Szappanos Péter: Kihoztuk a maximumot a derbiből!

Nem zárható ki, hogy kétgólos hátrányban, idegenben, a levegőt betöltő zöld és fehér füstfelhőben könnyen átsuhanhatott az újpesti játékosok fején, csak nehogy megint…

Az előző idény derbijei ugyanis fájdalmas emléket hagytak bennük. Februárban 3–0-ra kaptak ki az Üllői úton, májusban hazai pályán szenvedtek 5–0-s vereséget, ezúttal pedig Bamidele Yusuf és Kristoffer Zachariassen góljával már a szünet előtt kettővel vezetett az FTC, a lelátón sokan gondolhatták úgy, ismét a jól ismert forgatókönyv következik.

Az Újpest azonban ezúttal nem hunyászkodott meg a Ferencváros előtt.

Patrizio Stronati még az első félidő hosszabbításában szépített, Aljosa Matko pedig a fordulás után egyenlített. A vendégek kétgólos hátrányból kapaszkodtak vissza, és a második félidőben már nem csupán az eredmény megőrzéséért futballoztak, előttük is adódtak lehetőségek, hogy több mint tíz év után ismét legyőzzék riválisukat. Szappanos Péter sem tudta egyetlen szóval elintézni, elégedett-e a döntetlennel.

„Volt itt minden, ami egy derbihez kell – mondta lapunknak az Újpest FC kapusa. – Nem vagyok száz százalékig elégedett az eredménnyel, hiszen győzni szerettünk volna. Ha azonban figyelembe vesszük a mérkőzés alakulását és azt, hogy kétgólos hátrányból jöttünk vissza, elégedetlen sem lehetek. A kettő-kettő nem rossz eredmény az Üllői úton. Különösen a második félidővel lehetünk elégedettek, az már teljesen kiegyenlített játékot hozott. Jó iramú, igazi derbi volt.”

A rutinos kapusnak korábban – mezőkövesdi, paksi, kispesti vagy éppen felcsúti labdarúgóként – akadtak mozgalmas mérkőzései a Ferencváros ellen. Ezúttal nem kellett percenként bravúrt bemutatnia, ami szerinte elsősorban az újpesti védekezést dicséri. A hazaiak többet birtokolták a labdát, sok beadással próbálkoztak, Szappanos Péter a kapuban mégis úgy érezte, igazán nagy helyzetből kevesebbet alakítottak ki. A játékos vasárnap 220. NB I-es mérkőzésén lépett pályára, első derbije a hangulat, a körítés és az iram szempontjából éppen olyan volt, ahogyan korábban elképzelte.

„Kapusként játszottam már olyan mérkőzést a Ferencváros ellen, amelyen a statisztikában biztosan jóval több védés szerepelt. A mostani találkozót sokkal taktikusabbnak éreztem. Rendben volt a védekezésünk, ezért kevesebb helyzete adódott a Fradinak, mi pedig jól gazdálkodtunk a lehetőségeinkkel. Nekünk sem volt belőle sok, de éltünk velük. Rengeteg mezőnymunka jellemezte a mérkőzést, minden labdáért meg kellett küzdenünk.”

Az Újpest 2015 decembere óta nem győzte le a Ferencvárost, azóta a döntetlenek jelentették számára a legtöbbet a párharcban. A vasárnapi egy pont mégsem hasonlítható a kibrusztolt, végigszenvedett döntetlenekhez. A lilák 0–2 után sem estek szét, a második félidőre visszajöttek a mérkőzésbe, és egyenrangú ellenfélként küzdöttek a győzelemért.

„A derbi előtt előre aláírtam volna, ha azt mondják, biztosan szerzünk egy pontot a Groupama Arénában. Persze nincs olyan játékos, aki ne szeretne győzni, és talán nekünk is megvolt a lehetőségünk a három pont megszerzésére. A mérkőzés egészét nézve mégis úgy érzem, kihoztuk a maximumot a derbiből!”

Az Újpest ezúttal sem törte meg a hosszú nyeretlenségi sorozatát, ám valamit visszaszerzett, ami az elmúlt években egyre inkább elveszni látszott: a hitét abban, hogy ennek a párharcnak nem törvényszerűen csak egyetlen győztese lehet.

