ALAPVONAL. Ha a közélet valamely terepére még igaz, akkor a sportra mindenképpen, hogy ha művelői és követői nem is mindig és feltétlenül a jót cselekszik – lásd győzni mindenekfelett –, de a rosszal szemben még a jót méltányolják.

ALAPVONAL. Egyelőre hagyjuk a norvégokat, vasárnap nem őket kell legyőzni. Az még ráér, legkésőbb a 2027-es magyarországi vb-n vagy a 2028-as olimpián.

ALAPVONAL. Tévedés ne essék, a románok győzni akarnak ma is. Jobban, mint eddig ezen az Eb-n bármikor.

ALAPVONAL. Nem más ez, mint a világszínvonal tisztelete, az igazodás a bajnokokhoz.

ALAPVONAL. Könyörgök, senki ne akarja elhinni, még kevésbé elhitetni, hogy ez a Tyson–Paul minden idők legnagyobb mérkőzése!

ALAPVONAL. A sport bármilyen közösség – így a nemzet – összetartozása erősítésének legegyszerűbb, leghatékonyabb eszköze.

ALAPVONAL. A vezető európai klubtornák,a BL és az El elmúlt harminc esztendejének bármely formációjával szemben éppen ez a fő kifogásom, hogy a nagyok érdekében bajnokságot teremtettek a kupából, a kicsik meg le vannak szavazva. Ezzel egy játékos-pályafutás vagy klub históriájában egyszeri, visszahozhatatlan, bizsergető élménytől fosztva meg nagyjából fél kontinenst.

ALAPVONAL. Mindez a 2–0-s zenicai győzelem kapcsán jutott eszembe, amikor válogatottunk megszerezte a kétezredik gólját. Vajon melyik volt a legfontosabb? A legemlékezetesebb? A legszebb?

ALAPVONAL. Legrobbanékonyabb, legdinamikusabb, legkarizmatikusabb – csupa felsőfok. Az angol kapitányi poszthoz ez bizony elengedhetetlen.

ALAPVONAL. A Maestrónak ideje lenne »beletörődnie«, hogy itt, nálunk őt a döntő többség többnyire szereti. Persze amikor kikapunk, ráadásul úgy tűnik, részben önhibánkból, akkor a rajongók és a szeretet mennyisége csökken. Átmenetileg, a következő győzelemig, vagy, mondjuk, a hollandok elleni döntetlenig. De Rossi esetében érezhetően magasabb a dagály, kevésbé mély az apály, mint általában.

NS-PUBLICISZTIKA. Egyiptomban legalább mindenki tudta, hogy ilyenkor hosszabbítás következik. A Veszprém így, túlórázással győzte le a Barcát és a Magdeburgot is, jelentős fizikai, mentális és taktikai erődemonstrációt tartva.

ALAPVONAL. Ki mondhatná meg utólag, ha nincs ez az öt malőr, 1954-ben talán vb-t nyerünk, 1934-ben és 1962-ben minimum elődöntőt vívunk, 1978-ban és 1982-ben esetleg továbbmegyünk a csoportból. Vagy nem. De legalább tudhatnánk, mi lett volna, ha! Mint ahogyan az idén, ráadásul házigazdaként a németek sem tudták, nem is tudják már meg soha.

ALAPVONAL. No meg azért, mert utóbbi viadalon az »alapszakasz« határozza meg a végső sorrendet, a BL-ben ellenben csak azután jön a java, az egyenes kiesés. És roppantul csodálkoznék, ha az új módi érdemben átrendezné a legjobb nyolc már-már kőbe véshető összetételét. Mert bár szólamként jól hangzik, de a kontinentális szövetségnek eszében sincs, hogy a kicsiknek kedvezzen.

ALAPVONAL. Nem tévedés, a cikkben írva vagyon, »balkezes vezetéssel agyonsanyargatott magyar labdarúgás«, ám ettől még a szerző minden további nélkül nyilatkozatokat kért a szövetség vezéreitől – és ők szóba is álltak vele.

ALAPVONAL. Ez az a sport­esemény, amelyen a nézőnek elsősorban nem az eredmény számít.

ALAPVONAL. Azon kaptam magamat, hogy inkább a felcsúti történéseket követem, mert a Puskásnak legalább annyira szurkolok, mint a Fradinak. Erre korábban még nem akadt példa.

ALAPVONAL. A labdarúgás a legelterjedtebb, legegyetemesebb csapatsport, itt a válogatott nem működhet afféle enklávéként vagy elefántcsonttoronyba zárva. A hosszú távú és kalkulálható eredményesség alapfeltétele az egészséges, normális klubszerkezet, a környék tehetségeit magához vonzó regionális központokkal.

ALAPVONAL. Szoktuk mondani, ha arról már nem is álmodhatunk, hogy az emberiség rendre a jót cselekedje, addig nincs nagy vész, amíg az esetenkénti rossz cselekvés mellett legalább még a jót méltányolja. Addig nem érdem, nem dicsőség rossznak lenni – legfeljebb hasznos. A sport világára ez még feltétlenül érvényes.

NS-VÉLEMÉNY. Kereshetnénk magunkban a hibát – de javaslom, keressük a jót!

ALAPVONAL. Az ifjú úszópalántákat határozottan arra intem, meg se kíséreljék követni Milák Kristófot! Kivéve, ha hasonló adottságokkal születtek. Mert különben az ő »módszereivel« a tömbházbajnoki döntőig sem jutnak el. Azaz, ami eddig mindenkire érvényes volt, az továbbra is érvényes egymillióból 999 999 emberre, gyermekre. A versenysportok túlnyomó többségében a munka, a szenvedély, az alázat, az áldozat semmivel sem váltható ki.