A családra és a döntéseire a legbüszkébb – interjú Magyarország legjobb kosárlabdázójával, Hanga Ádámmal

– Kezdhetjük a beszélgetést onnan, hogy 2011-ben Spanyolországba szerződött? Azóta gyakorlatilag – egy olaszországi és egy szerbiai idényt leszámítva – ott él. Mennyit változott ezalatt az ország?
– Nem sokat. A politika alakulását egyáltalán nem követem, nem is igen érdekel, ebből az aspektusból nem tudok mit mondani. Az ismerőseim, a barátaim szinte ugyanazok, az én kis burkomon belül nem volt számottevő változás. Az én szememmel nézve sok minden nem lett más az országban.

– És Hanga Ádám? Amikor a Manresához szerződött még legényemberként, előtte állt az élet, egy teljes játékoskarrier…
– Az én életemben gyökeres a fordulat. Kezdve attól, hogy megnősültem, családunk lett, gyerekünk, több is… A família bővülésével pedig már teljesen más is lett az értékrendemben a prioritás. Arról pedig, amit említett, hogy egy teljes játékoskarrier állt volna előttem, egyáltalán nem így gondolkodtam. Amikor 22 évesen kiérkeztem Spanyolországba, nem sokat tudtam a sportág profi világáról, nem is terveztem előre, csak egy jó kalandra számítottam. Az elmúlt tizenhárom évben valóban az életformámmá vált a játék, de nem is reméltem, hogy tízen iksz idényen keresztül külföldön fogok élni, s el tudom tartani belőle a családom. Közben egy teljesen más kultúra is kinyílt előttem, nyelveket tanultam meg, mi, a feleségemmel még Magyarországon nevelkedtünk, ízig-vérig magyarok vagyunk, de a három gyerekünk már Spanyolországban született, ők itt szocializálódnak, a mentalitásukban inkább spanyolok. Az évek során rengeteg tapasztalattal gazdagodtam, önmagamról és az életről is másképpen gondolkodom, kiforrott személyiségem lett – még ha, reményeim szerint, az életem java része előttem is áll.

– Elégedettnek érzi magát, ha visszatekint az elmúlt másfél évtizedre?
– Persze. A döntéseimmel nagyon elégedett vagyok. Nyilván mindenki naponta százszor kényszerül ilyen-olyan döntést meghozni, mikroszituációkban így vagy úgy határozni, s menet közben talán nem is lehet mindig mindent megfontolni, vagyis törvényszerűen én is rengetegszer hibázom, rosszul reagálok. De a legfontosabb döntéseimre büszke vagyok. Az akkori tudásom és a birtokomban lévő információk alapján a legeslegjobb döntéseket hoztam meg – vagy ha később nem is bizonyult annyira jónak, együtt tudtam élni a következményeivel. Rendkívül szerencsésnek érzem magam – ha csak a pályafutásomat nézem, olyan klubokban játszottam, amelyekről mások csak álmodnak, egész életemben azt csinálhattam, amit a legjobban szerettem. Ez a kiváltság nem mindenkinek adatik meg.

– Mire a legbüszkébb?
– A családomra. A családi közösség, amelyet a feleségemmel felépítettünk és összetartunk, mindenek fölötti. Ők a legfontosabbak nekem. És igen, büszke lehetek valamennyi titulusra, trófeára, amelyet a klubjaimmal elértem.

– Mit csinálna másként?
– Nem hiszem, hogy bármit is másként csinálnék…

– Mi maradt ki ebből a tizenhárom évből, aminek érzi a hiányát?
– Jobb lett volna, ha több időt tölthetek a Magyarországon maradt családtagjaimmal, a barátaimmal, azokkal, akiket a külföldre szerződésem miatt hátra kellett hagynom. Megszámolhatatlan születésnapról, esküvőről, találkozóról, karácsonyról és más ünnepségről maradtam le. De hogy úgy mondjam, ez a munkámmal jár. A külföldi élet, a pályafutásom okozta rendszeres elfoglaltság hátulütője. Ezt el kell fogadni. Gondolom, ezzel minden sportoló így van.

– Mi az, amire nem is számított, mégis megadatott?
– Arra sem gondoltam volna, hogy ilyen külföldi karriert futok be… De miközben a pályafutásomat a menedzseremmel, Lóránt Andrással együtt építettük, lépésről lépésre haladva, már nem volt semmi, ami váratlanul alakult volna. Logikus lépések követték egymást, egymásra épülve, minden lényeges döntésre felkészültem, a klubváltásokra, a bajnokságok, kupasorozatok kihívásaira rendre készen álltam. Nem volt váratlan fordulat.

