Pénztárca és bajnokság – Ballai Attila publicisztikája

Gera Zoltán megnyerhette volna a Ferencvárosnak a bajnokságot. Mármint persze a Kecskemét edzőjeként, ha biztos kieső csapata pénteken hazai pályán pontot szerez a Puskás Akadémiától. Csakhogy 1–0-ra kikapott, így a Fradinak még mindig ott a kés a torkán. A páros verseny jövő szombaton, az utolsó fordulóban dől csak el.

Újabban merőben szokatlan helyzet ez, a 2016–2017-es kiírás óta nem is akadt rá példa. A két aranyesélyes akkor ráadásul egymással játszott, a Honvéd–Videoton összecsapáson a kispestieknek a döntetlen is elég lett volna, de 1–0-ra nyertek. A legutóbbi hat kiírás győztese, az ezzel itthon egyeduralkodóvá előlépő FTC viszont rendre tarolt: 2019-ben és 2020-ban egyaránt 13, 2021-ben kereken 20, 2022-ben 12, 2023-ban „csupán” hat, 2024-ben viszont már újra 16 pont előnnyel zárt az élen, azaz soha nem az volt a kérdés, ki lesz a bajnok, hanem az, hányadik forduló után és végül mekkora különbséggel hirdetnek elsőt.

A hatos nyerő széria a zöld-fehérek történetében egyedi – korábban 1909–1913 között még Schlosser „Slóziék” produkáltak egy ötös menetet –, de a teljes magyar futballhistória is mindössze két hosszabb sorozatot ismer: az MTK tízesét 1915 és 1925, valamint az Újpesti Dózsa „mesterhetesét” 1969 és 1975 között. Mindkét diadalmenetet a Ferencváros szakította meg, további érdekességként az első éppen száz, a második ötven esztendeje ért véget; e számmisztika jegyében az idén még a Fradinak kellene beérkeznie, ezzel beállítva az újpesti hetes rekordot, aztán jövőre jöhetne a trónfosztás.

Persze, jöhet már most is. A két éllovas jelenleg egyaránt 63 ponttal áll, a felcsútiak a záró napon a középmezőnyben lecövekelő Diósgyőrt fogadják, és ha a papírformát beváltják, 66 ponttal zárnak. Mivel pontegyenlőség esetén a több győzelem rangsorol, és e tekintetben e pillanatban 19–18-ra jobban áll a Puskás, ha még egyszer győz, a Ferencvárosnak a hátralévő két találkozóján minimum négy pontot kell szereznie. Tehát nem kaphat ki. Vasárnap az életéért küzdő Fehérvárt fogadja, majd az utolsó körben a 2025-ben veretlen, a tavaszi tabellát simán vezető Győrhöz látogat. Az ETO újonc létére a bravúros negyedik helyen áll, és számára önmagában is különleges motiváció a Fradit megfosztani bármiféle dicsőségtől. (Ez ugyanebben a párosításban női kézilabdában az elmúlt hétvégén már megtörtént, férfi kéziben őrült meccset vívott tavasszal a két fél, női fociban pedig jelenleg is zajlik a Fradi–ETO bajnoki döntő.)

Mindenkinek jót tesz ez a kiélezett versenyhelyzet. A semleges néző, a szurkoló és az üldöző mellett még az üldözöttnek is. Nemcsak itt és most, hanem az élet bármely területén, mindig. Mert ha tudod, hogy akármit megtehetsz, úgyis első leszel, abba akkor is belekényelmesedsz, ha amúgy te vagy a világ legelhivatottabb, legelszántabb sportembere. A kollektív memória pedig a legemlékezetesebb csatákat őrzi, nem azokat, amelyek már akkor eldőltek, mielőtt megkezdődtek volna.

Ha egy ötvenes, hatvanas fradistától megkérdezik, melyik a legkedvesebb bajnoki címe, valószínűleg rávágja, hogy az 1992-es. Részben a hosszú, tizenegy éves várakozás, a rendszerváltozás utáni hangulat, az „első szabad arany” igézete miatt is, no meg azért, mert az utolsó fordulóban Diósgyőrben 30 ezer néző és Puhl Sándor játékvezetése mellett, Wukovics Laci két góljával sikerült kicsikarni a sikert, a makacsul kapaszkodó Vác előtt egy ponttal. Szintúgy feledhetetlen, hogy 2004 tavaszán a végjáték előtt így festett a dobogó: 1. Debrecen 56 pont, 2. Újpest 55, 3. Ferencváros 54. Utána viszont így: 1. Ferencváros 57, 2. Újpest 56, 3. Debrecen 56, mert az aranycsatában a Fradi 3–1-re verte meg a Lokit, az Újpest viszont nem bírt az MTK-val.

Igaz, egy évvel korábban kísérteties módon, ugyancsak a záró napon és a pályát elözönlő hazai drukkerek csalódottsága miatt botrányba torkolló FTC–DVSC mérkőzésen dőlt el a bajnokság sorsa, csakhogy akkor a 0–0 miatt a nevető harmadik – azaz végül első – MTK javára, Juhász Roland egyetlen, de mindent érő gólja révén Újpesten. A hazaiak mintha nem szakadtak volna bele az egyenlítésbe, edzőjük, Sarlós András árulkodó módon így fogalmazott: „Nem esett jól, hogy szurkolóink leginkább azzal foglalkoztak, mi történik az Üllői úton, és jobban örültek annak, hogy nem a Ferencváros lett a bajnok, mint ha mi a harmadikok lettünk volna.”

