volna több gólt és hamarabb is kialakíthattuk volna a végeredményt, de elégedettek vagyunk” – mondta a DVSC vezetőedzője, Szrdjan Blagojevics.

MTK Budapest–Kecskeméti TE 2–2 (Hej 41., Molnár R. 50., ill. Szendrei Á. 34., Helmich 87.) 
Budapest, Új Hidegkuti Nándor Stadion, 2228 néző. Vezette: Káprály

„Változatos mérkőzésen vagyunk túl. Az első félidő ki-ki csatát hozott, minden labdáért meg kellett küzdeni, hogy némi előnyt szerezzenek a csapatok. Sokat kellett változtatni meccs közben is, a legjobbunkat nyújtani, hogy felénk dőljön el a mérleg nyelve. Az első gól után jól változtattunk a stratégián, domináltunk, és a helyzetek is adottak voltak, hogy lezárjuk a meccset. A gyilkos ösztön most hiányzott, így be kellett érnünk az egy ponttal, hiszen a Kecskemét jó csapat és egyenlíteni tudott. Ezzel együtt a játékunk biztató a jövőre nézve” – idézte Horváth Dávidot, az MTK vezetőedzőjét a KTE honlapja. 

„Igazságos a döntetlen véleményem szerint, de ha boncolgatjuk a mérkőzést, akkor el kell ismerni, hogy az MTK vezető gólja után teljesen megzavarodtunk, noha addig jól kezdtünk a második félidőben. Sok hazai helyzet, nagyszerű átmenetek jellemezték az MTK-t. Tizenkilencre lapot húztunk, bejöttek a fiatalok, a játékunk ugyan nem lett jobb, de küzdöttünk, sokat futottunk és hibára kényszerítettük az MTK-t. Örülök, hogy Palkó ilyen zseniális gólt rúgott. Szerencsével ugyan, de igazságos ennek tükrében a döntetlen” – vélekedett a Kecskemétet irányító Szabó István.

ZTE FC–Diósgyőri VTK 5–1 (Sajbán Máté 26., 90+3., Mance 36. – 11-esből, Croizet 62., Lunde 80. – öngól, ill. Pernambuco 60.)
Zalaegerszeg, ZTE Aréna, 3310 néző. Vezette: Bognár T.

„A ZTE-szimpatizánsok nagyon szép húsvéti ajándékot kaptak, de mi, a stáb is. A játékosok fantasztikus teljesítményt nyújtottak, szinte egytől egyig. Sok és szép gólt rúgtunk, minden dicséretet megérdemelnek, mert felálltak egy méretes vereséget követően” – húzta alá Márton Gábor.

„Tíz perc után elveszítettük a fejünket, és úgy játszottunk, ahogy korábban sosem, és nem is gyakoroltunk az edzéseken ezt a játékot. Fontos kérdés számomra, hogy miért történt így. A játékosok számára pedig fontos tanulság, hogy ha jó csapat akarunk lenni, amelyik eredményes is, akkor nem szabad a korábbi néhány mérkőzésen történteken gondolkodni. A múltat magunk mögött kell hagyni, hiszen minden mérkőzés új kihívást jelent, ahol újabb pontokat lehet szerezni. Amikor kettő-nulla után Pernambuco szépített, ismét hinni kezdtünk az egyenlítésben, a győzelemben, azonban a hazaiak nagyon gyorsan megszerezték a harmadik góljukat, ami visszalökött minket a földre. Gratulálok a zalaegerszegieknek, ma megmutatták, hogyan kell küzdeni a pontokért! Ma több játékos is enerváltnak tűnt, ami kérdéseket vet fel bennem is, és a kispadon úgy éreztem, hogy nem csak ötvenszázalékos energiával játszottunk, hanem a mentalitás és a szenvedély is csak ötven százalékon pislákolt. Ennek az okáról őszintén kell beszélni az öltözőben, de nem szabad, hogy leromboljuk a csapat és a stáb között kialakított jó hangulatot. A lehető legalaposabban ki kell elemezni a vereség okait, s utána, amint lehet, el kell felejteni a mai találkozót” – idézte a DVTK honlapja a miskolciakat irányító Vladimir Radenkovicsot.