Philippe Rommens: A bajnoki arannyal teljesedne ki a boldogságom

Egy már-már elfeledett játékos, Philippe Rommens visszatérése a Ferencváros idényének egyik legkülönösebb története. A 28 éves belga középpályás 2024 nyarán érkezett a zöld-fehérekhez, Pascal Jansen vezetőedzőnél alapembernek számított, eleinte Robbie Keane-nél is megkapta a lehetőséget, majd csettintésre, csaknem egy évre eltűnt a szurkolók szeme elől – már volt, aki el is felejtette, hogy a klub játékosa. Lelátói körökben felvetődött, kegyvesztett lett a szakmai stábnál, de a mendemondának nem volt alapja, más húzódott meg a háttérben: Achilles-ín-problémái miatt műtéten esett át, a visszatérése pedig elhúzódott. Most viszont kupagyőztesként és a csapat fontos játékosaként (az utóbbi öt mérkőzéséből négyen játszott, háromszor kezdett) beszél arról, hogyan élte meg a hosszú rehabilitációt, milyen volt feldolgozni a visszaeséseket. Először azonban a bajnoki versenyfutásról kérdeztük.

„Furcsa helyzet ez a Fradinál, mert az utóbbi időszakban már szinte el is felejtettük, milyen az, amikor nem az első helyen állunk – mondta a Nemzeti Sportnak Philippe Rommens. – Ha az idény egészét nézem, Európában remekül teljesítettünk, az első nyolc meccsünkön veretlenek maradtunk, ami különleges bravúr. Megnyertük a Magyar Kupát, ez a klubnál mindig fontos, mert a Ferencvárosnál természetes elvárás a minél több trófea elhódítása. Az NB I-es ezüstnek ugyanakkor senki sem tudna örülni – még az sem, akinek először akasztanának a nyakába bajnoki érmet. Tagadhatatlan, a győriek nagyszerű csapattá formálódtak, de remélem, az utolsó fordulóban megelőzzük őket.”

Ehhez elengedhetetlen, hogy az ETO FC pontokat veszítsen Kisvárdán, a Ferencváros pedig legyőzze a ZTE-t, amely a nemzetközi kupaindulást érő negyedik helyre pályázik, a címvédőhöz hasonlóan győzelmi kényszerben lép pályára.

„Friss emlékünk van arról, milyen jó csapat a szombati ellenfelünk. A Zalaegerszeg is futballozni szeretne, ezért csírájában kell elfojtanunk az akcióit, és meg kell nyernünk a meccset, hogy aztán azt mondhassuk, elvégeztük a feladatunkat.”

Ami azt illeti, Philippe Rommens már elég sok munkát elvégzett: hosszú időn át dolgozott azért, hogy újra futballozhasson. Talán nem meglepő, számára az idény elsősorban a saját visszatéréséről marad emlékezetes. Tavaly januárban kezdődtek az Achilles-ín-problémái, amelyek hónapokon keresztül megkeserítették a mindennapjait.

„Tavaly tavaszra eljutottam oda, hogy nem tudtam normálisan mozogni a futballcipőmben, nem tudtam felszabadultan játszani. Először pihentetéssel és konditermi munkával próbáltuk kezelni a helyzetet, míg végül be kellett látnom, hogy a műtét elkerülhetetlen. Az operációt követően időre volt szükségem ahhoz, hogy újra jól érezzem magam. Idén januárban voltam először kerettag tétmeccsen, s februárban futballoztam újra. A legnehezebben azt éltem meg, hogy bár már újra játszani akartam, a testem még nem állt rá készen. Ilyenkor elkezded újra terhelni magad, ismét fájdalmat érzel, majd vissza kell lépni egyet. Ezek a pillanatok igen nehezek. Fejben folyamatos harc zajlik, mert a futballista mindig játszani akar.”

A keserves időszakban sokat jelentett neki a stabil háttere Budapesten.

„A barátnőm rengeteget segített, ő tartotta bennem a lelket. Fontos volt, hogy amikor hazamegyek, ne csak a futball körül forogjanak a gondolataim. A klubnál tudtam dolgozni a rehabilitáción, otthon pedig próbáltam kikapcsolni. A fizioterapeuták is sokat segítettek, és amikor volt néhány szabadnapom, általában hazamentem családlátogatóba. A hozzám közel állók támogatása segített át a nehéz időszakon.”

És  immár arról beszélhet, hogy a visszatérése akár tökéletesen is alakulhat.

