Lemaradt a dobogóról a Kassa-Miskolc Ultramaratonon, mégsem csalódott
Éppen csak lemaradt a dobogóról, negyedik lett a Kassa-Miskolc Ultramaratonon: nagyon csalódott?
Abszolút nem, teljes mértékben elégedett vagyok – mondta a Csupasportnak Belej-Fekete Bálint. – A két esztendővel ezelőtti időmet két órával megjavítottam, illetve négy perccel a tavalyit is. Tudni kell, hogy minden évben megfordítják a haladási irányt ezen a versenyen, szóval a két óra ugyanezen a pályán rengeteget jelent. Azt tudtam, hogy Bódis Tamás kiemelkedik majd a mezőnyből, illetve magam elém vártam Kohári Szabolcsot és Bojtay Szabolcsot is – a negyedik hely környékére vártam magam. Előbbi sajnos kiesett, utóbbi valóban előttem végzett, harmadik lett, de bejött a második pozícióba egy általam ismeretlen szlovák versenyző, Marian Pavuk. Mindent egybevetve körülbelül a negyedik helyet tartottam reálisnak, ami be is jött.
Mitől különleges az ön számára ez az esemény?
Édesapám miskolci születésű volt, és másfél esztendővel ezelőtt veszítettem el. Általa kötődöm én is Miskolchoz, így tavaly miatta indultam el ezen a versenyen, és második lettem. Most hogy megfordult a haladási irány és Miskolcon volt a cél, a főutcán végig futni elképesztő emocionális töltetet jelentett. Az utolsó kétszáz métert Diósgyőr sállal a nyakamban és az emlékére készített pólóban futottam le. Ez volt a legfontosabb, minden más csak másodlagos.
És hogyan sikerült a verseny?
A rajtnál eléggé hűvös időjárás fogadott, de gyorsan felmelegedett tizenöt Celsius fokra. Hamar lekerült a réteges ruha, és figyelni kellett a megfelelő folyadék bevitelre. Három esztendővel ezelőtt a norvég Simen Holvikot kísértem az Ultrabalatonon, akkor rengeteget tanultam tőle a frissítésről. Nos, most ezt próbáltam utánozni, és magamon alkalmazni.
Nyolcvan kilométerig nagyszerűen ment minden, majd beütött a nagy meleg, ráadásul az emelkedők és a földes utak is komoly nehezítést jelentettek.
A Szikszó utáni nagy emelkedőn szinte mindenki belesétált, illetve van egy rossz szokásom, ami nem mindig sül el jól. A hajrában sokat nézegetek visszafelé, hogy mennyire haladnak mögöttem a többiek. Felmérem, hogy rá kell tenni még egy lapáttal, vagy a hajrá könnyebben is hozható. Ezúttal könnyed lett a vége, magabiztos előnyt építettem fel a mögöttem lévőkkel szemben.
Mi jelentette a legnagyobb kihívást?
Egyértelműen a meleg. Tavaly kisebb hidegfront és egy jégesővel tarkított zápor nehezítette a versenyt, most a meleggel kellett megküzdeni. Sok futót megcsapott ez az időjárás, szerencsére én jól tudtam kezelni.
Milyen célokat tűzött ki maga elé a közeljövőben?
Legközelebb a május végi tizenkétórás országos bajnokságon leszek ott Balatonfüreden, szeretnék érmet szerezni. A későbbieket pedig még meglátjuk.