– A jelenhez érve: hogyan érzik magukat most, Barcelonába visszatérve? Olyan, mintha el sem mentek volna?
– Tulajdonképpen igen. Ami furcsa is, hiszen eltelt közben három év. Még 2021 nyarán költöztünk Madridba, majd 2023 közepén Belgrádba. Most pedig a lányok ugyanabba az iskolába járnak, ugyanazok az osztálytársaik, mint mielőtt elmentünk volna. Ugyan nem a saját házunkba költöztünk vissza, mert hosszabb távra kiadtuk, de ugyanabban a zónában lakunk, a környék ismerős mindannyiunknak. Nekem ugyan kissé többet kell autóznom, kijjebb haladnom a városból, mint amikor a Barcában játszottam. Badalona olyan messze van Barcelonától, mint, mondjuk, Budaörs vagy Érd Budapesttől.

– El is érkeztünk a beszélgetés során a jelenlegi klubjához, a Joventut Badalonához! Amely, ha nem is óriásklub, mint a Barca vagy a Real Madrid, de története során volt Euroliga-, EuroCup-, Koracs-kupa-, Spanyol Kupa-győztes és négyszeres spanyol bajnok. Már lassan az idény feléhez érünk, mennyire váltotta valóra a hozzá fűzött reményeit?
– Tényleg más a lépték, de megvannak a magunk céljai. Sajnos, az európai kupaporondon, az EuroCup-sorozatban nem megy olyan jól, mint szeretnénk, az A-csoport kilencedik helyén állunk mindössze három győzelemmel, s már csak hat mérkőzésünk van hátra, hogy kisebb fajta csodát tegyünk, és a nyolcaddöntőbe jussunk. A bajnokságban a mezőny közepén vagyunk, az a cél, hogy az első kör, az őszi szezon végén a legjobb nyolc között legyünk, mert akkor részt vehetünk az óriási presztízsű kupasorozat, a Copa del Rey februári küzdelmeiben. Ez reális elvárás, noha a spanyol bajnokság nagyon kiegyensúlyozott, rengeteg az erős csapat.

– Hogy érzi magát a klubnál?
– Remekül szervezett egyesület, a vezetőség a lehetőségeihez mérten a legjobb körülményeket teremti meg nekünk, úgyhogy nagyszerűen.

– És milyen az EuroCup-sorozatban játszani? Ez a kupaporond újdonság önnek azután, hogy 2013 óta rendre az Euroligában mérette meg magát.
– Az Euroliga és az EuroCup között elég nagy a szakadék a költségvetés és a játékminőség területén is. De azért az EuroCup fizikailag jóval nagyobb kihívást jelent a spanyol bajnokságnál is, amely Európa legerősebb ligája. A Joventut Badalona szurkolótáborát mégsem hozza annyira lázba, az EuroCup-meccseken finoman szólva sem telik meg a csarnok, míg például a Real Madrid elleni bajnokin nyolcezren is kinn voltak.

– Nem furcsa a Barca, a Real Madrid vagy éppen a Crvena zvezda telt házas meccsei után visszafogottabb hangulatban kosárlabdázni?
– A mi csarnokunk hatalmas, az 1992-es barcelonai olimpiára épített Pavelló Olímpic több mint 12 ezer férőhelyes, nehezen elvárható, hogy hétről hétre megteljen. A húszezres Belgrade Arena, amelyben a Crvena zvezdával az előző idényben játszottam, csak az Euroliga-összecsapásokon volt telt házas, az ABA-liga találkozókra ezernél több néző nem sokszor jött össze.

– Kellemetlenebb téma a magyar férfi kosárlabda-válogatott Eb-selejtező-szereplése. Hogy látja, van még a válogatottnak esélye a kijutásra?
– Nem sikerült nyernünk a négy eddigi mérkőzésünkön sem, ami nagyon frusztráló. A legutóbbi, szombathelyi selejtezőn már elég jól játszottunk a törökök ellen, ott megadhattuk volna magunknak a lehetőséget, hogy az utolsó szalmaszálba kapaszkodva kijussunk. Matematikai esély még van rá, de rendkívül rosszul jött nekünk, hogy Izland nyerni tudott Olaszországban. Így a februári két selejtezőn még az sem elég, ha megverjük Izlandot és idegenben Olaszországot, ha pluszban a törökök is legyűrnék az izlandiakat, akkor lenne esélyünk rá, hogy hármas körbeverés alakuljon ki…

– Azért a szombathelyi mérkőzés első félidejének lefújása pillanatában mutatott varázslatos megmozdulása és triplája világszerte felkerült a videómegosztókra, napokig önről beszélt mindenki!
– Szuper dolog lenne, ha érdekelne… De nem tud az ilyesmi lázba hozni. Vesztettünk, más nem számít.

