ALAPVONAL. Áldozat volt a magyar válogatott az Eb-n? Nem. Elfogadhatóan teljesített? Igen. Hősiesen állt helyt? A skótok elleni utolsó negyedórától eltekintve nem. Többet érdemelt volna? Nem. Szégyellje magát hát mindenki, akin bármi is múlott? Végképp nem.

ALAPVONAL.Túl sokat remélek, kérek? Mára csak annyit, hogy játsszunk a skótokkal jó meccset, ha kell, nyomjuk inunk szakadtáig, és jöjjön, aminek jönnie kell. Persze leginkább a győzelem és a továbbjutás.De ha mégsem, a múlt már akkor sem változik.

ALAPVONAL. Miért éppen Wladár? Na, erre már nincs egyértelmű válasz. Valószínűleg azért, mert az írásban rögzített előfeltételek mellett létezik egy íratlan, de ettől még roppant fontos szempont is: az arra hivatottak nemcsak vagy nem elsősorban sportolót, hanem sportembert, méltó társat is választanak maguk közé. Azaz nemcsak versenyzőre, vezetőre, eredménysorra, hanem karakterre, személyiségre is szavaznak.

Nem kedveli a címvédés kifejezést, ezért fogalmazzunk úgy: a dicső magyar vízilabda-történelemben ő a második szövetségi kapitány, aki az olimpiai aranyat nemcsak megszerezte, hanem meg is tartotta.

ALAPVONAL. A Ferencváros diadalmaskodott, és ha ez Budapesten, Belgrádban, Zágrábban, Splitben, esetleg Athénban történt volna, ennek a final fournak csodájára jár a fél pólóvilág. Csakhogy az illetékesek Máltát szemelték ki házigazdának, és nem is egyszeri alkalomra, hanem hároméves időtartamra. Ha nem volt más jelentkező, az baj. Ha volt, az még nagyobb baj.

ALAPVONAL. Rapport esetében utóbbira egyértelmű a válasz: magyar színekben indul minden idők legrangosabb magyarországi sakkversenyén. Nelson után szabadon, Magyarország 2024-ben már nem várhatta el, hogy megtegye e kötelességét, hiszen ez manapság már nem is kötelesség, Kennedyvel szólva, a hazának is tennie kellett érte.

ALAPVONAL. Szó se róla, Klopp leigazolása fényesen bejött. Olyannyira, hogy riválisa, Pep Guardiola, a Manchester City – nem mellékesen spanyol – trénere búcsúzásként a könnyeivel küszködve liverpooli héroszelődei, Bill Shankly és Bob Paisley magasságába emelte őt. Sportemberi, nemes gesztus.

ALAPVONAL. A kapus különleges lény. A legösszetartóbb csapatban is egyéni sportoló, ezért felelőssége egyedi és óriási. Éppen akkora, mint azé, aki beállítja vagy kihagyja, be- vagy lecseréli.

ALAPVONAL. Mindezekért vagyok hajlamos elfogadni, hogy az emberiség egyik legremekebb, leghasznosabb találmánya a labda. A közhiedelemmel ellentétben nemcsak játék-, hanem gyógyszer is. Aki egyszer a bűvkörébe kerül, annak minden bajára az.

Kubatov Gábor: Mi mást kívánhatnék a Fradinak, éljen örökké! – interjú az FTC elnökével.

ALAPVONAL. Jelentősége egyébként is annak van, Rapport melyik csapatban játszik majd a budapesti sakkolimpián. Önmagában is kellemetlen, hogy itthon nem minket erősít – hát még, hogy az ellenfelet. Ezért dűlőre kellene jutni vele, vagy legalább az ügyével – e logika alapján tettekkel, de minimum kommunikációval.

ALAPVONAL. Lőrincz Márton »újrafelfedezésének« most jött el az ideje. Nem tudom, csak elképzelem, napjában hányszor dúdolhatta el magában Argentínában a székely kesergőt, amelybe kései utódai a mai napig belekapnak pár pohár sör vagy kupica pálinka után: »Hargitai fecskemadár hosszú útra készül / nem hagyja el piciny fészkét könnyhullatás nélkül. / Én is, én is elbujdosok messzi tájra / csak szívem a Hargitáért oly nagyon ne fájna.«

ALAPVONAL. És ne tévedjünk, az ázsiaiak nekünk esnek, és ha lenne a mérkőzésnek olyan szakasza, amikor két-három góllal ellépnek, rajtuk és rajtunk is eluralkodna az őrület. Ezt kell hát elkerülni. Az első pillanattól érzékeltetni kell velük, hogy itt és most esélyük sincs. Debrecen a mi várunk, itthon vagyunk, jobbak vagyunk, elszántabbak vagyunk.

ALAPVONAL. Érthető, ha a zöld-fehér hívek már most ünnepelni szeretnének, de hosszabb távon nekik és a csapatuknak is jót tenne egy kemény rivális. Mert a bajnokság nem pénztárca, azt nem lehet csak úgy elveszíteni. Ahhoz kellene egy nem szerencsés, nem becsületes, hanem sikeres »megtaláló«, ám az évek óta nincs.

ALAPVONAL. Ez azonban szerintem »csak« szükséges, de nem elégséges előfeltétel. Kell e népszerűséghez az is, hogy a sport normalitása a külső környezet számos abnormalitásával szemben kapaszkodót kínáljon.

ALAPVONAL. A hazai pálya hátránya korunk, a tömegkommunikáció, a social media és a mértéket nem ismerő »rajongók« járulékos kára, mellékterméke, de normális szervezéssel és egészséges sportolói pszichével leküzdhető, legalábbis eltörpül a hazai pálya örök és felbecsülhetetlen előnye mellett.

ALAPVONAL. Ilyés Ferenc elnök szerint: ha Chema elindul a tűzbe, a játékosok utánamennek. Nos, most éppen oda kell elindulni. Aztán holnap sértetlenül ki is jönni onnan. A fiúk tudják, mi a tét, és azt is, hogy ez nem csak az olimpia. Hanusz Egon ezt e mondatával tisztába is tette: »Adósak vagyunk a magyar szurkolóknak a hazai Eb miatt.« Ez a régi, daliás idők sportolójának gondolkodásmódja, amikor az alapmotiváció az volt, hogy örömet kell szerezni az embereknek.

Még ötven sem volt, amikor az EHF-től életműdíjat kapott...

ALAPVONAL. Akinek nem a tanítvány, hanem önmaga, a saját önmegvalósítása az első, vagy pusztán pénzt akar keresni, és unja, utálja, amit csinál, az az igazi gyermekbántalmazó; kifacsart testek és lelkek, idő előtt kiégett, a sportból kiábrándult fiatalok mondanak ítéletet a munkájáról – fegyelmi határozatok nélkül is.

ALAPVONAL. A Nemzeti Sport 1924. március 1-jei számában markánsan kijelölte a – nem a lap hasábjain, hanem a parlamenti padsorokban zajló – vita alapjait, hiszen leszögezte: »A sport fejlődésének az volt a múltban az egyik legnagyobb akadálya, hogy az állami élet szervei teljes közönnyel viseltettek irányában (…)«. Ezt szinte ugyanebben a formában a rendszerváltás után is többször megállapíthattuk.