„Meglett a katonaként tett tízezer labdaérintés eredménye” – Kiss László 70 éves

– Kint volt a Vasas hétvégi bajnokiján?
– A hazai meccseken mindig ott vagyok – felelte az angyalföldi klub legendája, a 33-szoros válogatott Kiss László, aki március 12-én, csütörtökön lett hetvenéves. – A Kozármisleny ellen hat gólt láttam, köztük egy szépségdíjast Urblík Józseftől: ilyenkor mindig azt érzi az ember, de jó lenne játszani!

– Amikor belép az Illovszky Rudolf Stadionba, bevillan, hogy a nyáron már negyvennyolc éve lesz annak, hogy játékosként megérkezett a klubhoz?
– Nem szokott, ugyanakkor ha összejövünk a régi társakkal, sok minden eszünkbe jut, persze az is, mennyire régen történt ez. Időnként elcsodálkozom, ha valaki azt mondja, emlékszem rád, erre vagy arra a megmozdulásodra, gólodra, és tagadhatatlanul jólesik az ilyen.

– A Somogy megyei Taszáron nőtt fel: adta magát, hogy a Kaposvár játékosa legyen?
– Akkoriban még jobban elkülönült a falu, mint manapság, mégpedig a régi falura és az úgynevezett tiszti lakótelepre. Gyerekként a templomkertben futballoztunk, amit „kis stadionnak” hívtunk, vagy a kocsmaudvaron. Nyolc kilométerre laktunk Kaposvártól, adta magát, hogy amikor kijártam az általános iskolát, a gimnáziumot már a városban kezdem el. A Táncsics Mihály iskolával amúgy az országos középiskolai bajnokság hármas döntőjéig jutottunk, képzelje, ott játszottam először Csuhay József ellen, aki jóval később elárulta, nem tudott leszerelni engem. A győzelmet egyébként egy békéscsabai iskola szerezte meg, onnan senkiből sem lett ismert labdarúgó… Szóval egyenes út vezetett a Rákócziba, igaz, az NB I-ben a Pécsben mutatkoztam be.

– Mi igaz abból, hogy amikor Taszáron összejött négy gyerek futballozni, ön mindig egyedül játszott a másik három ellen?
– Mindig így volt. Nem mintha akkora szám lett volna, de a faluban én voltam a legjobb játékos, a saját korosztályomban meg pláne. A csapatokat rendre úgy állítják össze, hogy azonos játékerőt képviseljenek, aztán mehet hat gólig a küzdelem: úgy emlékszem, mindig én nyertem, bár nem biztos, hogy valóban így volt… Az ellenfélből az egyik srác mindig beállt a kapuba, gólt szerezni csak akkor volt esélyem, ha kicseleztem az első rám támadó embert, aztán gyorsan a másikat is, mielőtt az első visszaérne. Megtanultam, nem szabad visszafordulni, túl kell jutni az ellenfélen, aztán tovább gyorsítani, ebből következett, hogy mindig a kapu felé vezettem a labdát.

– Miként élte meg, hogy tizennyolc évesen, a második élvonalbeli mérkőzésén gólt szerzett a Ferencváros ellen?
– Jelentkeztem a pécsi főiskolára testnevelés-földrajz szakra, el is kezdtem a sulit, de sajnos nem fejeztem be. Csapattársam volt többek között Rapp Imre, Kocsis István, Tóth József, Zombori Sándor és Dárdai Pál is, a mai napig nem tudom, azzal a csapattal miként tudtunk kiesni az idény végén… Ráadásul úgy, hogy az MTK és a VM Egyetértés egyesülése miatt csak egy kieső volt! Ami azt a bizonyos gólt illeti, előttem van, hogy rögtön a meccs elején rávezetem a labdát Géczi Istvánra, csinálok egy lövőcselt, ám a Fradi kapusa leveszi a labdát a lábamról. Azonnal bevillant, ez más szint, mint ahol addig futballoztam, valami mást kell kitalálnom, így amikor nem sokkal később megint kiléptem, úgy döntöttem, laposan nagyot rúgok a labdába – gólt hozott a megoldás. Azt a fél évet egyébként öt góllal zártam, amivel házi gólkirály lettem, úgy éreztem, az már mégiscsak egy szintet jelent. Az utolsó meccsünkre eljött az édesapám, mentünk haza a Trabantjával, megvettem a Sportot, és miközben az elmaradhatatlan kalapjában vezetett, felolvastam neki, Kiss László neve ott van az ötgólosok között. Vártam a kitörő örömöt, de csak annyit mondott: nem rossz! Abban a mondatban benne volt, miért nem rúgtál tizenkettőt, hiszen volt annyi helyzeted. Nem volt elájulva az öt gólomtól.

