Telt ház, remek hangulat Nyíregyházán a keleti rangadón, diósgyőri győzelemmel

LABDARÚGÓ NB I
9. FORDULÓ
Nyíregyháza Spartacus FC–Diósgyőri VTK 0–2 (Edomwonyi 14., Gera D. 46.)
Nyíregyháza, Városi Stadion, 8000 néző. Vezette: Bogár

ONLINE KÖZVETÍTÉS, ÉRDEKESSÉGEK, STATISZTIKÁK ITT!

Hajlunk arra, hogy igaza van Gengeliczki Gergőnek, és nyíregyházi szempontból a két szomszédvár elleni ütközet közül a Diósgyőr elleninek van nagyobb presztízse, nem a Debrecennel szembeninek. Talán azért, mert a DVTK-val hosszabb az egymás ellen játszott meccsek sora, a csapatok többször találkoztak a másodosztályban is, míg a DVSC inkább a magasabb körhöz tartozott. Mást ne mondjunk, amíg 2009–2010-ben kéz a kézben esett ki az élvonalból a nyíregyházi és a miskolci legénység, a Debrecen éppen a Bajnokok Ligája csoportkörében találkozott éppenséggel a Liverpoollal is…

No, meg van is mire emlékezni Nyíregyházán a DVTK elleni párharcokból. A Szpari első NB I-es meccsét az akkoriban kupacímvédő miskolciakkal játszotta 1980. augusztus 9-én, és húszezer ember előtt 2–0-ra megnyerte a történelmi mérkőzést. Aztán 2008. április 12-én épp egy Diósgyőr elleni meccsel avatták fel a Városi Stadion világítását – akkor is hazai győzelem (2–1) született. Az is igaz, amíg a Szpari sosem nyert Debrecenben, addig Diósgyőrben az NB I-ben többször is, ám tény, egyikből sem lett köszönet. Merthogy az 1984-es utolsó fordulós diadal (7–2, igaz a szövetség a bundagyanú miatt 0–0-ra módosította a végeredményt), a 2004 őszi (1–0) és a 2010 tavaszi (1–0) győzelem után is kiesett a Nyíregyháza – kétszer együtt a DVTK-val… Ellenben a diósgyőriek NB I-es meccset csak egyet nyertek a Nyírségben, 2015-ben 2–1-re. Emlékezetes még a két csapat NB II-ben játszott 2011-es összecsapása, amikor a Diósgyőr 3–2-re győzött Nyíregyházán, amivel ledolgozta az őszi szezon végén még hétpontos hátrányát, és visszajutott az élvonalba a szabolcsiak kárára.

Most a nyíregyháziak készültek előzésre, a tét a presztízsen túl elsősorban az volt, hogy a válogatott szünet előtt melyik csapat szilárdítja meg pozícióját a középmezőny elején. Mindkét oldalon abban látták a siker zálogát az edzők, hogy két-két helyen változtattak az előző heti győztes csapaton. Hazai oldalon Alaxai Áron és Szlobodan Babics maradt ki, a helyükre Baki Ákos és Myke Bouard Ramos került be. A vendégeknél Jurek Gábort és Franchut szorította ki Vlagyiszlav Klimovics és az eltiltását letöltő Bright Edomwonyi – vagyis még az elv is hasonló volt, egy-egy fiatal magyar, egy-egy légiós szorult ki a kezdőből.

Az ember óhatatlanul a két héttel ezelőttihez hasonlított mindent, de a hangulatot feltétlenül. Egy biztos, a DVSC elleni meccshez hasonlóan az adrenalin most is dolgozhatott a futballistákban már a bemelegítés alatt, a drukkerek remek atmoszférát teremtettek hozzá. És ilyen az, amikor kiváló akusztikájú, főként telt házas meccs vár a résztvevőkre. Hogy lámpalázzal is jár az ilyen meccs, arról árulkodott, hogy előbb Karlo Senticről pattant ki messzire a labda Kovácsréti Márk távoli lövését követően, majd Gengeliczki Gergő passzolta oda a labdát Klimovicsnak, aki a tátongó kapu helyett 14 méterről Tóth Balázst találta el. Így aztán nem került az első tíz percben hátrányba a Szpari, mint legutóbb, a DVSC ellen. Az első negyedóra végén aztán mégis – Gera Dániel hozta ziccerbe Bright Edomwonyit, aki higgadt befejezésével máris legalizálta csapatba állítását. Ugyanezt megtehette volna rögvest Bouard Ramos is, ollózása után a lécről olyan szögben vágódott a gólvonal környékére a labda, hogy benn is lehetett, ám a VAR hosszas vizsgálódása után maradt az eredti ítélet – nincs egyenlítés. Ha van, garantáltan az év gólját szerezte volna a brazil-magyar csatár.

