Sander Van Praet: Az ETO nélkülem is győz, de valakinek hosszú távra is kell terveznie

– Milyen állapotban vette át az ETO sportszakmai vezetését Steven Vanharentől?
– Lenyűgöző eredményeket ért el a klub az elmúlt években – válaszolta lapunknak adott interjújában az ETO FC júniusban kinevezett sportigazgatója, a korábban a világ szinte minden táján dolgozó belga Sander Van Praet. – Rendkívül boldog vagyok a szervezettel, az emberekkel, az erőforrásokkal. Véletlenül senki sem lesz bajnok, hosszú időn át rendkívül jól teljesített hozzá az együttes. Steven és más munkatársak kiváló munkát végeztek a megelőző három évben. Büszke vagyok, hogy itt lehetek, de felismerem, miben kell fejlődnünk, s ez nem csak a csapatra lehet rövid távon hatással, hanem az ETO-ra is hosszabb távon. 

– Utólag úgy tűnik, nem voltak előkészítve átigazolások, így nem csak a tárgyalás, hanem már a játékosok megfigyelése is az új szakmai vezetésre hárult. Nehéz örökséget kapott ebből a szempontból?
– Két részre kell bontani a játékosok megszerzésének folyamatát: az első a megfigyelés, amelybe a videózás, az adatelemzés és a közvetlen megfigyelés tartozik, ebből pedig kijön egy lista a különböző posztokra. Ez megtörtént rendben. A nehézségünk abból fakad, hogy jelenleg annál a fázisnál tartunk, amelynek április-május környékén meg kellett volna történnie: kapcsolatfelvétel a játékossal, az ügynökkel, elmagyarázni az ETO terveit, majd utána a szerződés feltételeit, amely alapján június elején döntéseket hozhattunk volna. Június végén jöttem, a megfigyelés működik, tiszta, hogy milyen játékosokra lenne szükségünk, jól dolgoznak ezen a részlegen. A játékosok megszerzésének időzítése nehézzé teszi a munkámat. Realisztikus ember vagyok, állok elébe!

– Hogyan határozná meg az elképzeléseit sportigazgatóként?
– Amikor elképzelésről, vízióról beszélünk, az emberek hajlamosak igencsak tágan értelmezni ezt, akár álmodozásként, fantáziaként. Szerintem a víziónak, jövőképnek kulcsszerepe van a futballban, pedig a legtöbb figyelem rövid távú. Mi lesz csütörtökön a meccsen? Mi lesz vasárnap a bajnokin? Mi lesz a következő Kl-fordulóban? Ezek fontos dolgok, sportigazgatóként az a feladatom, hogy a csapat rövid távon teljesítsen. Ezzel együtt még fontosabb nekem a hosszú távú értékteremtés. Nem azon agyalok folyamatosan, hogy mi történik ma, holnap, a hétvégén. Részt veszek ezekben a folyamatokban is, de stratégiát kell alkotni arra, hogy miképp lehetne erősebb ez a klub. Nem öt-tíz év múlva. Ki tudja, hol leszünk akkor? Két-három év alatt mit tehetünk azért, hogy erősebb legyen az ETO? A szakmai vezetés a felelősségem, az előző munkahelyeimen azt láttam, hogy a játékosfejlesztéssel, a megfelelő kiválasztással, majd értékesítéssel el lehet érni a klub értékének növelését, fenntarthatóvá tehető, amely meg is védi. Ez a város már csak tudja, milyen, amikor beüt a katasztrófa. A magyar bajnokság emelkedő pályán van, a 17. az UEFA-rangsorban, nemrég 21. volt. A játékosfejlesztés is a bajnokság fejlődésével arányos, ha jól felépített a klub: a bajnoki címmel, válogatott meghívóval eljuthatsz a hat-tizedik helyen álló bajnokságok egyikébe. A szenvedélyem, hogy fejlődjenek körülöttem az emberek, hogy kapcsolatot teremtsek velük, és ebben a környezetben mindenki a lehető legtöbbet hozzon ki magából.

