Sántha Gergely: Aki nem tud a szurkolói nyomással együtt élni, az ne futballozzon! – interjú a DVTK elnökével

– Klubvezetőként elégedett volt az előző idényben elért hetedik hellyel, vagy maradt önben hiányérzet?
– Évad közben álltunk előrébb, olykor hátrébb, klubvezetőként nekem két lábbal a földön kell járnom – felelte lapunknak adott interjújában Sántha Gergely, a DVTK elnöke, aki egyben az FC Kassa felügyelőbizottságának elnöke is. – Újonc csapatként értük el ezt a hetedik helyet, az első csapatunk helyezését illetően, úgy érzem, rendben volt a legutóbbi idény.

– Szokták mondani, a frissen feljutó csapatot repíti előre a lendület… Képesek lehetnek túlszárnyalni ezt a hetedik helyet?
– Erősebbnek érzem a mostani keretünket. Jól sikerült a felkészülésünk, még inkább összeérett a csapat. Ebben nagy szerepe van annak, hogy Vladimir Radenkovics vezetőedző és a keret magja együtt maradt. Szakmai kérdésekben nem szeretnék nyilatkozni, de az eredményesség egyik alappillére a stabilitás. Azokba a pozíciókba, amelyekbe a szakmai stáb erősíteni szeretett volna, érkeztek új futballisták a keretünkbe.

– Na és a fiatalok?
– Szerintem ezen a téren sincsen szégyenkeznivalónk. Sőt, az előző idény második felében az élmezőnyhöz tartoztunk a fiatalperceket illetően. Regionális utánpótlás-hálózatot hoztunk létre Észak-Magyarországon, hogy csak néhány bázist említsek: Egerben, Salgótarjánban, Sajóvölgyében is szoros együttműködésben építjük a regionális futballt. Egységes képzésen alapuló rendszert szeretnénk létrehozni, és elérni azt, hogy a régióban a tehetséges gyerekek első számú célja a DVTK-akadémia legyen.

– A Kassával egyre inkább elmélyül a partneri kapcsolat. Miben lehetne még előrelépni?
– A két klub tulajdonosi hátterében vannak átfedések, szintén kiemelten fontos befektetésünk a kassai labdarúgócsapat. Helyrajzilag és szellemiségben is közel áll a két klub egymáshoz, szeretnénk a sportot amolyan diplomáciai eszközként használni a két régió kapcsolatainak szorosabbá tételéhez, és kellemes meglepetésben volt részünk, amikor láttuk, hogy kassai partnereink mennyire nyitottak a velünk történő együttműködésre. Ők is egy éve jutottak fel a szlovák első osztályba, amelyben a tizedik helyen végeztek. Vasárnap náluk is elkezdődik az idény, rögtön a Dunaszerdahellyel játszik a csapat.

– Ott is annyira rajonganak az emberek a futballért, mint Diósgyőrben?
– A DVTK ebből a szempontból előrébb jár. Szlovákiában a labdarúgást népszerűségben kis mértékben még megelőzi a jégkorong, a helyi kassai együttes egy évvel ezelőtt bajnokként jutott fel a másodosztályból, de a futball szépen fejlődik, hétfőn a Kassai Futballaréna önkormányzat által szervezett hivatalos megnyitóján, az AS Roma elleni meccsen például telt ház volt. A kassai utánpótlásképzésre is nagy hangsúlyt fektetünk, itt is folyamatban van egy regionális rendszer felépítése. Egyébként az utánpótlásban máris van bajnoki címet szerző együttesünk, a tizenöt évesek a Slovan Bratislavát maguk mögé utasítva végeztek az élen.

– Diósgyőrben mi lehet a cél? A dobogó nagyon merész álom?
– Tudom, a szurkolók szeretnék most azt hallani, hogy a DVTK-nak a legjobb három között a helye az NB I-ben, és természetesen a klubban a folyamatos fejlődésért dolgozunk, azért, hogy évről évre előrébb végezzünk. De… Ahhoz, hogy felléphessünk a dobogóra, több tényező együttállására is szükség van. A sport már csak olyan műfaj, hogy a benne dolgozók mindannyian a győztes oldalon szeretnének állni, így vagyunk ezzel mi is. A tulajdonostól kezdve a sportszakmai stábon át a pályamunkásig mindenki sikerre vágyik, és rengeteget tesz is érte, ám ahhoz, hogy valóban éremesélyes csapatunk legyen, nagyobb összefogásra lenne szükség.

– Szakmailag, emberileg, anyagilag?
– Utóbbi. Ahhoz, hogy még inkább megerősödhessünk, az észak-magyarországi régiónak támogatói oldalról is össze kellene zárnia. Ebben a régióban kevés támogathatóbb dolog van, mint a Diósgyőr. A csapat népszerű, a klub neve országszerte jól cseng, viszi a város a régió jó hírét.

– Noszogatni kell a szponzorokat?
– Szerencsére sok helyi vállalkozás beállt mögénk, de ezen a téren is előre kell lépnünk, főleg a kiemelt gazdasági jelenléttel rendelkező nagyvállalatok szempontjából. Azért dolgozunk, hogy a helyi, társadalmi szempontból is fontos sportélet támogatását legalább olyan komolyan vegyék, mint azt teszik például a multinacionális cégek saját hazájukban. Ha azt vesszük alapul, hogy a szűken vett régióból érkező szponzori pénzek a költségvetésünk hány százalékát teszik ki, messze járunk még a munka végétől.

– Lehet tudni, nagyjából hány százalékot adnak össze a helyi szponzorok?
– Keveset. Százalékot nem mondanék. Persze tudjuk, ezzel a problémával nem egyedül küzdünk a labdarúgásban, mi mégis szeretnénk ebből kitörni, amihez, úgy gondolom, egy edukációs folyamatot is el kell végeznünk a régióban a sport fontosságát illetően.

– Vasárnap a Paks ellen megkezdődik az új idény. Érezni a városban a szurkolók várakozását?
– Diósgyőrben a Szurkolói Koordinációs Iroda jól működik, a drukkerek rendezett körülmények között mondhatják el, mik a kívánalmaik, miben szeretnék, ha változtatnánk. Diósgyőrben imádják a labdarúgást, az előző idényben a Ferencváros mögött a második helyen zártunk a hazai átlagnézőszámot tekintve, ami majdnem elérte a hétezret. Több telt házas mérkőzésünk volt, reméljük, az előttünk álló idényben is sokszor megtöltjük a stadiont.

– A részükről áradó szeretet motiváció vagy inkább nyomás a csapaton?
– Aki ezt nem motivációként kezeli, nem tud a szurkolói nyomással együtt élni, az ne futballozzon! A szurkolók elvárása természetes, nekünk nincs más feladatunk, mint építeni a klubot, a csapatot az ő szempontjaikat is kiemelten figyelembe véve.