Bamidele Yusuf: A következő idényben még jobb akarok lenni

Itt a vakáció az NB I-es csapatok futballistáinak! Az idényzáró, Zalaegerszeg elleni 3–0-s győzelem után a Ferencváros labdarúgói is elindultak a szélrózsa minden irányába, volt, aki hazautazott régen látott családjához, más először valamelyik tengerpart felé vette az irányt, hogy ott pihenje ki az elmúlt hetek, hónapok fáradalmait. Bamidele Yusuf az utóbbiak közé tartozik, néhány csapattársával – köztük Cebrail Makreckisszel – Spanyolországba, a Földközi-tenger partjára utazott. A nigériai csatár a vakációja idején is szívesen beszélt lapunknak a múlt héten véget érő évadról.

„Az idény előtt a legfőbb célunk a bajnoki cím megvédése volt.  Szerettünk volna a Bajnokok Ligájában, majd az Európa-ligában is jól szerepelni, továbbá meg akartuk nyerni a Magyar Kupát. Mivel a bajnokságban végül ezüstérmesek lettünk, mindannyian csalódottak voltunk – jövőre vissza kell szereznünk a trónt.”

Noha a világhálón több helyen is Lagos szerepel szülővárosaként, a csatár pontosította, Jos városában látta meg a napvilágot. Nyolcéves volt, amikor eldöntötte, hogy futballista lesz, s bár édesapja sohasem sportolt, és a labdarúgás szabályaival sem volt tisztában, mindenben támogatta, első focicipőjét is tőle kapta.

„Nem lehetek elég hálás az édesapámnak. Nehéz gyerekkorom volt, a szüleim hiába dolgoztak rengeteget, időnként alig került valami az asztalra, nem volt mit ennünk. Már akkoriban sokat fociztam a barátaimmal, tizennégy évesen aztán Lagosba, egy akadémiára kerültem. Nem volt könnyű döntés, teljesen egyedül költöztem, hét-nyolc órányi autóútra kerültem a családomtól. Évente egyszer, legfeljebb kétszer láttam a szüleimet. Tudtam, ez csak akkor éri meg, ha a végén sikerül Európába szerződnöm, és az ott megkeresett pénzből őket támogathatom. Büszke vagyok rá, és hálát adok Istennek, hogy ezt elértem.”

Európába kerülve kultúrsokként élte meg az első néhány hónapot, a hideg tél, a nyelv, az európai konyha elfogadása jelentős kihívást jelentett. Először Szlovákiába, majd Portugáliába, utána Szerbiába került, a Vojvodina együttesétől 2025 nyarán szerződött az FTC-be. Varga Barnabás árnyékában kevesebb lehetőséget kapott, ám miután a válogatott csatár a télen az AEK Athénba igazolt, előtérbe került. Addigra ráadásul túl volt a beilleszkedési időszakon, és Robbie Keane vezetőedzőtől megkapta azt, ami leginkább kell neki a jó teljesítményhez: a bizalmat.

„Tisztában voltam vele, hogy onnantól tőlem várják a gólokat, de ez egyáltalán nem volt bénító, sőt. Akadtak jobb és rosszabb meccseim, de az biztos, az eddig látottaknál több van bennem, a következő idényben még jobb akarok lenni.”
Bamidele Yusuf erős fizikumú, a párharcokba keményen beleálló csatár, aki – ha kell – a piszkos munkát is elvégzi, és számára a góllövés, no meg a csapat sikere az elsődleges. A 2025–2026-os idényben 12 találatig jutott, hatot a Magyar Kupában, hármat-hármat pedig az NB I-ben, illetve az Európa-ligában ért el.

„A következő idényben a gólok számában mindenképpen előre akarok lépni. Nem azt mondom, hogy húszig meg sem állok, de szeretnék minél többet szerezni.”

A nyári szünetben sem marad futball nélkül, a televízióban megnézi a május 30-án a budapesti Puskás Arénában rendezendő Bajnokok Ligája-döntőt. Már csak azért is, mert gyerekkora óta az Arsenalnak szurkol. Ami pedig a nyári világbajnokságot illeti, a június 11-én a Mexikó–Dél-Afrika mérkőzéssel kezdődő tornán két csapatnak drukkol. Miután hazája, Nigéria nem kvalifikált a vb-re, az aranyéremre szerinte leginkább esélyes Brazíliának szorít, és miután kiderült, hogy ferencvárosi csatártársa, Lenny Joseph Haiti színeiben ott lehet a viadalon, naná, hogy neki is szurkol.

Spanyolországi vakációja után hazautazik szüleihez Afrikába, ahol jó néhány napot eltölt, és gyerekkori barátaival is újra találkozik.