A játék kissé ellaposodott, de a drukkerek egyik oldalon sem lankadtak, hol sportszerűen ment a biztatás, hol szóban és kiírásokkal üzentek egymásnak a szembenállók – a hangulat ezzel együtt volt tízből tízes.

Az első félidő hajrájában újra megélénkült a meccs, Kovácsréti lövésébe vetődtek bele, majd Bouard Ramos fejelt fölé, végül Toma György találta el a kapufát. Megint centik hiányoztak a hazaiak egyenlítéséhez. És ezzel még nem volt vége a szünet előtti tűzijátéknak a DVTK kapuja előtt: Nagy Dominik lövését Karlo Sentic piszkálta fölé, a szöglet után pedig Aboubakar Keita nem találta el középről a kaput. Tíz percen belül öt esély nyílt az egyenlítésre – a diósgyőrieknek így talán a legjobbkor jött a szünet.

A Nyíregyházának viszont a legrosszabbkor. Megtört a lendület, és mindössze tizenkilenc másodperc kellett ahhoz a második félidő elején, hogy az egy akción belül elkövetett több védelmi hibát góllal büntesse meg a Diósgyőr – Gera Dániel látványos mozdulattal emelte a labdát a léc alá. A gyors szépítés lehetősége Nagy Barnabás lábában volt, de erőtlenre sikeredett a lövése, így Karlo Senticnek nem volt nehéz dolga. A hazaiak kettős cseréje után Marko Rakonjac végleg elvarrhatta volna a szálakat, de középről a bal felső sarok mellé tekert. Jaroslav Navrátil hozhatta volna vissza a Szpari reményeit, de kevéssel a bal alsó sarok mellé emelt. Érthetően nőtt a feszültség hazai oldalon, a DVTK játékosai pedig higgadt labdatartással igyekeztek múlatni az időt. Az immár Eppel Márton mögött játszó Kovácsréti Márk és Nagy Dominik továbbra is gyakran helyet cserélt egymással, ám a vendégvédők rendre reagálni tudtak ezekre.

Percről percre közelebb került a Diósgyőr ahhoz, hogy az első csapat legyen, amely három ponttal gazdagodik az új nyíregyházi stadionban – főként, hogy az előrehúzódó Gengeliczki ígéretes helyzetből lőtt fölé.

Maradt is a 0–2, a Nyíregyháza Spartacus először maradt szerzett gól és pont nélkül új stadionjában. A hazaiak elsősorban a helyzetkihasználásuknak köszönhetik, hogy a Debrecen elleni győzelem után a második regionális rangadót már elveszítették. A hajrában érthetően jókedvűen dalolászott a diósgyőri tábor, ezzel a számukra szép győzelemmel kedvenceik felavatták a nyíregyházi stadiont.

Érezhető, hogy jó passzba került és egységes a DVTK, zsinórban hatodik bajnoki mérkőzésén maradt veretlen, ebben a sorozatban ötödször nem kapott gólt, és negyedszer nyert. A hajrában csak úgy repkedtek a sárga lapok, a ráadásban pedig Nagy Dominik szabadrúgása után nagyot védett Sentic.

Úgyhogy ez a mérkőzés is bevonul a két csapat emlékezetes rangadói közé – de Miskolcon gondolnak majd rá vissza szívesebben.

ONLINE KÖZVETÍTÉS, ÉRDEKESSÉGEK, STATISZTIKÁK ITT!