Szabó István: A legjobb korban vagyok
– Már fél éve annak, hogy távozott a Nyíregyháza Spartacustól – hogyan telnek a mindennapjai?
– Nem volt olyan NB I-es mérkőzés, amelyet ne néztem volna meg, vagy ne lettem volna jelen, mellette a családomra is több idő jutott – mondta lapunknak Szabó István, aki korábban két év alatt két osztályt váltott a Kecskeméti TE-vel, majd az első NB I-es idényében (2022–2023) ezüstérmet szerzett a Ferencváros mögött, míg tavaly tavasszal bravúrral benn tartotta a Szparit az élvonalban. – Az egyik fiam és a két unokám Németországban él, körülbelül hétszáz kilométerre tőlünk, amíg dolgoztam, nem volt egyszerű kimenni hozzájuk, ez most könnyebben összejött. Én sem leszek már fiatalabb, ötvenkilenc éves vagyok, így különböző szűrővizsgálatokra is elmentem, szerencsére semmi baj sincs – nagy volt a pörgés, sok stressz éri az embert, fő az elővigyázatosság.
– A Szpari végül benn maradt Bódog Tamás irányításával, ebben óriási szerepet játszott, hogy a télen a klubhoz került két csatár, Marko Kvasina, aki hat bajnoki gólig jutott és Muhamed Tijani, aki szerzett hét gólt és adott négy gólpasszt, a védelmet pedig Meldin Dreskoviccsal sikerült acélosabbá tenni.
– Korábban is elmondtam, hogy tavaly nyáron túl nagy változás történt a klubban, nagy volt a jövés-menés, ezt engedni hiba volt a részemről. Ősszel sokan bajlódtak sérüléssel, más meccshiánnyal küszködött, miután hónapokig nem játszott korábban, nem voltunk egyszerű helyzetben. Örülök, hogy a csapat végül benn maradt az élvonalban – kétségtelen, jól sikerültek a klub téli átigazolásai.
– Nem fordult még elő a karrierjében, hogy fél évig csapat és kispad nélkül legyen. Lelkileg mennyire nehéz ez az időszak, kiváltképp úgy, hogy korábban sikereket ért el?
– Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen vezetőedzőként Kecskeméten három és fél évet dolgozhattam, előtte Dabason másfél évet, Tiszakécskén két esztendőt. Ez is jellemez engem: nem csapongok, kiegyensúlyozott vagyok, próbálom építeni a csapatot. Csak a futballban tudom elképzelni magam a jövőben is, úgy érzem, a legjobb korban vagyok. Továbbra is tartom, hogy a taktika ne legyen erősebb, mint a csapat, nem szeretem az ész nélküli futballt. Akkor lennék igazán szomorú és csalódott, ha nem is kerestek volna a klubok, de erről szerencsére szó sincs, több csapattól is hívtak, de különböző okok miatt nem tudtunk megegyezni. A Magyar Labdarúgó-szövetségtől is hívtak, hogy mint pro licences szakember tartsak előadásokat az A-licenceseknek, ennek örömmel tettem eleget. Rengeteg pozitív visszajelzés ér a korábbi munkáimmal kapcsolatban, ez mind erőt és hitet ad a folytatáshoz. Elismerem, már nagyon hiányzik a munka, amikor látom a trénereket a pálya mellől irányítani, eszembe jut, hogy nem is olyan régen még én álltam ott… Biztos vagyok benne, hogy hamarosan megtalál egy feladat, amelyben látok fantáziát.
– A kollégák ilyenkor hogyan viszonyulnak az emberhez? Hívják, keresik, tartották önben a lelket?
– Mindig is erős volt bennem a kollegialitás, így ha nem is napi szinten, de több korábbi pro licences csoporttársammal is beszélgetek, remek viszonyt ápolok például Erős Gáborral, Korolovszky Gáborral, Pető Tamással, Gerliczki Mátéval. Előfordul, hogy valaki korábbi játékosom miatt hív, kikéri a véleményemet. Rendre hallgatnak rám, ez szívmelengető érzés.
– A jövőben érdekelné olyan feladat, amely nem vezetőedzői, hanem sportvezetői?
– Igen, ez nagyon megmozgatja a fantáziámat. Ugyanakkor kizárólag a szakmai része, a gazdasági nem. Ambiciózussá tesz, ha arra gondolok, hogy fel lehetne építeni egy jó csapatot, akár rutinosabb, akár fiatalabb edzővel, hasonlóképpen, mint korábban Kecskeméten sikerült a stábommal, a vezetőséggel együtt. Ehhez azonban idő kell, körülbelül három év. Szívesen lennék amolyan kapocs a vezetőedző és a tulajdonos között – sok vezetővel beszéltem már, ismerem a lelkivilágukat, és a kispadon is sok időt töltöttem. Ahogy szoktam mondani, néhányszor megborotválkoztam már, így azt is tudom, mire lehet szüksége egy edzőnek. Bárhová is vet az élet, nagy motivációval vágok bele a leendő feladatba.
