NS-elemzés: bajnoki címet ért az ETO korszerű labdás játéka

Jó sok okot adott arra az ETO az elmúlt másfél évben, hogy elemezzük a játékát, sikerei titkát. A tavaly tavaszi tizenöt meccses bajnoki veretlenség alkalmával már megmutatkoztak a jelei annak, mi jöhet egy még erősebb és összeszokottabb kerettel. Az akkori negyedik helyhez azért még jócskán hozzájárult a szerencse és a felülteljesítés is, ám a múlt hét szombaton megszerzett bajnoki címet már nem lehet külső tényezőkre fogni, hiszen az ETO az egész bajnokság legjobb, legötletesebb futballját nyújtva lett első.

A KONFERENCIALIGA-SZEREPLÉS NAGY LÖKÉST ADOTT

Legkésőbb 2025 nyarán, főleg a hat Konferencialiga-selejtezőn vált világossá, hogy Borbély Balázzsal a dobogó biztosan meglesz. A nemzetközi rutin hiányában is méltó ellenfele volt három jóval tapasztaltabb együttesnek, ez pedig puszta lelkesedéssel nem történhet meg, szervezett, tudatos játék kell hozzá. A bajnoki címhez, a Ferencváros felülmúlásához persze a hallatlan csapategységre is szükség volt, no meg Borbély Balázsék nagyszerű edzői húzásaira. Szakmai partnerünk, a Cube segítségével igyekeztünk bemutatni a bajnok futballját.

A CSAPAT KAPUSAI LÁBBAL IS HELYTÁLLTAK A MECCSEKEN

Megyeri Balázsról évek óta tudjuk, hogy a labda lábbal játékba hozatalában Gulácsi Péterrel vetekszik, kitűnő a rúgótechnikája, lát a pályán. Samu­el Petrás is remekül bánik a labdával, de a szlovák kapus gyakori hibái miatt kézenfekvő volt egy rutinos vetélytárs leigazolása. Megyeri nyári sérülése miatt meghiúsult a rivalizálás, ám amikor felépült, és Petrás hibázott decemberben, a korábbi válogatott kapus márciusig kirobbanthatatlanná vált. Aztán ő is bizonytalankodott, a kupában folyamatosan lehetőséget kapó Petrás pedig élt az újabb eséllyel, kiemelkedő teljesítménnyel hálálta meg a bizalmat. A labdakihozatal során nemcsak oldalpasszaik miatt, hanem a rések között visszamozgó középpályások megjátszásában is fontos szerep hárul a győri kapusokra. Paul Anton, majd Vingler László kiesése miatt időnként gyorsabb játékra hagyatkozott az ETO. Megtehette, mert a két kapus felívelései is nagyon pontosak, bár talán annyira nem, mint a ZTE-ben védő Gundel-Takács Bencéé.

FIGYELEM, MÁR A BELSŐ VÉDŐK IS BÁTRAN CSELEZNEK!

Szakmai partnerünk, a Cube passz­térképén látható, milyen közel van a védők átlagpozíciója a félpályához, a szélső hátvédek gyakrabban vannak az ellenfél térfelén, mint a sajátjukon. A passzok gyakoriságát jelző nyilak azt is megmutatják, milyen fontos szereplője a bajnokcsapatnak Daniel Stefulj: Claudiu Bumbával és Schön Szabolccsal is kiválóan megértik egymást (már az első NB I-es idényben sok szó esett a kiváló győri bal oldalról), több csapattársa elmondása szerint inkább támadónak tartják, mint védőnek. A Kisvárda elleni, bajnoki címet érő gól tipikus ETO-támadásból született: Schön a szélre kihúzódó Stefuljhoz passzolt, a védőket középre csalogató Zseljko Gavrics és Nadir Benbuali helyet hagyott a félterületben Schönnek, majd a védőtől kapott labda centerezése után Benbuali talált a kapuba. Nagyon kevés csapat tudta semlegesíteni a horvát bekk és az aktuális szélső mozgását, hiszen a szerepek felcserélhetők, nem véletlenül adott 13 gólpasszt az idényben Stefulj. Amikor kellett, Stefan Vladoiu és Bíró Barnabás is elvégezte ezt a feladatot a jobb oldalon, de sokkal kevesebbszer.

Hatékony ETO-fegyvernek bizonyultak Miljan Krpics és Csinger Márk bátor felfutásai a labdával. Belső védőként hatalmas szerepet vállaltak a támadások építésében, hiszen Krpics meccsenként 11 labdavezetésével átlagosan 201 métert hasított ki az ellenfél területéből, mindkét lista második helyén Csinger áll 8.77 labdavezetéssel és 136 méter megtételével. Ahogyan a számokból kiolvasható, Krpics szédületes különbséggel vezet mindenki előtt, Borbély Balázs pedig megadta kiváló képességű védőinek a lehetőséget a sorok áttörésére.

