Pirruszi győzelem volt a komlói Fradi-siker

A naptári éves rendszerű 1964-es futballbajnoki idény tavaszi zárása június 7-re esett, ekkor rendezték a 14 csapatos bajnokság 13. fordulóját, a tabellán a Ferencváros állt az élen, Mészáros József együttese négy ponttal előzte meg a Bp. Honvédot, öttel a Tatabányát. A zöld-fehérek játékerejére jellemző, hogy a tavaszi utolsó fordulóban a Népstadionban a mesternégyest szerző Albert Flórián vezérletével 6:1-re lelépték a Bányászt.

A válogatott labdarúgók nem pihenni utaztak, hanem a Nemzetek Európa-kupája (ma: Európa-bajnokság) spanyolországi négyes döntőjére. Az együttes június 17-én a Bernabéu-stadionban hosszabbításban szenvedett 2:1-es vereséget Spanyolországtól, majd június 20-án ugyancsak hosszabbításban 3:1-re győzött Dánia ellen, ezzel minden idők legjobb Eb-szereplését vívta ki – bár ezt akkor még nem tudtuk…

A harmadik helyezés fanyalgást váltott ki itthon, ahogyan Baróti Lajos fogalmazott a róla szóló életrajzi könyvben: „A világbajnoki ezüstök mellett ez az egyetlen érmes helyezése a magyar labdarúgásnak, idehaza mégis mindenki leírta ezt az eredményt.” A szövetségi kapitány hozzátette, a közvélemény még mindig az Aranycsapat varázsában él, pedig már tíz év telt el az elvesztett vb-döntő óta, de ő is úgy gondolta, meglehet az Eb-győzelem. Baróti még a lemondással is számolt, mert úgy érezte, megingott a belé vetett bizalom, de aztán elült a vihar.

A játékosok nemigen pihenhettek, a Vasas július elsején a Népstadionban a Slovan Bratislavát fogadta a Közép-Európai Kupa elődöntője keretében, a piros-kékek Mészöly Kálmán öngóljával 2:1-re kikaptak, nem jutottak be a fináléba, a négyes döntőben pályára lépők közül ott volt a csapatban Szentmihályi Antal, Mészöly, Ihász Kálmán és Farkas János.

A július 4-én kezdődő őszi szezon előtt a Népsport hangsúlyozta, az év első felében a mérkőzéseket is beleértve mintegy 170 foglalkozáson vettek részt a futballisták, ami fizikailag erős megterhelést jelent. A lap szerint: „Valamennyi edző igyekezett alaposan felhasználni a négyhetes szünetet, hogy megfelelő erőállapotra tudja felhozni játékosait.” Ami az erőt illeti: a Ferencváros 1964 júliusában hét bajnoki vagy MNK-mérkőzést játszott, s csupán egyet veszített el, az Újpesti Dózsa elleni rangadót 4:2-re a Népstadion 85 ezer nézője előtt.

Július 4-én két gólzáporos győzelemmel rajtolt rekkenő hőségben az „ősz”: egyaránt 15 ezer néző előtt a Dózsa 8:1-re intézte el a Debrecent, a Bp. Honvéd 7:3-mal küldte hata a Pécset. Az Újpestben a gólt is szerző Solymosi Ernő „mindvégig szinte hatodik csatárt játszott, kitűnően”. Bene Ferenc három gólt lőtt. Elöl „a jól osztogató Kuharszky, a szemfüles, gólerős Bene, valamint Zámbó játszott kitűnően”. A Népsport kiemelte: „A több mint fél tucat gól híven tükrözi a két csapat közti pillanatnyi különbséget.” Kispesten a szintén válogatott csatár, Tichy Lajos remekelt, Benéhez hasonlóan három gólt szerzett. „A Bp. Honvéd ilyen arányban is feltétlenül megérdemelte a győzelmet, (…) frissen, ötletesen kombináltak a mezőnyben. Ügyesen kihasználták gyorsasági fölényüket, sokat foglalkoztatták a szélsőket és bátran lőttek távolról is.” Tichy „nagy kedvvel, vállalkozó szellemben játszott”. A kispestiek a második félidőben három gólt is elértek úgy, hogy Marosi László sípcsontsérülése miatt tízen játszottak…

Az FTC pirruszi győzelmet aratott Komlón: vasárnap, már őszies időben ugyan 3:0-ra nyert a Bányász ellen, de Albert Flórián súlyosan megsérült. Mészáros József szerint olyan súlyosan, hogy az idényben már nem számíthatnak rá – szerencsére a tréner tévedett, Flóri szeptember 6-án Tatabányán visszatérhetett a pályára. Mészáros így írta le a sérülés körülményeit. „Albert megpróbált elmenni, de nem tudott, mert Sós hátulról felvágta, labdával együtt elrúgta a csatár lábát. Ez a sérülés, sajnos, előrevetítette árnyékát, mert középcsatárunkat ketten is őrizték, Józsa és Sós, s némelykor nem megengedett eszközökkel szerelték. A komlóiak durván játszottak, s ez nagyon meglepett bennünket. Ami Albert sérülését illeti, eleinte nem gondoltunk törésre, hiszen a csatár szünet után, bár nagy fájdalmakra panaszkodott, de a jobb szélre állt. Később azonban alig tudott lépni, s a befejezés előtt tíz perccel lehívtam a pályáról.”