– Összeegyeztethető a Konferencialiga alapszakaszba jutás, mint cél, valamint az, hogy a hosszútávú értékteremtés érdekében nem igazoltak villámgyorsan játékosokat a hiányposztokra?
– Ezt az egyensúlyt meg kell találni. A keret megnyerte a bajnokságot, tehát egyértelmű, hogy együtt megpróbálunk elindulni a Bajnokok Ligájában, mínusz a két csatárunk. Természetesen igazolhatnánk csatárokat, van egy hosszú listám azokról, akiket figyelünk. Nézze, egyáltalán nem bonyolult leigazolni egyet. De annak a csatárnak illeszkedni kell a csapatba, a pályán pedig bizonyítania kell, eközben az anyagiakra is gondolunk. Nem elég, ha két három mérkőzésen segít a nyáron. A csapat nincs még készen száz százalékosan, de versenyképes. Nem csinálok mérgező környezetet azért, mert a feljutó csapat ellen emberelőnyben csak döntetlent játszottunk. 

– Nem érte volna meg a Bajnokok Ligája kedvéért mégis kockázatot vállalni, és egy-két játékost a továbbjutás érdekében némileg felelőtlenül, gyorsan leigazolni? Mégiscsak egy gólon múlott a hosszabbítás a Víkingur ellen.
– A meccsek apró pillanatokon múlnak: kint akár 3–0-ra is kikaphattunk volna, de 0–0-val is utazhattunk volna haza. Itthon három perc után megszerezhettük volna a vezetést, és akkor teljesen máshogy alakul a párharc. Gratulálnom kell a stábnak és a játékosoknak, mert mindent megtettek, sajnos nem olyan eredmény született, amilyet vártunk. Másnap már az Atert Bissen ellen készültem, ráadásul két nappal előbb játszottunk az eredeti tervhez képest. Több stabilitást kell találnunk a védekező átmenetekben. Visszanéztem az ETO tavalyi európai mérkőzéseit, ez a jelenség akkor is feltűnő volt. Szeretjük birtokolni a labdát, a játékosok alkalmasak erre, eközben kockázatot is vállalnak, viszont pontosabbnak kell lenni. 

– Gyanítom, mindezt Efraín Juárezzel is megbeszélik. Milyen együttműködni vele?
– Egyetlen alkalommal beszélgettem a játékosokkal a pályán, az edzőtáborban, amikor bemutatkoztam nekik. Ez volt az utolsó alkalom, hogy a pályán szóltam hozzájuk. Az öltözőfolyosón lepacsizunk, de a gyep elsősorban a játékosoké, másodsorban pedig az edzőé és a stábjáé, nem adok taktikai utasításokat. Efraínnal nagyon nyíltan és sokat beszélhetünk mindenről: egyéni vagy csapatteljesítményről, akadémiáról érkező fiatalokról. Az előző idény alapjaira építkezünk, ő hozzáteszi a saját ötleteit, de az ETO játékstílusa labdabirtoklásra és letámadásra épül a továbbiakban is. Reykjavíkban mást láttunk, mert egy tapasztalt, európai szinten is bizonyított, hazai pályán szinte verhetetlen csapat ellen játszottunk. A jó eredményért mentünk, itthon pedig igyekeztünk fordítani, de akkor pedig az látszott, hogy az ellenfélhez képest jelentősen elmarad a keretünk mélysége.

– Minden lehetőség adott arra az ETO-nál, hogy megvalósítsa az elképzeléseit?
– Négy alkotóelem kell az eredményes, fejlődőképest működéshez egy klubnál. Az első a stáb: néhányan megtették a következő lépést, a klub pedig eldöntötte, hogy befektet ebbe a részlegbe, hogy minden lehetséges támogatást megadjon a csapatnak minden területen. A második a költségvetés, az életben minden körülmények között szükség van pénzre. Világos a helyzet, rendkívül stabil az anyagi háttér, a tulajdonosok tudják, mit szeretnének elérni és hogyan. A harmadik az infrastruktúra: remek a klubépület, viszont az edzőpályák nem jók. Ezen dolgozik a klub, de hamarosan új épülete is lesz az első csapatnak. A Vasassal tudom hirtelen összehasonlítani, egészen más lehetőségeik vannak ebből a szempontból. Ezzel együtt minden lehetőségünk adott arra, hogy jól teljesítsünk, megvan az ETO identitása, az értékei. A stadionunkban igencsak nehéz dolga van az ellenfeleknek, az ETO olyan futballklub, ahol igazán szeretne dolgozni az ember. A negyedik elem talán a legkevésbé egyértelmű, a technológia: az adatok, a mesterséges intelligencia, a digitalizáció elképesztően fontos a működés során. Az előző sportigazgatónak és kollégáinak köszönhetően kialakult a játékstílus, az egyéni képzés menete, az akadémiai játékosok beépítése, de van hova fejlődni szerencsére. Különben minek lennék itt? Meccseket nyerni nélkülem is lehet. Kellenek olyan emberek a klubban, akik a hosszú távra is gondolnak.

