NB II: a lelkipásztor, aki meglátta a havat és haza akart menni

„Nagy családban nőttem fel, két lány- és négy fiútestvérem van, viszont rajtam kívül senki sem futballozik profi szinten – mondta Obot a delmagyar.hu-nak. – Édesapám nem volt túl boldog, amikor megtudta, hogy labdarúgó akarok lenni. Sokszor nem kaptam vacsorát, mert ellógtam focizni a haverokkal. Annak idején két foglalkozás volt Nigériában, amiből nem lehetett megélni. Az egyik a sport, a másik a lelkipásztorkodás, ezért én eldöntöttem, hogy mindkettővel foglalkozom és meg is élek majd belőle.”

Obot nem tagadja, magyarországi karrierje addig tart, amíg jobb lehetőséget nem kap külföldről. Véleménye szerint ezzel mindenki más is így van, aki profin játszik, és nemzetközi karrierre vágyik, csak van, aki ezt nem mondja így ki. Feleségén keresztül azonban magyar útlevele is van, így csapatba jelölése az MLSZ magyar játékosok szerepeltetését támogató rendelkezése ellenére nem okoz problémát.

„Hogy mi a kedvenc magyar ételem? A milánói sertésborda. Nem eszem levest, mert nem értem, miért úszkálnak zöldségek egy tál vízben, viszont húsos étel jöhet minden mennyiségben. Az első magyar szó, amit megtanultam, a gumibogyószörp volt, és amikor először láttam havat, haza akartam menni.”