Elveszett tehetségek: Feyenoord, Man. City, Stuttgart helyett NB III

Olyan, korábban tehetségesnek titulált, külföldön is megforduló játékosok kerültek körön kívülre, mint az egykor Angliát, a Manchester Cityt is megjáró Vadon Dávid (most Salgótarjánban futballozik), az egyaránt Németországban légióskodó Varga Bence (BKV Előre) és Laczkovich Donát (Budaörs), a Finnországban játszó csatár, Fekete László (ESMTK), a Haladás egykor Olaszországban próbálkozó neveltje, Skriba Máté (Veszprém), a brazil Fluminense akadémiáján is pallérozódó Dlusztus András (SZEOL), vagy a tavaly még Cottbusban szereplő ferencvárosi nevelésű hátvéd, Sváb Dániel (Győri ETO II).

A harmadosztályban találhatunk korábbi utánpótlás-válogatott játékosokat is, akiknek karrierjük szempontjából szintén nem itt kellene tartaniuk. A Győri ETO-ban is megforduló, jelenleg Orosházán futballozó Makra Zsolt, a debreceni nevelésű Jeremiás Gergő (Hajdúböszörmény), az egyaránt újpesti nevelésű Popovics Bertold (Salgótarján) és Erős Ronald (RKSK), vagy a holland Twentét is megjáró Szolga Máté (Újbuda) mind ebbe a kategóriába tartozik.

Rajtuk kívül még olyan, élvonalbeli rutinnal rendelkező huszonéves labdarúgók játszanak ma is a harmadosztályban, mint például Bogáti Péter (Budaörs), Toricska Rajmond (Salgótarján), Kardos Norbert (Kisvárda), Szélpál Tamás (Orosháza), Lettrich Dániel (Újbuda), Rebecsák Szilárd (Dunaharaszti) és Electo Wilson (Dabas).

SKRIBA MÁTÉ ÉS A HELYZETKIHASZNÁLÁS

A 22 esztendős támadó középpályás, Skriba Máté öt évvel ezelőtt mutatkozott be az NB I-ben a Haladás színeiben és premierje után nem sokkal már Olaszországban, a Regginánál vehetett részt próbajátékon. Ma az NB III Nyugati csoportjának utolsó helyén álló Veszprémben futballozik kölcsönben, és úgy érzi, az elmúlt évek lejtmenetének okozója az, hogy a helyzeteit rendkívül rossz százalékban használja ki.

„Élvonalbeli bemutatkozásom évében jól ment a játék, a harmadik helyen végeztünk a Haladással a bajnokságban, és éreztem, hogy számítanak rám – fejtegette a Nemzeti Sport Online-nak pályafutása alakulását Skriba Máté. – Utána az MTK-hoz kerültem kölcsönbe, amelyről azt gondoltam, hogy jó lehetőség lesz, de sajnos csináltam egy butaságot; éppen a Haladás elleni U21-es mérkőzésen kiállítottak, hosszabb eltiltást kaptam, majd az U19-es válogatottal Törökországban Eb-selejtezőn vettem részt, mindez pedig elég volt ahhoz, hogy a továbbiakban már ne számítsanak rám. Szombathelyi visszatérésem után sem Aczél Zoltán, sem Artner Tamás nem adta meg a lehetőséget a bizonyításra – sőt, utóbbinál olyan megalázó helyzetbe kerültem, hogy bár a korosztályomból már az összes játékos szerepelhetett az NB I-ben, én csak az NB III-ban kaptam lehetőséget, pedig ott huszonkét gólt szereztem. Így kölcsönbe Tatabányára, majd Ajkára kerültem, az előző nyáron pedig Kaposvárra szerződhettem volna, de a Haladás pénzt kért értem, ezért nem tudtam odaigazolni.”

