Gera Zoltán: Készen állok! Ha nem így lenne, nem vállaltam volna a feladatot

– Milyen volt immár NB I-es edzőként belépni az öltözőbe?
– Izgalmas – felelte lapunknak Gera Zoltán néhány órával azt követően, hogy aláírta a szerződését. – Sűrű nap volt. Előbb találkoztam a csapattal, elmondtam a mondandómat, vázoltam az elvárásaimat, hogy a játékosok mire számíthatnak tőlem. Az edzést még nem én tartottam, hanem a pályaedző, Kerekes Barna, hiszen a szerdai program már megvolt. Figyeltem, nyitott szemmel jártam, és próbáltam minél több információt magamba szívni.

– A Vasasnál Csizmadia Csabával dolgozott együtt: segítőként ő is önnel tartott Kecskemétre?
– A stábot megörököltem, vagyis az eddigi segítőkkel dolgozom tovább. Kerekes Barnát egyébként is ismerem korábbról, még a ferencvárosi évekből. A szerdai edzést követően elvonultunk az emeleti terembe átbeszélni a dolgokat, videózást is beiktattunk, nincs sok időnk, készülni kell a hétvégi, Puskás Akadémia elleni mérkőzésre. Gyorsan körbevezettek a klubnál, megismertem az itt dolgozókat. Jó közegbe kerültem, támogató emberekkel leszek körülvéve. Bár nem teljesen ismertlen a környezet, mert az U21-es válogatott szövetségi edzőjeként gyakran felbukkantam Kecskeméten, ahol sok a tehetséges fiatal.

– Tíz évvel ezelőtt, amikor Angliából visszatért a Ferencvárosba, Kecskeméten játszotta első meccsét. Emlékszik az összecsapásra?
– Minden részlet természetesen nincs meg, de ha jól rémlik, Böde Dániel mesterhármasával győztünk három egyre. A KTE akkoriban jutott fel az élvonalba.

– Elődjének, a távozó Szabó Istvánnak talán szobrot is állítanának a városban, mivel szisztematikus munkával bajnoki ezüstéremig repítette a csapatot az élvonalban. Nem éppen könnyű az örökség…
– Ezt belekalkuláltam én is! Nagy elismerés és tisztelet jár az elődömnek, nagyszerű munkát végzett a klubnál. Ugyanakkor bízom a képességeimben, és abban, hogy jól oldom meg a rám váró feladatot. Nyilván nehéz helyzetben vettem át a csapatot, elvégre ha jól mentek volna a dolgok, most aligha lennék itt. Jók a megérzéseim, jó a társaság, a játékosok jó mentalitásúak, szorgalmasak, a labdarúgás pedig már csak olyan, hogy folyamatosan kihívásokkal kell szembenézni. Az NB I-es mezőnyre ez különösen igaz, rendkívül kiélezett a harc.

– Szabó István távozását követően rendkívül gyorsan kinevezték: valóban minden ilyen hirtelen történt?
– Gyorsan történt minden. Néhány nappal ezelőtt a klub vezetői felvették a kapcsolatot velem, és hamar megállapodtunk. Nyilvánvalóan nem szerdán döntöttünk a közös folytatás mellett, de ezen a napon írtam alá a szerződésemet és jelentettük be az érkezésemet. Az elmúlt hetekben ki tudtam pihenni magamat, frissen, tettre készen érkeztem a klubhoz.

– Vasárnap délután a Puskás Akadémia ellen ül először NB I-es kispadon. Most izgatott, ideges?
– Egyszerűen csak várom a mérkőzést. Addig bőven van még teendő, most inkább ezekre koncentrálok. Szeretném a lehető legalaposabban felkészíteni a csapatot.

– Negyvenöt esztendős múlt áprilisban. Nagyjából így képzelte edzői karrierjét, hogy ennyi idősen már az élvonalban lesz tréner?
– Ha azt nézem, hogy hat évvel ezelőtt fejeztem be a játékos-pályafutásomat, és azóta nagyjából végig aktív edző vagyok, talán előbb is eljöhetett volna ez a pillanat. Az U21-es válogatottnál a munka ezt a folyamatot némileg lelassította, de összességében elégedett vagyok. A mögöttem hagyott hat esztendő arra biztosan elég volt, hogy most készen álljak a munkára. Ha nem így lenne, nem vállaltam volna el a kecskeméti feladatot sem. Tisztában vagyok vele, milyen rizikót vállalok, de önbizalom nélkül nem lehet semminek sem nekimenni. Sok időt töltöttem el a futballban, megvan a legmagasabb edzői végzettségem, van, akinek kevesebb idő kell, másnak több, mire bemutatkozhat az NB I-ben. A rutin, a tapasztalat pedig majd a sok mérkőzéssel jön magával.

– Az elmúlt időszakban több játékost is adott a válogatottnak a Kecskemét, legutóbb Nikitscher Tamást.
– A klub az elmúlt évek során bizonyította, hogy lehet másként is csinálni. Sok játékost igazolt az alacsonyabb osztályból, vagy éppen olyanokat, akiket már leírtak. Itt van például Szűcs Kornél esete is, ő immár a Championshipben szerepel, a Plymouth játékosa. Meglátták benne a potenciált, felépítették, és Angliában futballozhat. Ez számomra nagyon szimpatikus, és követendő példának tartom. Az elmúlt években tudatosan és jól építkezett a klub, márpedig építkezni én is szeretek. És talán a játékosoknak is vonzó az, amit Kecskeméten látnak. Igenis el lehet jutni akár a válogatottig. Ez óriási motiváció a futballistáknak.

– Van itt még egy kérdés, amire korábbi Fradi-játékosként nyilván sokszor kell majd válaszolni: mi a helyzet a KTE lila-fehér klubszínével?
– Lehet vele poénkodni, egy-két napig talán érdekes is lesz a dolog. Kecskeméten is ismerik a Ferencvároshoz való kötődésem, de számomra nem okoz problémát, hogy lilában kell edzést vezényelni. Ezen semmi sem múlhat. Kecskeméten bíztak bennem, megadták a lehetőséget a bizonyításra, én pedig megtisztelem a klubot, hogy örömmel viseljem a lila-fehér szerelésüket.