Horváth Dávid: A győzelem jó pedagógus

– Nem unatkozik, az MTK Budapest vezetőedzői munkája mellett végzi a pro licences tanfolyamot. Hogy bírja a tempót?     
– A legjobb korban vagyok, persze hogy bírom – mondta lapunknak Horváth Dávid, az MTK Budapest vezetőedzője. – A héten keddtől csütörtökig Telkiben tanulunk reggeltől estig, sőt az edzőtáborban is alszunk. A tervek szerint jövő nyáron már pro licences edzőnek vallhatom magam, de addig még rengeteg tanulás van hátra: gyakorlati és elméleti vizsgákat kell tennem, házi feladatok és szakmai utak várnak rám. Utazom majd a Köbenhavnhoz, Szlovákiában pedig közös edzői konferenciára megyünk, amelyről beszámolót kell írni. Jó a társaság Telkiben, együtt tanulok például Szabó Istvánnal, Pető Tamással, Erős Gáborral, Simek Péterrel, Gyürki Gergellyel, Desits Szilárddal és a női válogatott szövetségi kapitányával, Szarvas Alexandrával is. A családom nincs könnyű helyzetben, ilyenkor kevesebbet látnak.

– Azt viszont örömmel láthatják, hogy az MTK a harmadik helyen áll a tabellán, s mindössze egy ponttal szerzett kevesebbet, mint az egy meccsel kevesebbet játszó éllovas Ferencváros. Jelenleg a csapata van a legjobb formában az élvonalban, az utóbbi öt bajnokin tizenhárom pontot gyűjtött. 
– Ez valóban felemelő érzés, de az eredményességen kívül az is nagyon fontos, hogy a mutatott játékunk is javuló tendenciát mutat. Az öltözőnk az előző idényben is rendben volt, s az utóbbi időben még jobb lett, egységes, erős a csapatunk, ez a sikerességünk egyik kulcsa. Érdekes, hogy egy éve ilyenkor az októbert úgy zártuk, hogy egy pontot sem gyűjtöttünk, kikaptunk a Fehérvártól, a Puskás Akadémiától és a Mezőkövesdtől is, ráadásul gólt sem szereztünk, viszont kilencet kaptunk… Ehhez képest elég nagy ugrás, hogy most októberben három siker állt a nevünk mellett, kilenc szerzett gólig jutottunk és csak kettőt kaptunk. Nem lehet más célunk, mint folytatni a jó sorozatot, legközelebb pénteken, Nyíregyházán. Nehéz feladat vár ránk, hiszen a Szpari hazai pályán még bátrabb, agresszívabb játékot mutat, de önbizalommal telve várjuk a meccset.

– A legutóbbi, ZTE elleni bajnokin Németh Krisztián csereként beszállva mentett pontot az MTK-nak. Milyen érzés, hogy egy 37-szeres válogatott csatárt, vagy például a 26-szoros válogatott Stieber Zoltánt küldheti be csereként?     
– Több alkalommal is a kispadról érkezett segítség, például az első fordulóban Marin Jurina góljával nyertünk egy nullára Zalaegerszegen, de említhetném Hej Viktor nevét is, aki Debrecenben szállt be és szerzett győztes gólt. Ez is azt mutatja, hogy együtt van a csapat, mindenki bizonyítani akar, ez pedig remek érzés. Nyilván megkönnyíti az ember dolgát, ha válogatott futballistákat küldhet be a pályára.

– Németh Krisztián és Stieber Zoltán sokáig légióskodott, veretes futballmúlt van mögöttük. Ez nem rejti magában azt a veszélyt, hogy sértődötté válnak? Edzőként ezt hogyan kezeli?     
– Jó karakterű játékosokról és emberekről beszélünk, akik persze minél több időt akarnak a pályán tölteni. Ám tudjuk, a győzelem jó pedagógus… Nem volt abból feszültség, hogy az utóbbi időben a kispadról szállnak be, hiszen tudják, ez korábban másképp volt, és lesz a bajnokságnak olyan szakasza, amikor megint a kezdőbe kerülnek. Profi gondolkodású futballisták.

– Ha már válogatott: a Zalaegerszeg ellen ott ült a lelátón Marco Rossi is. Beszélt már a szövetségi kapitánnyal?    
– Amikor én is járom a stadionokat és találkozunk, váltunk néhány szót, de konkrétan még nem kérte ki a véleményemet, persze nincs is erre szükség, tudja, mit csinál.

– Kit nézhetett azon a bajnokin a válogatott Kata Mihályon kívül?     
– Miután Kosznovszky Márk kiöregedett az U21-es válogatottból, s az élvonalban is kimagasló teljesítményt nyújt hétről hétre, jelentős potenciált látok benne. Hiszek benne, hogy szintet lép. A Serie A-ban is bemutatkozott, három és fél éve játszott a Parmában, majd hazatért az NB II-be, s onnan küzdötte fel magát a mostani szintre. Molnár Ádin két és fél éve került az MTK utánpótlásába az NB III-as Hódmezővásárhelytől, majd az NB II-es Kozármislenybe, amelynél az előző idényen rendszeresen és jól játszott. Pozitív értékelést kaptunk róla a megfigyelőinktől, és én is több alkalommal megnéztem a helyszínen, így szeptember végén már kezdőként kapott lehetőséget Debrecenben, míg az Újpest ellen az első NB I-es gólját is megszerezte. Az a legfontosabb, hogy állandósítsa, majd fejlessze a játékát. Jó úton halad, szép jövő előtt állhat.

– Bár a jelek szerint szinte az egész napját a futball tölti ki, mit csinál, ha mégsem a labdarúgással foglalkozik?     
– A hobbim is labdarúgás, a fennmaradó időt pedig a családdal töltöm, van egy tizenegy éves lányom és egy ötéves fiam – előfordul, hogy kihozom őket a meccseinkre. A lányom aerobikozik, a fiam pedig futballozni szeretne – ez azért nem annyira meglepő…