Így Skriba Máté a nyáron egy osztállyal lejjebb került, ám állítása szerint csak azért, mert Simon Attilát nevezték ki a nyáron a Veszprém edzőjévé, akivel az Illés Akadémián évekig együtt dolgozott.

„Veszprémben korábbi nevelőedzőm, Simon Attila lett a tréner, csakis emiatt döntöttem úgy, hogy ezt a félévet az NB III-ban töltöm – folytatta a fiatal középpályás. – Tudom, hogy nem itt kellene tartanom, és nem is akarok senkit okolni a pályafutásom alakulása miatt. Sajnos a helyzetkihasználással nagy problémáim vannak, a lehetőségek nyolcvan százalékát nem sikerül kihasználnom, ez rendkívül rossz arány. Bármelyik osztályban helyzetbe tudok kerülni, így ha a ziccerek legalább felét berúgnám, biztosan nem így állnék most. Az életmódom teljesen profi, nem iszom, nem bulizom, nem csaltam el soha edzéseket, így természetesen nehezen viselem, ami velem történik. Talán ha korábban az olasz lehetőségbe belevágok, most nem itt tartanék, ennek ellenére megpróbálok kikeveredni ebből a negatív spirálból.”

AZ EZÜSTCIPŐS FIA MAGÁBAN KERESI A HIBÁT – IFJ. FEKETE LÁSZLÓ

Az ezüstcipős Fekete László fia, ifj. Fekete László szintén fiatalon, tizenhét esztendősen mutatkozhatott be az NB I-ben, de előtte, tizenhat éves korában már a holland Feyenoordnál szerepelt próbajátékon. A támadó előtt adva volt édesapja fantasztikus karrierjének példája, mégsem tudott kibontakozni. Elsősorban azért nem, mert nem volt pluszmotivációja ahhoz, hogy elismert játékossá váljon.

„Tizenhét évesen mutatkoztam be az NB I-ben az MTK színeiben Garami József irányítása alatt – mondta a Nemzeti Sport Online-nak Fekete László. – Mivel már tinédzserként nagy tehetségnek tituláltak, azt gondoltam, hogy nem kell száz százalékot teljesítenem minden edzésen és a meccseken. Egervári Sándor edzősége idején még egy mérkőzésen játszottam, de nem sokkal ezután egy kisebb nézeteltérés akadt köztem és az egyik edző között, ezért kitettek az első csapatból, így visszakerültem a tartalékgárdába. Az U19-es válogatott színeiben eközben egy Eb-selejtezőn jártam Finnországban, ahol a finn HJK Helsinki edzője felfigyelt rám és próbajátékra hívott – így kerültem húszévesen Finnországba, ami óriási lehetőséget jelentett számomra. Négy évet töltöttem kint, kétszeres bajnok és egyszeres kupagyőztes lettem, de ma már tudom, hogy igazán itt rontottam el a dolgokat. Az első szezonban tizenegy gólt szereztem, ám később sajnos nem voltam elég szorgalmas és alázatos, a magánéleti dolgaim sem úgy alakultak, ahogy szerettem volna, ezért nem játszattak, én pedig nem harcoltam a csapatba kerülésért. Nem arra koncentráltam, hogy mit kellene jobban csinálni, hanem azon keseregtem, hogy milyen szituációban vagyok. Mondhatnám persze minderre, hogy hülye volt az edző, és nem „csípte” a légiósokat, de ez nem lenne igaz. Tudom, hogy rajtam múlt a dolog, és a mai eszemmel már teljesen másként csinálnám.”

A kint töltött évek után Fekete Lászlót egyetlen élvonalbeli klub sem kereste meg, így hazatérve meg kellett elégednie a magyar másodosztállyal, sőt az elmúlt évek során megjárta a harmadik és a negyedik vonalat is.