A játékosokat, a stábot – főképpen Borbély Balázst, de a cseh válogatottnál is dolgozó erőnléti edző Stefan Pánikot, a mentál­tréner Ludo Pollerst vagy a pályaedzőket, Bernd Thijst és Lipták Zoltánt – emelik ki a hatalmas siker fő letéteményeseiként, de a 2024 augusztusában szerződtetett sportigazgatóról, Steven Vanharenről sem szabad megfeledkezni. Hozzáértése, valamint türelme a klub felemelkedésének egyik záloga volt. Nem menesztette Borbély Balázst a rossz 2024-es idényrajt után, mert tudta, hogy a játék biztató, csak a késői sportigazgató-csere miatt nem volt lehetőség a megfelelő keret kialakítására. Az általa szerződtetett Sa­muel Petrás, Nfansu Njie, Schön Szabolcs, Daniel Stefulj, Olekszandr Piscsur és Nadir Benbuali eddig a pályán, a jövőben pedig anyagilag lehet nagy hasznára az ETO-nak. Ha a nyáron kulcsjátékosok távoznak a klubtól, Vanharennek ismét kulcsszerepe lesz a keret kialakításában. Lapunknak háttérbeszélgetésen és számos konferencián a közönségnek is elmondta, hogy alapvetően egyszerű elvek vezérlik. A helyes klubkultúra megteremtése az alap, ebből alakul ki a játék, s ez alapján kell edzőt és játékosokat szerződtetni. Naponta legalább egy órát beszélget Borbély Balázzsal az edzésekről, a fiatal játékosok beépítéséről. Az irodájában a mágnestáblán a kezdőcsapat látható, minden poszton az összes lehetséges cserejátékos. Bevallása szerint minden pozícióra van nyolc-tíz, stílusa alapján a csapatba illeszthető utódból álló listája, mert úgy gondolja, a játékosoknak életciklusuk van egy klubnál, ez pedig általában három év: az első a beilleszkedésé, a második a jó játéké, a harmadik pedig a bizonyításé, az előrelépés megalapozásáé. Eredeti terve szerint a feljutás után az első évben a bennmaradásért, a másodikban a felsőházért, a harmadikban a dobogóért, onnantól pedig a bajnoki címért küzdött volna az ETO. Mint kiderült, a Győrben zajló szakmai munka miatt változott az ütemterv…

AZ NB I LEGJOBB KÖZÉPPÁLYÁSAI VÁLTOGATTÁK EGYMÁST

Paul Anton, Vitális Milán – a két csapatkapitány. Ha ez a középpálya elérhető Borbély Balázsnak, különösebben nem kell aggódnia, viszont a 12-szeres román válogatott játékos december óta makacs sérüléssel küzd. A sokszor dicsért, mindössze húszéves Vingler László a rutinját kivéve minden szakmai kitételnek megfelel, hogy pótolja Antont, ám ő is súlyos sérülést szenvedett. Itt érdemes kiemelni a Fehér Miklós Akadémián végzett munkát: az évad leginkább kiemelkedő játékosa, Vitális Milán, továbbá Vingler László – aki az NB I legjobb középpályását, Antont pótolta (nem légből kapott ez a kijelentés, labdabirtoklási statisztikákban elképesztő fölényben van a posztján) –, valamint a helyettük a kényszerű jobb oldali védő pozícióból a középpályára visszatérő és válogatott meghívót érő teljesítményt nyújtó Tóth Rajmund is az ETO utánpótlásának növendéke. Néhány éven belül három teljesen különböző profilú, de válogatottságra érdemes középpályást kinevelni elismerésre méltó. Tóth (21) kiváló ütemérzékű, a védekezést is kézben tartó, de már szervezésben is remekül helytálló középpályás, Vingler (20) rövid és hosszú, támadásokat segítő kreatív passzaival tűnik ki, Vitális (24) NB I-es szinten kiemelkedően labdabiztos, remekül cselez, Anton kidőlése után pedig villámgyorsan a hátára vette az ETO-t, és a középpálya mindenese lett, térnyerő átadásaival, tűpontos felíveléseivel elévülhetetlen érdemei voltak a bajnoki cím megszerzésében.

VILÁGBAJNOKI RÉSZVÉTELT ÉRHET A GÓLERŐS CSATÁRJÁTÉK  

A védők jellemzésekor már szóba került a szélsők szerepe. A bal oldalon Claudiu Bumba, az idény második felében pedig a válogatott szinten futballozó Schön Szabolcs végezte jól a feladatát. A jobb oldalon Bánáti Kevin rengeteget fejlődött, sokkal közelebb játszott a kapuhoz, mint korábban, így fontos gólokat is szerzett, ahogyan a másik jobbszélső, Nfansu Njie is. Minden szélsőnek fontos szerepe volt, hogy helyet hagyjon a felfutó hátvédeknek (visszalépéssel vagy belülre húzódva), de a vonal mellől beadásokkal, a középpályások forgatásai esetén üres területbe futásokkal, valamint a tizenhatosra betörésekkel is bontaniuk kellett a védelmet. A hátvédekhez hasonlóan a szélsőknél is látszik, hogy a bal oldal volt a hangsúlyosabb a támadások építése szempontjából, több labdaérintés és több veszélyteremtés is jellemezte. A Cube xT hőtérképén (passzból vagy labdavezetésből következő veszélyteremtés kiindulópontja) is látszik, a pálya bal oldala sűrűbb a jobbnál.

