Megint Paul Shaw mentette meg a leégéstől a zöld-fehéreket
Vágólapra másolva!
2008.06.01. 18:00
Megosztás
Vágólapra másolva!
Címkék
A Ferencváros szégyenteljes idényének méltó lezárása volt a Baktalórántházán lejátszott utolsó bajnoki: a zöld-fehérek 77 percen keresztül emberelőnyben futballozhattak, és csak vért izzadva tudták begyűjteni a három pontot, de az ezüstéremről így is lemaradtak.
Fotó: Czagány Balázs (archív)
Lisztes (balra) beállítása sokat lendített a Fradi játékán - bár ez nem volt nehéz
Fotó: Czagány Balázs (archív)
Lisztes (balra) beállítása sokat lendített a Fradi játékán - bár ez nem volt nehéz
A két csapat őszi, Üllői úton rendezett mérkőzésén a Ferencváros a papírformának megfelelően 2-0-ra győzött a Baktalórántháza ellen, és most is legalább erre volt szükség, ha legalább az ezüstérmet szerette volna megszerezni az újra a másodosztályban ragadt csapat.
A hazaiak korántsem voltak megilletődöttek és már a kezdősípszótól fogta bátran vállalták a párharcokat a zöld-fehérekkel. Lendületüket még az sem tudta megtörni, hogy Szabó játékvezető a szabálykönyvet betűhíven alkalmazva a 13. percben kiállította a gólhelyzetben kitörő Shaw-t lerántó Bodnár Jánost.
A szabolcsiak minden dicséretet megérdemelnek, hiszen az első félidőben egyáltalán nem lehetett észrevenni, hogy eggyel kevesebben vannak a pályán, sőt, gyakorlatilag nekik volt több és veszélyesebb helyzetük: a tizenhatos környékéről elvégzett szabadrúgásaikból gyakorlatilag körbelődözték Zarzycki kapuját az első félórában.
A vendégektől idén már sokadszor ismét csak Lipcsei Péter nyújtott kiemelkedőt, mellette még az első meccsén szereplő fiatal Tóth Bence jelezte egy-egy megoldással, hogy társainál komolyabban veszi a meccset.
A játék képének megfelelően aztán a félidő utolsó harmadában a hazaiak megérdemelten szerezték meg a vezetést Saliga István találatával, igaz, ehhez szükség volt a ferencvárosi védelem asszisztálására is.
A szünet után Bobby Davison vezetőedző vélhetően alapos fejmosásban részesítette csapatát, no meg beküldte a totálisan veszélytelen Bartha helyére Lisztest – aki egyébként a mérkőzés előtt szóváltásba keveredett a Fradit elkísérő szurkolókkal.
Nos, a középpályás ezúttal a pályán mutatott teljesítményével igyekezett válaszolni az őt ért kritikákra, és úgy kezdett, hogy ez sikerül is neki. A FTC Lisztes vezetésével nekiesett a „Baktának”, ám az egyenlítés csak nem akart összejönni.
Bő negyedóra után aztán ez is sikerült, Lipcsei remek passza után Lamine egalizált. Az idő haladtával aztán egyre fáradtabbá vált a 10 emberrel heroikusan küzdő hazai gárda, és alig jutott át a labdával a ferencvárosi térfélre.
Az utolsó tíz percre már nem maradt más célja a hazaiaknak, mint, hogy tizenhatosuk elé tömörülve, a lehető legegyszerűbb eszközökkel tartsák távol a labdát kapujuktól. Ez a terv aztán egyetlen perc híján sikerült is, Paul Shaw a 89. percben egyenlített.
A Ferencváros az elért eredmény ellenére újfent csalódást keltő teljesítményt nyújtott, így teljesen megérdemelten maradt le az ezüstéremről, miképp a Tuzséron diadalmaskodó Szolnok legalább ennyire megérdemelten szerezte meg azt.
NB II, KELETI CSOPORT
Helyszín: Baktalórántháza
Nézőszám: 1000
Játékvezető: Szabó S.
Asszisztensek: Szalai Z., Márton Zs.
A KEZDŐCSAPATOK
BAKTALÓRÁNTHÁZA
FERENCVÁROS
Sándor G.
Zarzycki
Laskai
Souare
Márkus
Dragóner
Bodnár J.
Csiszár
Illés Gy.
Fülöp N.
Saliga Z.
Lamine
Rakóczi
Lipcsei
Kozma J.
Vincze O.
Illés L.
Tóth B.
Szabó R.
Bartha
Saliga I.
Shaw
Vezetőedző:
Vezetőedző:
Kovács János
Bobby Davison
Gólszerző(k): Saliga I. (36.) ill. Lamine (63.), Shaw (89.)
Csere: Saliga helyett Czelura (68.), Szabó R. helyett Marics (73.) Kozma helyett Nagy D. (86.) ill. Souare helyett Lisztes (46.), Bartha helyett Kiss Krisztián (46.)
Sárga lap: Illés L. (91.) ill. Vincze O. (25.), Lamine (39.)