Talán nem túlzás ferencvárosi szempontból minden idők legtraumatikusabb végkifejletének tekinteni az 1948. júniusit. Érdemes is felidézni. Az utolsó napon Csepel–Ferencváros rangadót rendeztek azzal a felütéssel, hogy a győztes a bajnok, döntetlen esetén pedig a Vasas. A csepeli stadion 34 ezer nézője között feltűnt Dinnyés Lajos miniszterelnök, Gerő Ernő közlekedésügyi miniszter, Ortutay Gyula kultuszminiszter mellett Révai József, Farkas Mihály, Münnich Ferenc, Kádár János, és többségük mérsékelt lelkesedéssel fogadta, hogy három perc után 2:0-ra vezet a Fradi. Csakhogy a Csepel fordított, és végül 4:3-ra nyert, a vendégek rutinos válogatott kapusa, Henni Géza a negyedik gólnál iszonyatosat hibázott – a melléről kipattant egy könnyű labda –, de a harmadiknál is a „rokonok elé jött ki”. Jellemző a meccs hatására, hogy évtizedekig járt a szóbeszéd, Henni – aki 1950-ben a Dózsába kényszerült igazolni – nem véletlenül rontott. Miután 1956-ban disszidált és az Egyesült Államokban telepedett le, a Fradi 1965-ös túráján meglátogatta a csapatot, az akkori edző, a korábbi játékostárs, Mészáros József még ekkor is nekiszegezte a kérdést, amit – én magam hallottam jóval később „Dodó” bácsitól – Henni azzal hárított el, hogy erről a témáról már nem szeretne beszélni.

Hasonlóan intenzív utórezgései maradtak az 1963 őszi, félidényes bajnokságnak, amelynek élén három 17 pontos együttes végzett, 1. Győr, 2. Honvéd, 3. Ferencváros sorrendben. Az FTC már biztos befutónak tűnt, utolsó három mérkőzésén összesen egyetlen pontot kellett volna szereznie. A 12. fordulóban, november 17-én a Népstadion 65 ezer nézője előtt 7:2-re kikapott a Honvédtól, majd egy hétre rá 2:1-re Szegeden is. De három nappal később jött a 9. körből elhalasztott meccs Dorogon, és a 85. percig, 1:1-ig úgy tűnt, ez a békés döntetlen mindkét félnek megteszi. Ám a sors és a húszéves Szuromi másként gondolta. Hazai szöglet után Mátrai fel akart szabadítani, de Rákosit találta telibe, a lepattanót pedig az ifjú csatár bevágta a bal sarokba. Először nyert bajnokságot a Győr, Szuromi Antal pedig később az MTK-ban vált ismert labdarúgóvá, majd az 1980-as évek végén népszerű vendéglátós szakemberré. A körúti Gong presszót vezette, és fradista törzsvendégei nagyjából minden este az orra alá dörgölték „Tóninak”, hogy azt a gólt sohasem fogják neki megbocsátani. Hiába, ilyen élénk a célfotóval elért vagy elvesztett első helyek utóélete. A Ferencváros számára most ráadásul bizonyos szempontból nagyobb a tét, mint 1948-ban, 1963-ban vagy 2003-ban. A csapat ugyanis elvétve élvezhetett akkora fölényt vetélytársaival szemben, mint napjainkban; a keret összértéke a transfer­markt.de honlap szerint 53.55 millió euró, a Puskásé 14.7, a Paksé 8.3 millió. (Tanulságos a pályán elért sorrendet összevetni az elméleti-piacival, utóbbi így fest: 1. Ferencváros, 2. Puskás Akadémia, 3. Újpest, 4. Debrecen, 5. Fehérvár, 6, Diósgyőr, 7. MTK, 8. Nyíregyháza, 9. Győr, 10. Paks, 11. Kecskemét, 12. ZTE.)

A bajnoki címmel a Fradinál – minden átmeneti viszontagság dacára – meg van mentve az idény. A nemzetközi porondon nemcsak a csoportkört sikerült elérni, hanem az egyenes kieséses szakaszt is, a Magyar Kupában a döntőig ment a gárda, és a létező legkisebb különbséggel, tizenegyespárbajban maradt alul. Pedig az MK sokkal bizonytalanabb műfaj, a Paks mostani címvédése előtti hat kiírásban hat különböző győztes avattak.

Ha ilyen előzmények után a Puskás Akadémia szerzi meg a bajnoki címet, azt „örökké” emlegetni fogják. De ha a Ferencváros, akkor annak az első helynek az értékét is emeli, hogy nem tizenvalahány, húsz vagy „száz” pont előnnyel született meg, hanem olykor gyötrődve, érdemi riválissal szemben.

Mert a bajnokság nem olyan, mint a pénztárca. Azt nem lehet csak úgy elveszíteni – azt valakinek meg is kell találni, azaz nyerni.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!