Horváth Dávid: Fájdalmas ezt bevallani, de elfáradtam

– Valóban sírt a felesége is?  
– Igen, de ez természetes – mondta lapunknak adott interjújában Horváth Dávid, aki bő három év után távozott az MTK Budapest vezetőedzői pozíciójából, s az idei utolsó tétmérkőzés, a ZTE FC elleni (1–1) december 20-i bajnoki után meghatódva nyilatkozott az M4 Sportnak, s hozzátette, nem csupán ő, valószínűleg a felesége is sír odahaza. – Összesen 1164 napot töltöttem el egyhuzamban az MTK kispadján. Ehhez az is kellett, hogy a család, a két gyermekem és a feleségem végig mellettem álljon, s nagy terheket vegyen le a vállamról.

– Mire gondolt, amikor lefújták a ZTE elleni mérkőzést?  
– Először arra, hogy a hatalmas felelősség, amely a vezetőedzői poszttal jár és rám hárult, lekerült rólam. Akkor óriási érzelmi töltete volt azoknak a perceknek, hiszen sok időt tölthettem a kispadon, ez nem múlik el nyom nélkül. Szeretem a klubot, az ott dolgozó embereket, a szurkolókat, remélem, ez kölcsönös. Nem hiszem, hogy az elérzékenyüléssel túldramatizáltam volna a szituációt, belülről fakadt. De tény, hogy bár kerek az MTK és az én történetem, akkor, ott, megkönnyebbültem. 

– Ahogyan fogalmazott: lemerült az akkumulátora?  
– Igen. Lehet, kicsit fájdalmas ezt bevallani és kimondani, de így van, elfáradtam. Hiszen a vezetőedző sohasem állhat le, ha nem bajnokira vagy kupameccsre készül a csapattal, azon agyal, miként lehetne jobbá és eredményesebbé tennie csapatát. Nem telt el úgy ünnep vagy nyaralás, hogy ne járt volna ezen az eszem. Bár sok sikert elértünk, hiszen miután 2022 őszén az ötödik helyen vettem a csapatot az NB II-ben, ezüstérmesként feljutottunk, majd a nyolcadik, az előző idényben pedig az ötödik helyen zártunk, szinte örökkévalóságnak tűnt ez az időszak. Nincs szabadnap, nincs szabad hét vége, nincs megállás, a hét minden napján készen kell állni és teljesíteni. De azzal is tisztában vagyok, irigyelt állás volt az enyém, hiszen nyugodtan, remek körülmények között lehetett dolgozni, alkotni, előrelépni, ezt nagyon élveztem! Úgy érzem, rengeteget kaptam a klubtól, de vissza is tudtam adni. Rám fér a pihenés.

– Valóban közös döntést hozott a vezetőséggel? Idehaza azt szokhattuk meg, hogy a közös megegyezéssel távozás egyenlő a menesztéssel.  
– Nem véletlenül fogalmazott úgy Selei András klubigazgató – akivel végig kiválóan tudtunk együtt dolgozni –, hogy a miénk túlmutat a hagyományos edzőváltáson. Négy bajnokin kaptunk ki egymás után, s értékeltük, milyen eredmények születtek az ősszel, s hogyan lábalhatunk ki a gödörből. Logikus lépésnek tűnt, hogy a csapat új impulzust kapjon, s ettől az új energiától lendületet vehet és elindulhat felfelé a tabellán. Százszázalékosan egyetértettem ezzel, hiszen mint mondtam, én is éreztem magamon, lemerült az akksim.

– A jövőben a klub hosszú távú szakmai stratégiájáért felelős szakembereként folytatja – mit jelent ez pontosan?  
– Jólesett, hogy a klub azonnal jelezte, nem engedi el a kezem, hanem más területen ad lehetőséget. Idehaza még kevésbé ismert, külföldön, például a PSV-nél, az Ajaxnál, az Arsenalnál vagy a Chelsea-nél már meglévő poszt, s rendre korábbi vezetőedzők kapják meg, hiszen átlátják a napi munkafolyamatokat. Feladataim közé tartozik majd például, hogy az akadémiáról kijövő játékos fejlődése ne törjön meg, segítsem az átmenetet, koordináljam a folyamatokat. Ezen a területen a klub szeretne még tovább fejlődni. A játékosok feltérképezésével is kell foglalkozzam, és az esetleges szerződtetésekről is véleményt kell formálnom, igaz, az utolsó szó, vagyis hogy érkezik-e valaki vagy sem, nem az enyém lesz. E feladatok egy részét már vezetőedzőként is segítettem, de így nagy terhet vehetek le a mindenkori edző válláról.

