Hiába Tóth Milán gólja, a Vasas nem bírt a Kisvárdával
LABDARÚGÓ NB I
9. FORDULÓ
VASAS FC–KISVÁRDA MASTER GOOD 1–1 (0–0)
Budapest, Illovszky Rudolf Stadion. Zárt kapuk mögött. Vezette: Rúsz (Berényi Á., Balla L.)
Vasas: Engedi – Pávkovics, Iyinbor (Baráth B., 87.), Csóka D., Doktorics – Rab (Sztojka, 87.), Hidi M S. – Kovácsréti (Molnár Cs., 72.), Urblík, Tóth M. – Koszta (Pethő, 77.). Vezetőedző: Erős Gábor.
Kisvárda: Popovics – Nagy K., Lippai, Serbecic, Soltész D. – Melnik, Mbock (Youga, 78.) – Matanovics (Okoronkwo, 64.), Herc (Babják, 64.), Szikszai (Bíró B., 64.) – Mesanovic (T. Balogun, 71.). Vezetőedző: Supka Attila.
Gólszerző: Tóth M. (61.), ill. Bíró B. (86.)
A mérkőzés online, szöveges tudósítása itt olvasható!
SIRALMASAN FESTETTEK a meccs előtt negyedórával a Fáy utca üres lelátói, ilyenkor pedig újra csak felötlik az emberben a gondolat, hogy – miközben a rasszizmus és a kirekesztés minden formáját fontos tűzzel-vassal irtani – aligha a zárt kapus büntetés a legmegfelelőbb szankció. Ha valami szembe megy a professzionális labdarúgás esszenciájával, az a nézők nélküli futball. Hogy a kezdő sípszó pillanatában mégsem kongott az ürességtől az aréna, az egyrészt a néhány vendégdrukkernek, másrészt a lelkes, tizennégy év alatti kerületi iskolásoknak, a klub és más egyesületek (mint például a Mészöly Focisuli), vagy épp az Ipolyság futballpalántáinak volt köszönhető, akik délutáni programnak a 9. forduló nyitómérkőzését választották.
S ha már tűz és vas.
Angyalföldön az utóbbi evidencia, mostanság pedig az előbbi is – az újonc legalábbis olyan lelkes, vehemens, és ami legalább ennyire lényeges, tetszetős focival vetette bele magát az élvonalbeli küzdelembe, hogy az egészen a dobogóig repítette, Erős Gábor munkája Tóth Milánt pedig a válogatottig – már csak az ukránok ellen igen fontos gólt szerző szélsőre is bizonyára sokan kíváncsiak lettek volna. Mi is azok voltunk, és már az első félidőben megvillantott valamit abból, miért hitt benne Marco Rossi: folyamatosan igyekezett elmozogni, ha úgy adódott, felvállalta az egy az egy elleni szituációkat, a legígéretesebb helyzete mégis egy szögletet követő fejesből, illetve az egyik visszalépéséből alakult ki, amikor szabadon fordulhatott rá a kisvárdai védelemre, az első csele is bejött, a jobbra kitolt labdáját azonban a támadást kísérő Kovácsréti Márk éles szögből jobbal csúnyán a kapu fölé vágta. Ha a becsúszó védő mellett máskor megcsinálja a visszacselt, egyfelől ajtó-ablak, másfelől azt írnánk, válogatott megoldás.
Ilyen megoldással azonban az első játékrészben nem sokan jelentkeztek, így gólhelyzet sem adódott sok, Koszta Márk előtt azért igen: a Vasas centere ezúttal is inkább azok elpuskázásában jeleskedett – a legnagyobbat akkor hagyta ki, amikor Urblík József szögletét követően közelről a kapu mellé bólintotta a labdát, de az feltétlenül a javára írandó, hogy minden meccsen képes helyzetbe kerülni. Ha valamivel jobb százalékban használná ki azokat, még akár ugyanaz az álma is valóra válhatna, mint ami Tóth Milánnak már igen, csak hát a „ha”-val kezdődő mondatoknak körülbelül annyi az értelmük, mint a nézők nélküli élvonalbeli futballnak.
Azt ugyancsak megállapíthattuk, hogy a Vasas akar focizni, a Kisvárda pedig igyekszik elrontani a játékát, és labdaszerzésből gyorsan megindulni, ám a piros-kékek gondosan ügyeltek arra, hogy a pálya kritikus pontján ne veszítsenek labdát, a vendégek átmenetekből sem igazán tudtak veszélyeztetni. Az első félidőben legalábbis nem, a második elején viszont igen, a kontra végén Christian Herc lőtte a labdát Engedi Márk kezébe. Sok egyéb említésre méltó nem adódott, úgyhogy miképpen a lelátón helyet foglaló gyerekek, bizonyára a TV-képernyők előtt ülők sem rágták le izgalmukban a körmüket, hogy mégse legyen ebből Fáy utcai szunyókálás, arról a stadionon kívülről drukkoló Vasas-tábor szurkolása gondoskodott. A drukkerek egy óra elteltével pedig azt mondhatták, mégiscsak megérte a kapun kívülről is biztatni a kedvenceket: Tóth Milán – ki más – az Urblík József lövése után kipattanó labdát fejelte a kapuba, majd rohant a kerítésen kívül boldogságban úszó szurkolók felé. Akárcsak az ukránok ellen.
S amikor már-már azt lehetett hinni, Nagyszombat után nagy szombat lesz neki a válogatott szünet utáni első játéknap is, a Kisvárda megvillant, Bíró Bence révén a hajrában egyenlített, és ha némi szerencsével is, de hazavihetett egy pontot a néma Illovszky-stadionból.