„Már az is különleges érzés, hogy újra pályán lehetek és kupát nyertünk. Talán furcsán hangozhat, de az, hogy fájdalom nélkül játszom, nekem felér egy aranyéremmel. Őszintén szólva magam sem számítottam arra, hogy ilyen lesz a visszatérésem. Egészen jól megy a játék, újra számítanak rám a kezdő tizenegyben, ettől pedig még különlegesebb a tavasz. Ha a bajnokságot is megnyerjük, teljes lesz az öröm.”

Az évszázad legizgalmasabb
utolsó fordulója következik idehaza

A 12. és a 22. forduló között alakultak ki az NB I 2025–2026-os évadának erőviszonyai, a végére az első kettő lehagyta az üldözőket, az utolsó kettő pedig lemaradt a többiektől. 

A kiesés elleni harc az idén nem alakult olyan izgalmasan, mint 2025-ben, amikor öt csapat is a bennmaradásért küzdött a hajrában, de 2026-ra még kiélezettebb aranyéremért és nemzetközi kupaindulásért zajló küzdelmet hozott az NB I. Nézzük!

1–11. FORDULÓ

A nyári nemzetközi selejtezők miatt elhalasztott mérkőzések következtében csalóka képet kapunk az első tizenegy fordulóról, az erőviszonyokat akkor még nem igazán tükrözte a tabella. Az első két helyen a Paks és a Kisvárda állt 20 és 19 ponttal, s ha a később lejátszott mérkőzéseket is ideszámoljuk, a Ferencváros, az ETO és a DVSC ugyancsak 19 ponttal követte őket. Az MTK ígéretesen kezdte az idényt, hiszen 11-ből ötször győzött, három ponttal lemaradva követte a listavezetőt, a Kazincbarcika pedig jelentős átalakulása ellenére minden várakozást felülmúlt, még benn maradó helyen tartózkodott. Újpesten a nagybevásárlás és a hangzatos kijelentések a pályán nem köszöntek vissza, a lila-fehérek akkor még a Szabó Istvánnal szenvedő Nyíregyházával együtt a veszélyzónában voltak, a ZTE fiatal csapata pedig biztató játékához képest kevés pontot szerzett, emiatt kiesőjelöltnek tűnt.

12–22. FORDULÓ

A DVSC-t éppen az ellenkezője jellemezte: eredményessége jóval túlmutatott valós teljesítményén, még a vezetést is átvette az ősszel, hogy aztán szép lassan visszaessen. Az idény kétharmadánál majdnem ugyanúgy nézett ki az NB I tabellája, mint a 33. fordulót megelőzően: a Debrecen akkor a harmadik helyen állt, de még csak öt ponttal lemaradva az éllovassá előlépő ETO-tól, a ZTE kitűnő menetelésével felugrott ötödiknek. Mivel az MTK 11 meccsen csak nyolc pontot szerzett (és edzőváltáson is átesett), közel került a kiesés elleni harchoz. Érdekesség, hogy már a 21. fordulóban a vonal alá került a végül kieső Diósgyőr és Kazincbarcika, utóbbi 11 meccsen négy pontot szerzett csupán.

23–32. FORDULÓ

Az alsóházban lassan, de biztosan eltávolodott az MTK és a Bódog Tamás vezette Nyíregyháza a DVTK-tól, a ZTE dobogós is volt, de idény végi rossz formája miatt szombaton az Üllői úton azért küzd, hogy legalább a negyedik, nemzetközi kupaindulást jelentő helyet megkaparintsa. A Paks éppen akkor talált magára, amikor a zalaiak visszaestek, így az utolsó fordulóban teheti biztossá egymás utáni harmadik dobogós helyezését. Az ETO és a Ferencváros kiegyensúlyozott szereplésének köszönhetően faképnél hagyta a Debrecent és a Paksot, egymás elleni győri rangadójuk a közelmúlt legmagasabb színvonalú és tétjét tekintve legizgalmasabb NB I-es összecsapását hozta. A két csapat fantasztikus versenyfutása, valamint a Paks, a DVSC és a ZTE harmadik és negyedik helyért zajló csatája miatt a 21. század legizgalmasabb záró fordulójára van kilátás az NB I-ben. (M. D.)

LABDARÚGÓ NB I
33. FORDULÓ
Május 15., péntek
Nyíregyháza Spartacus FC–Kolorcity Kazincbarcika SC 2–2
Puskás Akadémia–MTK Budapest 2–2
Május 16., szombat
17.15: Diósgyőri VTK–Paksi FC (Tv: m4sport.hu)
17.15: Debreceni VSC–Újpest FC (Tv: m4sport.hu)
17.15: Ferencvárosi TC–Zalaegerszegi TE FC (Tv: M4 Sport+)
17.15: Kisvárda Master Good–ETO FC (Tv: M4 Sport)