A hajrában mindkét fél megszerezhette volna a három pontot, az utolsó pillanatokban Kristoffer Zachariassen lábában maradt a ferencvárosi győztes gól. A norvég középpályás nem véletlenül fogta a fejét, pontosan tudta, közel állt ahhoz, hogy eldöntse a derbit. Az utóbbi időben a megszokottnál gyakrabban eredményes fejjel, az elmúlt hetekben a Trabzonspor és most az Újpest ellen is fontos gólt fejelt, a derbi utolsó pillanataiban lábbal hibázott.

„Talán azért szerzek annyi fejes gólt mostanában, mert több beadás érkezik a szélekről, én pedig igyekszem veszélyes területekre befutni – mondta lapunknak Kristoffer Zachariassen. – A tizenhatoson belül folyamatosan keresem az üres területet. Ha valamelyik szélsőnkhöz kerül a labda, próbálom úgy időzíteni a mozgásomat, hogy odaérjek a kapu elé. Az Újpest ellen a bal oldalon Daniel Arzani és Cadu, a másikon Bambidele Yusuf és Osváth Attila is veszélyesen játszott, én pedig sokkal támadóbb felfogásban, közvetlenül a csatár mögött játszom az utóbbi időben. Élvezem és szeretem ezt a szerepkört, innen könnyebb helyzetbe kerülnöm.”     

A norvég légiós úgy fogalmazott, igazi hullámvasút volt a derbi. Gólt szerzett, csapata kettővel vezetett, az Újpest mégis visszakapaszkodott. A lefújás előtt újabb tökéletes labda érkezett elé, ám ezúttal egy pillanatnyi bizonytalanság is elég volt ahhoz, hogy kimaradjon a mérkőzés utolsó nagy helyzete.

„Jól láttam a labdát, de vártam, hogy az előttem helyezkedő védő hozzá tud-e érni. A beadás tökéletes volt, ezért különösen fájdalmas, hogy nem sikerült gólt szereznem. Mindkét helyzetem nagy lehetőség volt: az elsőt kihasználtam, a másodikat sajnos nem. Nagyon szomorú voltam, mert azzal a találattal megnyerhettük volna a derbit.”

A Ferencváros győzelemmel a tabella élére ugorhatott volna, hazai pályán pedig különösen fájó volt, hogy kétgólos előnyről sem sikerült legyőznie az Újpestet. Az első félidő hajrájában néhány perc alatt fordult meg a találkozó hangulata: az FTC 2–0-nál már uralta a mérkőzést, Patrizio Stronati szépítése azonban új reményt adott a vendégeknek.

„Ha kettő-nullás vezetéssel megyünk a szünetre, biztos vagyok benne, másként alakul a második félidő, és győzünk a derbin. Ehelyett az Újpest a lehető legrosszabb pillanatban szépített, majd az egyenlítő gólt is megszerezte. Több szempontból is fontos lett volna a győzelem.”     

A ferencvárosiak a lefújás után elsősorban magukban keresték a hibát. Zachariassen szerint az Újpest nem dolgozott ki sok lehetőséget, ám könyörtelenül kihasználta a hazai védelem két megingását. Először a kapufáról kipattanó labdát küldte a hálóba, Aljosa Matko pedig Dibusz Dénes védése után érkezett jó ütemben.

„Jó mérkőzés volt, amelyen az Újpestnek nem adódott sok helyzete. A góljai is elsősorban azért születhettek meg, mert hátul elaludtunk és lassan reagáltunk. Ez jelentette a legnagyobb problémát. Ettől függetlenül még így is megnyerhettük volna a találkozót. Az eredmény nem jó, de a játékunk összességében nem volt rossz. Sokkal tisztább a taktikánk, mindenki egyre jobban érti, mit vár tőle a vezetőedző. A hadrendünk még alakul, de jó úton járunk. Nekem kifejezetten tetszik, hogy közelebb futballozhatok a kapuhoz.”

A hullámvasút végén igazából egyik csapat sem lehetett felhőtlenül boldog.