Bobby Davison csapata, a Ferencváros túl van az őszi idény tizenöt bajnoki meccsén, s fél szezont követően az első helyről várja a tavaszt. Csakhogy folytatás jó három hónap múlva, amely egy Angliából érkező szakembernek elfogadhatatlan. Bobby Davisont, az NB II Keleti csoportját vezető FTC edzőjét arra kérte a Nemzeti Sport, értékelje a zöld-fehérek eddigi teljesítményét, és mondja el a véleményét a magyarországi futballélet hosszú téli szünetéről.
Bobby Davison továbbra is kemény munkát követel
Bobby Davison továbbra is kemény munkát követel
Gondolom, az ön számára új ez a helyzet: alig hogy belemelegedett a munkába, már vége is a szezonnak – Mielőtt kifejteném, mit gondolok erről, hadd szögezzem le: nem fejeződött még be az idény. Nem győzöm hangsúlyozni az öltözőben, hogy senki se merészeljen visszavenni a tempóból, ugyanolyan intenzitást követelek novemberben is, mint az évad közepén!
Nehogy már valamelyik játékos arra panaszkodjon nekem tizenöt meccset követően, hogy ráfér a pihenő. Most abba nem is megyek bele, hogy Angliában javában tart a nagyüzem, sőt a téli időszak még sűrűbb, mint az idény további része, nekünk pedig mindössze három Ligakupa-meccsünk van hátra...
Mi a hátránya annak, hogy három hónapos szünet következik? – Az, hogy Magyarországon kétszer kell felkészülni az évadra, olyan, mintha két külön bajnokság szerepelne a programban. Az angol csapatok nyáron végigcsinálnak egy gyilkos alapozást, ahol a játékosok megkapják a hosszú idényhez szükséges állóképességet, olyan erőállapotba kerülnek, hogy a meccsekkel, a hétközi edzésekkel fenntartják a megszerzett szintet.
Nyáron sokan furcsállták az edzésmunkánkat, többen Üllői úti kiképzőtáborról beszéltek, holott mi a Sheffield Unitedhez hasonló programot dolgoztunk ki. Csak amíg Kevin Blackwell együttesére a télen nem várnak ilyen intenzív hetek, addig ígérhetem, a Fradi labdarúgói a tavaszt megelőzően újabb kínzás előtt állnak.
A Ferencváros vezeti a tabellát, és a feljutásra leginkább esélyes csapattá lépett elő. – Fél szezonon vagyunk túl, és elsők vagyunk – nagyjából ennyivel kellene elintéznünk, hogy vezetjük a tabellát. A Vecsés elleni győzelmünk után fel is háborodtam, hogy a csapat összeállt a fotósok előtt, és úgy fényképezkedett, mintha már bajnok lenne.
Megengedhetetlen, hogy megelégedjenek a teljesítményükkel a futballisták. Nem győzöm hangsúlyozni, mennyire fontos a profizmus, amíg minden labdarúgómtól viszontlátom ezt, addig teljes mellszélességgel kiállok értük.
A TELJES CIKKET A NEMZETI SPORT SZERDAI SZÁMÁBAN OLVASHATJA.