– Ilyen Csordás Szabolcs is, aki szintén nemrég csatlakozott az ETO-hoz. Hogyan osztják meg a munkát?
– Rengeteget segít, ismertem már korábbról is. A tulajdonosok alatt van általában a sportigazgató, alatta a stáb, az akadémiai vezetés, és egyebek. Viszont elmondtam Világi Bálintnak, hogy szükség van egy magyar szakemberre is, mert nincs olyan rétegzett ismeretem a magyar labdarúgásról, az utánpótlás válogatottakról, a nyelvet nem ismerem. Örülök, hogy Szabi velünk van, mert jobban értem a magyar piacot, a felnőttfutballba kerülő játékosokat is megismerem, mint Umathum Ádámot. A kooperációs kapcsolatainkat is ő felügyeli az Ajkával, a Szentlőrincnél is vannak fiataljaink. Nem az asszisztensem, nem szeretem ezt a szót. Támogat mindenben, amely a futballszakmai szempontokat illeti az ETO-nál. 

– Folyamatos beszédtémát jelent Vitális Milán, Tóth Rajmund és Nadir Benbuali helyzete. Milyen ajánlatok jöttek értük, és értékesíti-e őket az ETO a nyáron?
– Az ETO-nak és a magyar futballnak is meg kell adnia a lehetőséget a játékosoknak arra, hogy fejlődjenek, majd feljebb lépjenek nemzetközi szinten. Ez a célunk. Fontos, hogy az eladó klub érdekeit is figyelembe vegye a vevő, emellett a futballistát is meg kell győzniük. Ebben a háromszögben kell megtalálni a konszenzust. A pletyka és a tényleges ajánlattétel viszont két teljesen különböző dolog. Nehéz a játékosoknak ez a helyzet, de támogatjuk őket, teljesen nyíltan, gyakran beszélünk velünk arról, mi történik a háttérben. Rajmi esetében kaptunk ajánlatokat, melyekkel nem vagyunk megelégedve. Hatalmas lehetőség rejlik benne, mi többre értékeljük őt annál, mint a kérői, ezt pedig tiszteletben kell tartaniuk. Vitális Milánért semmiféle konkrét ajánlatot nem kaptunk. Nadir hatalmas terhelést kapott az elmúlt évben a végigjátszott idénnyel, az algériai edzőtáborral és a világbajnoksággal. Leültünk beszélgetni, túlterhelte a térdét, de ellentétben az Instagram-posztjával, nem sérült, főleg nem súlyosan. Jövő héten visszatér a háromhetes pihenőjéből. Voltak konkrét ajánlatai, mielőtt én megérkeztem, de azóta csend van körülötte is.

– Mikorra tudják megerősíteni úgy a keretet, hogy bejusson a csapat a Konferencialigába, és versenyképes maradjon minden fronton? 
– Belső védő, középső középpályás és középcsatár a három fő célpontunk, figyelembe véve a magyarszabályt is. Ha szeptembertől heti két meccsen kellene bizonyítani, akkor nagyobb keretre lesz szükség, 17-18 folyamatosan bevethető játékossal, plusz a fiatalokkal. Jelenleg 12–13 harcra kész futballistánk van a fiatalok mellett. A Konferencialiga harmadik fordulójára már lesznek újabb erősítések, hogy megközelítsük ezt a számot. Közben érdemes azt is figyelembe venni, hogy augusztus végén, illetve a magyar átigazolási piac késői zárása miatt akár szeptemberben is lehetnek még értékes célpontok. Viktor Djukanovics kiváló képességű támadó, Modou Lamin Marong pedig ígéretesen futballozott Somorján. Nem mondom, hogy ő lesz a kezdő csatár, de fontos szerepe lehet. Jelenleg vízumproblémái vannak Gambiában, remélem, minél hamarabb rendelkezésünkre áll.