MLSZ-elemzés: hét éve javuló tendenciát mutat az NB I

Megjelent a legfrissebb Professzionális Futballkörkép, vagyis a Magyar Labdarúgó-szövetség (MLSZ) átfogó futballszakmai adatelemzése még az előző, a 2024–2025-ös idényről. A digitális kiadvány kilenc nagy téma (az NB I-es idény értékelése; a külföldi, hazai és fiatal játékosok helyzete az NB I-ben; külföldön játszó magyar játékosok; produktivitáselemzés; csapatszintű összehasonlítás az NB I-ben; játékosranglisták az NB I-ben; csapatprofilok; a férfi A-válogatott teljesítménye a Nemzetek Ligájában; a felnőtt férfiválogatott keretértékének alakulása 2025-ben) alapján dolgozza fel a 2024–2025-ös magyar futballidényt. Az MLSZ honlapján megtalálható, 108 oldalas adathalmaz böngészésére biztatunk mindenkit, aki szerelmese a számoknak, addig is igyekszünk kicsemegézni a legfontosabb, legérdekesebb mutatók közül.

Mindenképpen pozitívum, hogy az NB I helyezése a 2017–2018-as idény óta javuló tendenciát mutat az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) nemzetközi rangsorában. A koefficiensmutató alapján korábban, 2010 és 2017 között a magyar csapatok a 30. és a 36. hely között álltak. Azóta – döntően a Ferencváros sorozatos főtáblás szerepléseinek köszönhetően – a rangsorban fokozatosan előre lépett, a 2024–2025-ös idényben már a 24. helyen végzett. 

A 198 bajnoki meccsen 553 gól született (2.79 gól a meccsenkénti átlag), az első gól megszerzői 88 százalékban nem kaptak ki. A mérkőzések hetven százalékán már az első félidőben született legalább egy gól, a találkozók azonban ennek ellenére sem voltak lefutottak, az esetek 26 százalékában csak az utolsó negyedórában alakult ki a végeredmény.

A fiatal magyarok (a 2004 után születettek) rekordot jelentő 36 731 játékpercet kaptak. Összesen 64 fiatal magyar játékos kapott lehetőséget, akik átlagosan 574 percet töltöttek a pályán, ami szintén a legmagasabb értéknek számít az elmúlt négy idényt alapul véve. Mindegyik csapat legalább egyszer megfordította a mérkőzés állását az idény során, a legtöbbször a Paks, az MTK és a Debrecen, egyaránt ötször-ötször. 

Az elmúlt négy év alapján tulajdonképpen stagnáló tendenciát mutat a hazai–külföldi játékpercek aránya az NB I-ben, a 2021–2022-es idény óta enyhén csökken a légiósok játékperceinek aránya, az akkori 54 helyett 59 százalékban magyarok játszottak. A magyarok játékperceinek aránya öt csapatnál (Paks, Kecskemét, MTK, Nyíregyháza, ZTE) is elérte a kétharmadot. A külföldi játékosok összesített játékperce 159 325 volt, ami az elmúlt négy idény legalacsonyabb értékének számít, viszont ez az érték kevesebb külföldi játékos között oszlott meg. A magyar bajnokság a légiósok játékperceiben, számában és átlagos játékperceiben is a második legalacsonyabb értéket produkálta régiós összevetésben, csak Horvátországban játszott kevesebb légiós, mint az NB I-ben. Tíz olyan külföldi volt az idényben, aki egyetlen percet sem játszott a csapatában.

Mindenki ismeri a régi „igazságot”: a szöglet fél gól. Hogy ez mennyire nincs már így a modern futballban, arra újabb bizonyíték az a statisztika, miszerint az NB I-es idény 1939 szöglete után közvetlenül mindössze 28 gól született, ami 1.4 százalékos hatékonyságot jelent. Ez még az előző, 2023–2024-es idényhez képest is visszaesés, ez az arány akkor 1.7 százalék volt. Szóval, ma inkább azt mondhatjuk: hetven szöglet egy gól. Vagy azt: harmincöt szöglet fél gól… A Diósgyőr talált be legtöbbször szögletek után, hat gólt szereztek így a piros-fehérek a bajnokságban, míg az Újpest és a Zalaegerszeg egyáltalán nem szerzett sarokrúgás utáni gólt a teljes bajnoki idényben. A legtöbb szöglettel a Ferencváros (206), míg a legkevesebbel az MTK (132) próbálkozhatott az idény során. A kiadványban azt is mazsolázgatni lehet, hogy melyik csapat szögletei hová és milyen mennyiségben érkeztek a tizenhatoson belül.

Örömteli, hogy minden csapat biztosított legalább 1500 játékpercet a fiatal magyar játékosoknak, és a fiatalpercek többsége a 2004-es korosztályhoz fűződött (54 százalékban), míg ez az arány a 2005-ös születésűek esetében 38 százalék volt. A legtöbb fiatal magyar játékos (11) a Diósgyőrben lépett pályára, a Debrecennél két labdarúgó (Szűcs Tamás és Vajda Botond) hozta össze a fiatalperceket. A nemzetközi minta országaihoz képest az NB I-ben lépett pályára a harmadik legtöbb fiatal hazai játékos a 2024–2025-ös kiírásban. Viszont amiben előre kell lépni: arányaiban a magyar első osztályban kapták a legkevesebb játékpercet a 21 éves vagy annál fiatalabb játékosok (12 százalék), miközben a 31 év feletti labdarúgók játékperceinek aránya (23 százalék) itt volt a legmagasabb a régióban.