– Már csak néhányat kell aludni az ünnepekig. Mit kívánna magának karácsonyra?
– Egészséget, fájdalommentességet. Egyébként, hála Istennek, mindenem megvan. A feleségem is bajban szokott lenni az ünnepek előtt, mert elég nehéz nekem ajándékot venni. Szerencsére, nem hiányzik semmi.

– Nyilván a fájdalom sem… Sérüléssel bajlódik?
– Másfél hónapja megsérült a bokám. Talán erőltettem a felépülést, túl gyorsan tértem vissza a pályára. Aztán a Real Madrid elleni meccsen újra kiment, azóta többször is injekciózták, edzéseket is ki kellett hagyom, remélem, lassan már rendbe jön.

– Mit tervez az ünnepekre?
– Túl sok ünneplésre ezúttal sem lesz időm. Karácsony előtt, december 22-én, és utána, 27-én is meccsünk van. Csak december 25-re kaptunk szünnapot, aznap tréning sincs. Egyébként minden a megszokott kerékvágásban halad: edzés, utazás, mérkőzés. Ezúttal az apósomék kiutaznak hozzánk, Barcelonába, egy kis időt tudok velük tölteni. De nincs ebben semmi újdonság, a kosárlabdázásban sincs leállás karácsonykor vagy újévkor, az elmúlt tizenöt évben hozzászoktam már.

– Mikor karácsonyozott itthon legutóbb?
– Tavaly! Belgrád annyira közel van, hogy a Zvezda december 23-i meccse után este tízkor bevágtam magam az autóba és hazahajtottam. Az egész család itthon volt, a feleségem felkerekedett a három gyerekkel és a kutyával, nem mondom, hogy könnyű feladat volt…

…akit kiválasztottak az NBA-drafton, 2011-ben a San Antonio Spurs az 59. helyen, de az 1999-ben a Chicago Bullstól szerződést kapó Dávid Kornéllal ellentétben nem lépett pályára az észak-amerikai profi kosárlabdaligában …aki az első számú európai kupasorozatban, az Euroligában bajnok lett (2023-ban a Real Madriddal) …aki az Euroliga-sorozatban egyéni elismerést kapott, 2017-ben a sorozat legjobb védőjátékosának választották meg …aki a legerősebb európai bajnokságban számító spanyol pontvadászatban, az ACB-ligában bajnok lett (2021-ben a Barcával, 2022-ben a Real Madriddal) …akit beválasztottak a spanyol bajnokság alapszakaszának álomcsapatába (2016–2017) …aki a két spanyol topklubban, a 20-szoros bajnok Barcában és a 37-szeres bajnok Real Madridban is kosárlabdázott …aki megnyerte a volt jugoszláv tagköztársaságok regionális bajnokságát, az ABA-ligát (2024-ben a Crvena zvezdával)

Hanga Ádám csak olyan klubban játszott Spanyolországban, amely története során már megnyerte a spanyol kosárlabda-bajnokságot: a Manresa egyszer (1998), a Baskonia négyszer (2002, 2008, 2010, 2020), a Barcelona húsz, a Real Madrid 37 alkalommal volt a liga aranyérmese. Jelenlegi egyesülete, az 1930-ban alapított katalán Joventut Badalona négyszeres spanyol bajnok (1967, 1978, 1991, 1992), nyolcszoros Spanyol Kupa-győztes (1948, 1953, 1955, 1958, 1969, 1976, 1997, 2008) és kétszeres nyertese a spanyol Szuperkupának (1986, 1987). Az európai porondon is sikeres volt, megnyerte az Euroligát (1994), az EuroCup-sorozatot (2008), a már nem létező kontinentális kupasorozatok közül döntőt játszott a Saporta-kupában (1988), kétszer diadalmaskodott a Koracs-kupában (1981, 1990), elnyerte a FIBA EuroChallenge trófeáját (2006). A klubtörténet leghíresebb játékosai közül kiemelkedik az NBA-ben is szép karriert befutó Rudy Fernández és Ricky Rubio, mindketten Euroliga-győztesek, világbajnokok, Európa-bajnokok, olimpiai ezüstérmesek.

CSAPATAI

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2024. december 21-i lapszámában jelent meg.)