Szabó János: Legyen meg a 400. NB I-es meccsem paksi színekben!
Van már néhány emlékezetes idénye Szabó Jánosnak, de ez természetes egy olyan labdarúgó esetében, aki több mint tizenhét évvel ezelőtt, 2009. március 7-én mutatkozott be az élvonalban. A Paksi FC hatszoros válogatott védője még abban az évben bronzérmes lett az U20-as válogatottal az egyiptomi világbajnokságon, nem volt még 21 éves, amikor klubcsapata először lett (ezüst)érmes az NB I-ben, s jó szívvel gondol a 2013–2014-es bajnoki évre is, hiszen annak a végén szerepelt először a nemzeti együttesben (Pintér Attila küldte pályára a Dánia elleni 2–2-es mérkőzésen). A 2017–2018-as évad újabb öt válogatottságot hozott neki, 2022-ben lejátszhatta első Magyar Kupa-döntőjét (0–3 a Ferencváros ellen), ám az a legszebb álmaiban sem fordult meg a fejében, hogy 2026 nyarán arról beszélhet, a Paks két megnyert kupadöntő után sorozatban harmadszor is dobogón zárt a bajnokságban.
„Egyértelműen pozitív a nemrégiben véget ért idény megítélése, hiszen ha indulásnál azt mondja valaki, kiléphetünk a nemzetközi porondra, ráadásul újra érmesek leszünk a bajnokságban, gondolkodás nélkül aláírjuk – mondta lapunk érdeklődésére Szabó János. – Hogy a jó kezdés után nem zárhattunk volna esetleg előkelőbb helyen is? Az első tíz bajnokin nem kaptunk ki, de mivel régóta benne vagyok a futballban, tudtam, lesz majd hullámvölgy a játékunkban, és annyira jók azért nem vagyunk, hogy versenyben legyünk az aranyéremért. A tavasszal aztán következett is egy nagyon rossz sorozat, egymás után öt bajnokit elveszítettünk, akkor elég távolinak tűnt a harmadik hely megszerzésének a lehetősége. Próbáltunk meccsről meccsre építkezni, a vereségek idején sem volt kilátástalan a futballunk, de tettünk is érte, hogy a helyzetünk átforduljon, újra jöjjenek a pontok, a győzelmek. Nagyjából egy hónap volt még hátra a bajnokságból, amikor a Puskás Akadémia ellen piros lapot kaptam, megkönnyebbültem, amikor a játékvezető lefújta a találkozót, és sikerült megtartani az előnyünket. Az mondjuk nem esett jól, amikor kiderült, négy mérkőzésre szóló eltiltást kaptam, mert nem jellemző, hogy rendszeresen büntetni kellene, nem vagyok alattomos. Ha nem is könnyen, elfogadtam volna, ha esetleg az utolsó három bajnokit ki kell hagynom, de úgy nekimenni a nyári felkészülésnek, hogy a rajton sem léphetek pályára...”
Márpedig a helyzet ez.
Az mindenesetre jelentős motiváció a 19. élvonalbeli idényére készülő Szabó Jánosnak, hogy miután a tavasszal lejátszotta a négyszázadik élvonalbeli mérkőzését, hamarosan elérje ezt a mérföldkövet paksi szerelésben is. Arra csekély az esély, hogy csapattársát, az 528 NB I-es mérkőzésnél járó Böde Dánielt utolérje, de a saját számlálója 406-nál jár, és a hozzáállását, alázatát ismerve borítékolható, még jó néhány fellépése lesz.
„Ha akarnám, sem tudnám elfelejteni, mikor és melyik csapat ellen futballoztam négyszázadszor az első osztályban: Karszt Józseftől kaptam egy emlékplakettet, amelyen rajta van, február huszonnyolcadikán a Kisvárdával játszottunk, és kettő-egyre kikaptunk – folytatta a 36 éves hátvéd. – Hogy mit remélek az előttünk álló bajnoki idénytől? Mivel volt egy féléves kölcsönjátékom, és akkor tíz alkalommal a Siófokban is pályára léptem, négy bajnoki hiányzik még ahhoz, hogy a Paksban is meglegyen a négyszázadik NB I-es találkozóm: így elsőre azt szeretném elérni. Nem vagyok már fiatal, de jó állapotban érzem magam, bízom benne, sikerül újra beverekednem magam a csapatba! Június tizenötödikén kezdődik a felkészülésünk, ám a jövő hétre már kaptunk egyéni programot, pihenés mellett futni is kell. Jó két hét múlva az is kiderül, kivel kerülünk szembe a Konferencialigában: várom a sorsolást, nagy esemény a klub életében, hogy újra nemzetközi meccseket játszhatunk. Hasonló idénnyel, mint a legutóbbi, azonnal kiegyeznék, s szerintem többen is így vagyunk ezzel a csapatunkban.”