Fontos kiemelni, hogy Schön Szabolcs és Bánáti Kevin a védekezőfeladatokat nemcsak önfeláldozóan, hanem hatékonyan végezte. Mind a ketten el tudnák látni a jobb- és a balhátvéd teendőit is, persze elöl hasznosabb a játékuk az ETO-nak.

A bajnok két legeredményesebb játékosa Nadir Benbuali és Zseljko Gavrics volt: az algériai házi gólkirály lett 19-cel, hat NB I-es gólpassza pedig mutatja, mennyire fontos szerepe van az összjátékban. Olekszandr Piscsur magassága és fejjátéka ritkaságszámba megy a mai futballban, de Benbualit képességei kirobbanthatatlanná tették a kezdőcsapatból, és nagy esélye van arra, hogy Algéria színeiben a világbajnokságon is részt vegyen. A Cube statisztikái szerint a középpályásokéval vetekszik a passzokkal kialakított helyzetei száma, fel­ívelésekkel és felpasszokkal is megjátszható, mert a kapunak és védőjének háttal is remekül veszi át vagy pörgeti le csapattársainak a labdát. Gavricsnál legalább olyan jó helyen van a labda, mint Benbualinál vagy Vitálisnál. A szerb kitűnő kapcsolatot létesít a védekező középpályások és a támadók közötti mozgásaival. Az FTC elleni hazai bajnokin (1–0) az őrületbe kergette ellenfeleit lefordulásaival és cseleivel, s ebben az idényben végre a gólszerzéssel sem maradt adós: 12-szer talált a kapuba és még négy gólpasszt is adott. 

SOKAN ELFELEJTIK, hogy az ETO bajnoki címig vezető útja valamivel több mint két évvel ezelőtt kezdődött, amikor Borbély Balázs átvette az NB II-ben szereplő csapat irányítását, majd sorozatban öt meccset megnyerve a második, feljutó helyre navigálta. Ettől az időszaktól datálható a tudatos munka, a tervszerű felkészülés kezdete, s látszott, nem a véletlen műve az újoncként elért negyedik helyezés az NB I-ben. Már akkor nyilvánvalóvá vált, egymásra talált a tulajdonosi kör, a szakma és a labdarúgók, aminek eredményeképpen szemre is tetszetős futballt játszva, egyre jobb eredményeket elérve haladt előre az együttes. Csak az ég tudja, Borbély Balázs milyen meggondolásból adott szabadságot a pályán a futballistáinak, de az biztos, hogy a begyakorolt védekezés, a labdakihozatal, a támadási elemek, a váratlan és kreatív megoldások színesebbé varázsolták a csapat játékát. Az imént említett szabadság leginkább Schön Szabolcs futballján mutatkozott meg. Taktikai szerepe sok tekintetben hasonlított a negyvennégy évvel ezelőtti játékomhoz, a kétszeres bajnokcsapatban betöltött szerepemhez. Verebes József nemcsak engedte, hanem meg is követelte tőlem a szabad mozgást, a cselezést, a váratlan lövést vagy meglepő passzt. Nos, késői utódom is remekül élt a szabad játék lehetőségével, ami a labdavesztés utáni azonnali visszatámadással párosult, de a taktikai fegyelem az egész csapatra érvényes. Kiemelném még a középső védők teljesítményét, akik a labda járatását követően – aminek köszönhetően a letámadó csatárok nagyobb távolságra kerültek egymástól – sokszor harminc méteren át előrevezetve, létszámfölényt kiharcolva a középpályán érkeztek az ellenfél kapujának közelébe. Akadtak persze hullámvölgyek az idényben, ám megesett, hogy sokkal inkább a pálya egyenetlensége és a magas fű zavarta a csapatot, semmint az ellenfél játéka.

A 2025–2026-OS IDÉNY BAJNOKCSAPATÁNAK TAGJAI
(akik legalább egyszer pályára léptek) 
ETO FC: Alexander Abrahamsson, Paul Anton, Bánáti Kevin, Nadir Benbuali, Bíró Barnabás, Deian Boldor, Claudiu Bumba, Csinger Márk, Décsy Ádám, Zseljko Gavrics, Huszár Marcell, Miljan Krpics, Megyeri Balázs, Senna Miangue, Nfansu Njie, Samsindin Ouro, Samuel Petrás, Olekszandr Piscsur, Schön Szabolcs, Daniel Stefulj, Szép Márton, Tollár Imre, Tóth Rajmund, Urblík Norbert, Vingler László, Vitális Milán, Stefan Vladoiu, Jovan Zivkovic 
Vezetőedző: Borbély Balázs