„Az utolsó kint töltött évben Rovaniemiben futballoztam, de ott sem igazán ment úgy a játék, ahogy szerettem volna. Hazatérve aztán senkit sem érdekelt, hogy kétszeres finn bajnok vagyok, hiszen az akkor NB II-es REAC-nál, Vácott és Szigetszentmiklóson, az NB III-as Diósdban, illetve hosszú sérülésem után a megyei I. osztályú Dunakesziben szerepeltem, míg most az ESMTK-ban futballozom. Az elmúlt egy-két évben jöttem rá, hogy alázat és szorgalom nélkül a futballban semmire sem lehet menni.”

Nem ifjabb Fekete László egyébként az egyetlen, aki ismert, válogatott labdarúgó fiaként az NB III-ban szerepel. A fent említett Erős Ronald a volt újpesti, kétszeres válogatott Erős Károly fia, míg Kiprich Dániel (Tatabánya) és Kiprich Dávid (Videoton II) édesapja a 70-szeres válogatott Kiprich József.

DLUSZTUS ANDRÁS ÉS VARGA BENCE CSAK ÁTMENETI IDŐSZAKKÉNT TEKINT AZ NB III-RA

A nevek között akad olyan játékos, aki végleg hátat fordított a profi labdarúgásnak és már a civil életét építi a sport mellett. Akad viszont olyan is, aki átmeneti időszakként tekint az NB III-ra, és céljai között szerepel, hogy visszatérjen a legjobbak közé. Dlusztus András az utóbbiak táborát erősíti. A 26 éves belső védő a 2013–2014-es szezon telén térdsérülés miatt közös megegyezéssel bontott szerződést az élvonalbeli Lombard Pápával.

„Fél évig csapat nélkül voltam, így hazaköltöztem Szegedre. Nyáron, amikor a térdem kezdett rendbe jönni, az NB III-as SZEOL-ba igazoltam. Azóta nyolc bajnokin is végig játszottam, nem voltak fájdalmaim, és edzést sem nagyon hagytam ki. Ezt a félévet arra szántam, hogy kiderüljön, a lábam mennyire bírja a terhelést. Szerencsére jól vagyok, így az átigazolási időszakban bizakodóan várom, milyen lehetőségeim lesznek magasabb osztályból” – nyilatkozta a Nemzeti Sport Online megkeresésére Dlusztus András.

Nem sokon múlt, hogy Dlusztus a Lombard játékosaként Lengyelországba igazoljon (a Zawisza Bydgoszcznál próbajátékon meg is felelt), ám a külföldi szerződés a fájós térde miatt meghiúsult. Sőt, 19 évesen a ferencvárosi Gyömbér Gáborral együtt a brazil Fluminense korosztályos csapatánál egy rövid ideig már volt szerencséje belekóstolni a légiós életbe, akkor azonban a munkavállalási engedély hiúsította meg a profi szerződést mindkettejük számára.

„Reálisan kell látni a helyzetet. A harmadosztályból nem nagyon kapnak előnyös külföldi ajánlatot a labdarúgók, így egyelőre nem gondolok a légiós karrierre. Maradok a földön, és bízom benne, hogy korábbi edzőim nem felejtettek el, s hamarosan újra a profik között lehetek” – tette hozzá Dlusztus.

A BKV Előrében futballozó Varga Bence is csak átmeneti időszakként éli meg a harmadosztályt, bár azt önkritikusan elismeri, a német VfB Stuttgart és mostani csapata között valóban nagy a kontraszt, s ő is ludas abban, hogy most itt tart.

„Elég fiatalon kikerültem Németországba, csak sajnos egy szerencsétlen térdsérülés miatt haza kellett igazolnom. Tarthatnék jóval előrébb is, de eddig nem úgy sikerült a karrierem, ahogyan szerettem volna, és ebben biztosan nekem is megvan a felelősségem. Huszonnégy évesen viszont még nem mondtam le az álmaimról, és továbbra is azért küzdök, hogy magasabb szintre kerüljek” – tett említést céljairól a Stuttgartot is megjáró Varga Bence.