– Egyértelmű volt, hogy marad? Nem vágyott más környezetbe, más feladatra?  
– Nem, ez szóba sem került, főleg úgy, hogy az MTK jelezte, megtartana. Lehet, az új pozíció sokaknak kissé megfoghatatlannak tűnik, de mindenki elhiheti, ha nem érezném magam hasznosnak, nem vállaltam volna el.

– A kispadra Pinezits Máté érkezett – ő is fiatal edző, akinek még nincs NB I-es tapasztalata. Mintha ismerős lenne ez valahonnan…  
– Igen, én is ebben a cipőben jártam… Ami Mátét illeti, már régóta ismerem: nagy csatákat vívtunk az U19-es csapatainkkal, ő a Honvédot, én az MTK-t irányítottam, ráadásul néhány edzővel havonta leülünk beszélgetni, vacsorázni, s ő is tagja ennek a társaságnak: jó kezekbe került az együttes. Szépen lépegetett előre, dolgozott az utánpótlásban, majd az NB III-ban és az NB II-ben is, most az élvonalban is megmutathatja magát. A tapasztalatot pedig majd megszerzi az évek alatt.

– Ha csak a közelmúltat nézzük, tenne valamit másképpen?  
– Úgy érzem, nem. Lehet, sorozatban elszenvedtünk négy vereséget, de nem keltettük szétesett csapat benyomását. A klub stratégiája, hogy időnként játékosok távoznak, így benne van a pakliban a kevésbé kiegyensúlyozott teljesítmény a sok változás miatt, de mi mindig a legjobbra törekedtünk. Az utolsó hetekre kiesett a sorból két kulcsemberünk is, Bognár István és Kata Mihály, s mellettük is rendre voltak a bajnokság hajrájában ilyen-olyan okok miatt további hiányzók. Biztos vagyok benne, ha mindenki újra hadra fogható lesz, az együttes visszatér a győzelem útjára.

– Mi jut eszébe először, ha visszagondol az elmúlt csaknem három és fél évre?  
– A büszkeség. Ennyi ideig egyhuzamban kevés edző dolgozhat, az MTK-nál az enyém az ötödik leghosszabb időszak: Garami József, Bukovi Márton, Verebes József és Jimmy Hogan előz meg. Az is örömmel tölt el, hogy a játékosokkal jó viszonyt alakítottam ki, sok nagy csatát megéltünk Kata Mihállyal, Horváth Artúrral, Bognár Istvánnal, Németh Krisztiánnal, Kádár Tamással, Demjén Patrikkal vagy a már visszavonuló Stieber Zoltánnal. Nagy, erős támaszai voltunk egymásnak, s ezt értékelni tudták – ritka ez a mai modern futballban.

– Mire a legbüszkébb, amit elért vezetőedzőként?  
– Hogy teljesítettem azokat a feladatokat, amelyeket támasztottak felém. Feljutottunk az NB I-be, majd egyre jobban szerepeltünk, de talán ennél is fontosabb, hogy sok fiatalt építettünk a csapatba, és a stábommal elvégzett munkával mi is sokat tettünk azért, hogy többen külföldre tudjanak szerződni. Fejlődtünk az elemzések, adatelemzések terén, bővebb lett a stábunk, s bár ezek nem látványos elemek, elengedhetetlenek. Ha a 2005-ös születésűeket nézzük, másodikok vagyunk a fiatalpercek tekintetében, ha az egy évvel idősebbeket is idevesszük, az elsők – nagy büszkeség ez nekünk.

– El tudja képzelni, hogy leül még az MTK kispadjára vezetőedzőként?  
– Ezen még nem gondolkodtam, egyáltalán nem időszerű ez a kérdés.

– Mit kíván majd újévkor?  
– Nem vagyok nagy álmodozó: a család legyen egészséges, leljük örömünket az életben és legyek hasznos a közösségemnek.

– Mi lesz a legfurcsább, amikor jövőre már nem vezetőedzőként lép be a klubházba?  
– Hogy nem jobbra, hanem balra kell fordulnom – de ezzel nem lesz gond.