ALAPVONAL. Az értékelésekben tehát teljes az egyetértés. A pályán látottakkal ellentétben.

ALAPVONAL. Ezért is ismétlem meg, amit az előző voksoláskor mondtam: nem feltétlenül a legszebb gólt keressük, hanem a szívünknek legkedvesebbet, a legemlékezetesebbet, a futballunkat és az ahhoz fűződő viszonyunkat leginkább meghatározót.

ALAPVONAL. Valahogy aztán megoldottam – erről is bővebben majd a Nemzeti Sportrádióban. Meg még sok másról. Hiszen az én korosztályomnak nem egy, hanem inkább száz története van. Szinte minden versenyről, mérkőzésről, akár edzésről is külön-külön.

ALAPVONAL. A rizikó tehát egyszer bejön, másszor nem. Mint minden edzői húzás.

ALAPVONAL. A 29–23-as végkifejlet aztán szerencsére nem gyarapította azokat az emlékeket, amelyeket egy húsz-harminc év múlva esedékes publicisztikában felidézhetünk, de ez igazán nem gond. A nyolcba kerüléshez sem kell mindig idegbaj. Az majd úgyis jön magától a keddi, zágrábi negyeddöntőben.

ALAPVONAL. Ezeket az alakokat azonban nem ki-, hanem be kellene zárni. Természetesen eldöntendő kérdés, hova. Ha kilétük felfedése és mentális állapotuk szakszerű elemzése után úgy adódik, akkor elmegyógyintézetbe, ha mégsem bizonyulnak súlyosan terheltnek – amin meglepődnék –, akkor máshova.

ALAPVONAL. „A magyar és az egyetemes úszósport egyik legkiemelkedőbb, legkülönlegesebb alakját pályafutása lezárásakor úszóként kell és lehet értékelni.”

ALAPVONAL. Amikor eleink 1958-ban létrehozták az Év sportolója-díjat, bizonyosan nem Eriszt és az ő viszályt szító almáját akarták új életre kelteni. Ennek szellemében, tudatában kellene készülnünk az idei gálára, majd nem sokkal később a Nemzet Sportolója tagságának legújabb jelölésére, valamint A Nemzet bombázói folytatására, a XXI. század magyar góljának megválasztására.

ALAPVONAL. Ha egyebet nem adott volna a »Nemzet bombázói«, a Nemzeti Sportrádió és a Nemzeti Sport közös játéka, mint azt, hogy a helyére emelte az 1966-os magyar–brazilt és a héroszait, már bőven megérte. A mai fiatalok olyan gólokon álmélkodhattak, amelyekről talán el sem hitték eddig, hogy magyar lábakról zúdultak, ívelődtek be világklasszis ellenfelek, kapusok hálójába.

ALAPVONAL. Ha a közélet valamely terepére még igaz, akkor a sportra mindenképpen, hogy ha művelői és követői nem is mindig és feltétlenül a jót cselekszik – lásd győzni mindenekfelett –, de a rosszal szemben még a jót méltányolják.

ALAPVONAL. Egyelőre hagyjuk a norvégokat, vasárnap nem őket kell legyőzni. Az még ráér, legkésőbb a 2027-es magyarországi vb-n vagy a 2028-as olimpián.

ALAPVONAL. Tévedés ne essék, a románok győzni akarnak ma is. Jobban, mint eddig ezen az Eb-n bármikor.

ALAPVONAL. Nem más ez, mint a világszínvonal tisztelete, az igazodás a bajnokokhoz.

ALAPVONAL. Könyörgök, senki ne akarja elhinni, még kevésbé elhitetni, hogy ez a Tyson–Paul minden idők legnagyobb mérkőzése!

ALAPVONAL. A sport bármilyen közösség – így a nemzet – összetartozása erősítésének legegyszerűbb, leghatékonyabb eszköze.

ALAPVONAL. A vezető európai klubtornák,a BL és az El elmúlt harminc esztendejének bármely formációjával szemben éppen ez a fő kifogásom, hogy a nagyok érdekében bajnokságot teremtettek a kupából, a kicsik meg le vannak szavazva. Ezzel egy játékos-pályafutás vagy klub históriájában egyszeri, visszahozhatatlan, bizsergető élménytől fosztva meg nagyjából fél kontinenst.

ALAPVONAL. Mindez a 2–0-s zenicai győzelem kapcsán jutott eszembe, amikor válogatottunk megszerezte a kétezredik gólját. Vajon melyik volt a legfontosabb? A legemlékezetesebb? A legszebb?

ALAPVONAL. Legrobbanékonyabb, legdinamikusabb, legkarizmatikusabb – csupa felsőfok. Az angol kapitányi poszthoz ez bizony elengedhetetlen.

ALAPVONAL. A Maestrónak ideje lenne »beletörődnie«, hogy itt, nálunk őt a döntő többség többnyire szereti. Persze amikor kikapunk, ráadásul úgy tűnik, részben önhibánkból, akkor a rajongók és a szeretet mennyisége csökken. Átmenetileg, a következő győzelemig, vagy, mondjuk, a hollandok elleni döntetlenig. De Rossi esetében érezhetően magasabb a dagály, kevésbé mély az apály, mint általában.

NS-PUBLICISZTIKA. Egyiptomban legalább mindenki tudta, hogy ilyenkor hosszabbítás következik. A Veszprém így, túlórázással győzte le a Barcát és a Magdeburgot is, jelentős fizikai, mentális és taktikai erődemonstrációt tartva.