– Önt szinte kivétel nélkül mindenki a Vasashoz köti – nem véletlenül, hiszen pályafutása legsikeresebb időszakát a klubban töltötte.
– Amikor Pécsről visszamentem Kaposvárra, a könnyebb utat választottam, amikor aztán a Rákóczitól távoztam, a nehezebbet. Világéletemben egyet szerettem, játszani, nagyon bántott volna, ha kispados vagyok. A Vasas hetvenhétben száz gólt szerezve bajnok lett, a Kovács István, Izsó Ignác, Várady Béla csatársor hihetetlenül erős volt, de ott volt Mészáros Ferenc, Török Péter, Komjáti András, Zombori Sándor vagy Müller Sándor is, csak azt sajnálom, hogy nekem nem jött össze velük az aranyérem. Hat és fél évig szerepeltem a Vasasban, az lett volna az igazi, ha azt az időszakot végig ezekkel a nagyszerű játékosokkal tölthettem volna.

–  A harminchárom válogatott meccse közül kettő biztosan beugrik az embereknek: a norvégok elleni oslói 2–1 és a Salvador elleni 10–1, amikor csereként beállva hét perc alatt szerzett három gólt a spanyolországi világbajnokságon.
– Hunyadi Mátyást törökverőként szokás emlegetni, engem meg norvégverőként… Nem volt egyszerű a csoportunk a selejtezőben, mégis elsőként jutottunk a ki a vb-re, és ehhez elengedhetetlenül kellett a norvégiai győzelem. Hátrányba kerültünk, aztán Fazekas László próbált a jobb szélen elmenni, és bár egyértelműen róla ment ki az alapvonalon túlra a labda, mutatta a partjelzőnek: ugye szöglet következik? Ő meg is ítélte, a beadásból a kaputól távolodva gólt fejeltem, majd jött az a bizonyos átemelős találat, amit valóban sokan emlegetnek. Tisztában voltam vele, a hazaiak kapusa gyakran kint áll a kapuból, technikailag nem volt gond azt a megoldást alkalmazni, pályafutásom során tíz-tizenöt hasonló gólt biztosan szereztem.

– Na de jobblábasként ballal?
– A honvédségnél katonatársam volt többek között Szentes Lázár, Szabó Ferenc a Fradiból, Szabó József a Videotonból, Izsó Ignác vagy Fülöp Ferenc, valamennyien a kapu előtt, befejező emberként voltak elemükben. Ugyanakkor nem volt balhátvédünk, így amikor kérdezték, ki tud ott játszani, azonnal jelentkeztem. Tudja, ki játszotta végig a legtöbb meccset? Mivel csak egy kapusunk volt, a tatabányai Kiss Imre és én… Eldöntöttem, a katonaság idején az edzéseken csak ballal adok be, ballal lövök kapura, és annak a több tízezer labdaérintésnek végül meglett az eredménye.

– Kivel értette meg magát a leginkább a pályán, illetve ki ellen szeretett a legkevésbé futballozni?
– Várady Bélával imádtam együtt játszani! Nem fejeltem jól, de érkezni tudtam, és ő mindig fejbe lőtt a labdával. Nagyon jó volt Izsó „Nácival” a pályán lenni, aki talán maga sem tudta, hogy a következő pillanatban mit csinál, de valahogy mindig éreztem őt. A válogatottból Fazekas Lászlót említeném, aki mindig tudta, mi a legjobb megoldás, felnéztem rá, de nem hagyhatom ki a felsorolásból Roger Millát sem, akitől Montpellier-ben túl a harmincon is rengeteget tanultam. Ami az ellenfeleket illeti, nem szerettem azokat, akik szerelni akartak, ilyen volt Kereki Zoltán, Rab Tibor vagy idővel Garaba Imre, az ütő-vágó, megfélemlíteni akaró bekkek ellen viszont jó volt játszani.

– Volt kedvenc edzője?
– Mathesz Imrétől sokat kaptam, hiszen fölfedezett, tanítgatott, a háttérben maradva terelgetett, de jó szívvel gondolok a rendkívül humánus Bundzsák Dezsőre is.

– Minden azt mutatja, a Vasas a következő idényre visszatér az NB I-be. Amolyan megkésett születésnapi ajándék lehet a feljutás…
– Sajnos a korosztályomból egyre kevesebben vagyunk a meccseken, természetes, hogy drukkolunk a visszajutásért. Úgy tűnik, nagyon nehéz lesz elkerülni az NB I-et, de bennem ott van a kérdés, ha sikerrel járunk, mi lesz az ősztől? Az első osztályhoz ugyanis a mostani futball kevés…

KISS LÁSZLÓ NÉVJEGYE
Született: 1956. március 12., Taszár
Posztja: csatár
Válogatottság/gól (1979–1984): 33/11
Klubcsapatai játékosként: Pécsi MSC (1974–1976), Kaposvári Rákóczi (1976–1978), Vasas (1978–1985), Montpellier (1985–1987), MTK-VM (1987–1988), ESMTK (1988–1989), Veszprémi SE (1989), BVSC (1989–1991)
Csapatai edzőként/szövetségi kapitányként: Lajosmizse (1993–1994), Vasas-utánpótlás (1994–1996), REAC (1996–1999), 1. FC Femina, női (2000–2011), magyar női válogatott (2010–2012)
Kiemelkedő eredményei játékosként: Közép-európai Kupa-győztes (1983), MNK-győztes (1981), MNK-döntős (1980), 2x magyar bajnoki bronzérmes (1980, 1981)
Kiemelkedő eredményei edzőként: 6x magyar női bajnok (2001, 2002, 2003, 2006, 2007, 2008)