Amivel szintén nehéz volna dicsekedni: mindössze 22 olyan labdarúgónk volt, aki a tíz legerősebb bajnokság első osztályában, vagy az öt legerősebb küzdelemsorozat második ligájában szerepelt. Ezek a játékosok összesen 42 603 percet töltöttek a pályán és 27 gólt szereztek, a piaci értékük összege pedig 164 millió euró volt. Régiós összevetésben nekünk van a legkevesebb olyan játékosunk, aki ezekben a bajnokságokban szerepelt és a gólok számában is a listák végén állunk. A piaci érték szerinti összehasonlításban két országot előztünk meg, Szlovéniát és Romániát, a játékperceket tekintve pedig csak Szlovéniát.

A szövetség évek óta nagy figyelmet fordít a klubok produktivitási mutatóira (a produktivitás alapja a pályán eltöltött idő, amelyet a pontszámítási rendszer a mérkőzés szintje és a játékos életkora alapján súlyoz). A 2024–2025-ös idényben nőtt a produktivitási pontszám az előző idényhez képest, a klubok közül pedig újból a Puskás Akadémiához köthető játékosok termelték a legtöbb produktivitási pontot. A Puskás Akadémia, az MTK és az ETO FC a legutóbbi négy évben mindig benne volt a legjobb produktivitási számokat felmutató klubok között. A magyar játékosok külföldi bajnokságban termelt pontszámai 2024–2025-ben tovább emelkedtek, Bolla Bendegúz termelte a legtöbb produktivitási pontot, aki csapatában, az osztrák SK Rapid az egész idény során alapembernek számított és a Konferencialigában, valamint a válogatottban is rendre szerepet kapott. Az öt elit ligában szereplő magyar játékosok közül Szoboszlai Dominik szerezte a legtöbb pontot, az NB I-esek közül pedig Pécsi Ármin tudott bekerülni az öt legtöbb pontot gyűjtő magyar labdarúgó közé. 

A kiadvány játékstílusok, taktikai formációk, stratégiák alapján is elemzi az NB I-es csapatokat. A különböző mutatók alapján a legtöbb esetben a Ferencváros és a Paks csapata emelkedett ki a mezőnyből. A Ferencvárosra sok passzal operáló, lassabb támadásépítésre alapozó játékstílus volt jellemző, míg a Paks inkább a támadások gyors befejezésére helyezte a fókuszt. Mindkét csapat nagy hangsúlyt fektetett a letámadásra, és a labda minél magasabban történő visszaszerzésére.

Annak bárki pillanatok alatt utána tud nézni, hogy alakult az idény góllövőlistája vagy ki adta a legtöbb gólpasszt. Az MLSZ összeállításában sok egyéb izgalmas egyéni rangsor is megtalálható. Kiderül például, hogy a paksi csatár, Tóth Barna próbálkozott a legtöbb kapura lövéssel (80 lövéséből 30-szor találta el az ellenfél kapuját, amelyből 12 gólt szerzett) és az övé volt a legtöbb sikeres fejpárbaj is. A 15 legtöbb lövéssel próbálkozó játékos közül a legnagyobb arányban Lamin Colley (Puskás Akadémia) találta el a kaput (47 százalék), míg a játékperceihez képest leggyakrabban (átlagosan 22 percenként) Böde Dániel próbálkozott lövéssel. Az ugyancsak paksi Osváth Attila nevéhez fűződött a legtöbb pontos beadás (54), amivel alaposan helyben hagyta a mezőnyt, a második helyezett Ivan Milicevicnek (Fehérvár) is csak 30 volt. Az akkor még a ZTE FC-t erősítő, azóta már a belga Kortrijkban futballozó Dénes Csanád Vilmos mutatta be a legtöbb sikeres cselt (58), ő szerezte egyébként a legtöbb „kanadai pontot” is a fiatal játékosok között öt góljával és hat gólpasszával. Szembeötlő, hogy a legtöbb pontos beadást produkáló Osváth Attila a sikeres cselekben és a „támadóharmadban” adott pontos passzok rangsorában is az előkelő második helyen végzett (utóbbiban a zalaegerszegi Kiss Bence lett az első). Az MTK-s Kata Mihály emelkedett ki a szerelések terén (93), a DVSC-s Brandon Domingues szerezte a legtöbb labdát a támadóharmadban (26), a felcsúti Pécsi Ármin segítette leginkább a csapatát védéseivel, Zeke Márió (KTE) futott a legtöbbet (354436 méter), Nagy Zsolt (PAFC) teljesített a legjobban a magas intenzitású futásokban, Dénes Csanád Vilmos a sprintekben. Feltűnő adat, hogy a legtöbbet futó csapat az utolsóként „csont nélkül" kieső Kecskemét volt.