A röntgen kimutatta, a jobb lábán az ötödik lábfejközépcsontja eltörött. A szenvedő fél így látta: „Éreztem, hogy valami baj lesz, mert Sós az első perctől kezdve állandóan a nyomomban volt, s igyekezett a lehető legkeményebben szerelni. Próbáltam őt lerázni, sokat mozogtam, de hiába, mert alaposan elkaszálta a lábamat. Fájdalmamat a szünetben injekcióval enyhítették, s noha tudtam, hogy sérülésem komoly, visszamentem, mert nem akartam cserbenhagyni a fiúkat. A sérülésnél is jobban fáj az, hogy hosszú hetekre kiesem a csapatomból, s egy időre alighanem búcsút mondhatok a válogatottságnak is.” A középcsatár a tavaszi szezon befejezése után 19 góllal állt a góllövőlista élén, felépülése után ehhez csupán egyet tudott hozzátenni. Az első ferencvárosi gól szerzője, Fenyvesi Máté így kommentálta a győzelmet: „Minden máshogy adódik, ha Albert nem kap őrzőjétől olyan rúgásokat, amelyek végül harcképtelenné tették.”

A Népsport szerint: „A bányászcsapat kezdeti elfogódottságát a Ferencváros igen jól kihasználta, de a gól után elég gyorsan – Albert sérülése miatt – megtört a zöld-fehér támadósor egysége és lendülete, a vendégek csak a hajrában kerekedtek újra felül.” Az FTC centerének távollétében „Varga nemcsak mutatósán játszott, hanem a támadások előkészítésében is jeleskedett.”

A Vasas–Diósgyőr meccsen simán nyert a hazai együttes (3:1), „Farkast két gólja, Machost néhány átadása dicséri”. A Győr–Csepel nem hozott meglepetést (3:0), a későbbi olimpiai bajnokok közül Orbán Árpád kiemelkedett a védelmi hármasból, Palotai Károly viszont „mindvégig mérsékelten játszott”, tegyük hozzá, azért gólt is lőtt… Nagyon úgy nézett ki, hogy a Dorog legalább egy pontot elhoz Szegedről, de a 76. percben kapusa, Janák István kiejtett egy labdát, Arató Lajos egészen közelről bevágta, ezzel lett 2:1. Tatbányán a hazai együttes megszenvedett az ikszért (2:2) az MTK ellen, a félidőben még az MTK 1:0-ra vezetett, sőt Halápi István kettőre növelte az előnyt. Az értékelésben a Népsport megszokott klisével élt: „A játék képe alapján a bányászcsapat feltétlenül rászolgált az egy pontra, bár az eredmény alakulása MTK-győzelmet ígért.”

A forduló hét meccsét 68 ezer néző látta, ez elég levés – írta a Népsport, de biztatásul hozzátette: „Merjük remélni, hogy az őszi idényben egyre több csapatunk támadójátékának jellemzője marad a sok mozgás, a határtalan küzdőkedv, s a jó erőnlét.” S ha nem maradnak el a gólok, növekszik a nézőszám is.

Ilyen egyszerű játék a futball.

EMLÉKEZTETŐ

1964. július 4-5., NB I 14. forduló
Újpesti Dózsa–Debreceni VSC 8:1 (2:0)
Megyeri út, 15 ezer néző, vezette: Fehérvári
Gólok: Várhidi (25. – 11-esből), Zámbó (36.), Kuharszky (49., 70.), Bene (53., 63., 84.), Solymosi (81.), illetve Varsányi II (48.)

Bp. Honvéd–Pécs 7:3 (4:1) 
Kispest, 15 ezer néző, vezette: Müncz
Gólok: Tichy (10., 49., 56.), Nógrádi (11.), Nagy Antal (37., 60.), Katona (39.), illetve Csupák (3. – 11-esből), Török (55.), Dunai I (81.)

Vasas–Diósgyőr 3:1 (1:0)
Népstadion, 6000 néző, vezette: Schopp
Gólok: Machos (24.), Farkas (53., 83.), illetve Kiss L. (76.)

Komló–Ferencváros 0:3 (0:1), 
Komló, 10 ezer néző, vezette: Horváth L.
Gólok: Fenyvesi (10.), Varga (56.), Rátkai (90.)

Győr–Csepel 3:0 (2:0) 
Győr, 8000 néző, vezette: Vadas Gy.
Gólok: Keglovich (25.), Korsós (40.), Palotai (75.)

Szeged–Dorog 2:1 (0:1) 
Szeged, 6000 néző, vezette: Gere
Gólok: Nemes (71.), Arató (76.), illetve Monostori (15.)

Tatabánya–MTK 2:2 (0:1) 
Tatabánya, 8000 néző, vezette: Aranyosi
Gólok: Csernai (65.), Szekeres (88.), illetve Vasas (6.), Halápi (61.)