A kisvárdai „futballcsináló” váratlan vallomása

„Tizenöt évvel ezelőtt kezdtem a szakmát az akkor még NB III-as Tuzsérnál, ahol két részletben hat évet dolgoztam, miközben két esztendeig Nyíregyházán szakmai vezetőként és menedzserként tevékenykedtem – emlékezett az Nemzeti Sport Online-nak a kezdetekre Révész Attila. – A tuzsériakkal a legnagyobb siker 2007. április 21-én jött el, amikor – már másodosztályú csapatként – 1–1-s döntetlent játszottunk bajnokin a Fradival.”

„A nehéz körülmények és az állandóvá váló pénztelenség miatt azonban kiábrándultam a magyar futballból, és két évet pihentem, pontosabban a vállalkozásaimmal foglalkoztam, de 2010-ben megkerestek Kisvárdáról – itt élek egyébként – hogy élesszük újjá a helyi futballt, felnőtt- és utánpótlás szinten egyaránt. Az alapoktól kellett kezdeni a munkát, de kihívást láttam a dologban, és mivel teljesen szabad kezet kaptam mindenben, kötélnek álltam.”

A csapat két év alatt kétszer nyerte meg az NB III-as bajnokságot, de csak második alkalommal – a Szeged 2011 elleni győztes osztályozó után – vállalta el a másodosztályú szereplést. A zömében a harmadik ligás keretre épülő együttes viszont ekkor még kudarcot vallott, egy esztendő után kiesett az NB II-ből, de a következő bajnoki évben visszajutott, és akkor merőben más utat választottak a klubnál; a szabályváltozások és az ösztönzők miatt a külföldi játékosoktól elköszöntek, helyükre fiatal magyar és rutinos labdarúgókat szerződtettek, a bennmaradásnál komolyabb szakmai célokat tűztek ki, de ekkor már nem Révész Attila irányította a csapatot, hanem Soós Imre.

„A klub filozófiájának kialakítása, a klub építése, az utánpótlás és az infrastruktúra fejlesztésével (új pályák, öltözők építése) kapcsolatos feladatok miatt úgy döntöttem, hogy a vezetőedzői feladatokat átadom. Bár újoncként jól szerepeltünk az NB II-ben és végül a 4. helyen végeztünk, több tényező miatt nem voltunk benne biztosak, hogy jól döntöttünk ezzel a cserével, így fél év után, tavaly télen szakmai igazgatóként ismét visszavettem az edzői feladatokat (bár Soós Imre is nyárig a klubnál maradt). Azonban azóta is úgy érzem, hogy a klub irányítása teljes ember kíván, ezért döntöttünk úgy, hogy nyártól a munkamániás, így profilunkba illő Kondás Elemér veszi át az együttest. A kívülállók számára úgy tűnik, hogy kapkodunk, de szó sincs erről, a középtávú koncepció alapján dolgozunk a továbbiakban is.”

És hogy mit takar ez a koncepció? Elsősorban szervezettséget, elhivatottságot, pénzügyi fegyelmet és rengeteg munkát.

„Menedzserszemlélettel, vállalkozói fejjel irányítom a Kisvárdát, ami azt jelenti, hogy a bevételekből jelentős részt visszaforgatunk, és fejlesztésekre költünk – világított rá a szakember. – Fontos, hogy mindig reális célokat állítunk magunk elé, mindig ésszerű döntéseket hozunk, és sosem költekezünk túl! Főtámogatónk, a Master Good nagyon sokat segít, de – a hiedelemmel ellentétben – nem szórjuk a pénzt, költségvetésünk nincs benne az első tízben az NB II-ben. Vallom, hogy az elhivatottság és a munka mellett a gazdasági ismeretek és a hosszú távú koncepció a legfontosabbak a futballban. Mondok egy példát: az orvosi háttér megfelelő megteremtésére költöttünk az elmúlt időszakban, így sokkal kevesebb sérültünk van az átlagosnál, és nem kell a szükségesnél több játékost foglalkoztatni.”

Hét fordulóval a bajnokság vége előtt 58 pontja van a Kisvárdának, és a második helyen áll az NB II-ben, két ponttal megelőzve a Békéscsabát, így reális esély van a feljutásra.

„Óriási dilemmát jelent számomra az esetleges NB I-es szereplés, két okból is – elmélkedett Révész Attila. – Mivel stadionunk jelenleg épül, és csak jövőre lesz kész, több mint száz kilométert kellene utaznunk a hazai mérkőzésekre. A Nyíregyháza stadionja jelenleg nem alkalmas NB I-es meccsek megrendezésére, így Debrecen, vagy Mezőkövesd jöhet szóba – de így mi maradna a »feelingből«? Az eddigi munkánkat tennénk kockára a várható folyamatos érdektelenséggel.”

„A másik indok pedig az, hogy a szakmai előrelépésünk jelenleg nagyobb, mint a klub építése, nem biztos, hogy a klub állapota alkalmas már most az első osztályra. Ennek ellenére természetesen nem mondom azt a játékosoknak, hogy ne nyerjenek, sőt, minden találkozón győzni akarunk, mégiscsak dicsőség lenne az első osztályban szerepelni. Azt azonban már most jelzem, hogy semmiféle sportszerűtlenségbe nem fogunk belemenni, nem fogjuk „leadni” a pontokat, a sors pedig majd eldönti, hogy mit akar velünk tenni.”

Révész Attilának tehát egyelőre esze ágában sincs elhagyni az általa felépített klubot, de mi van akkor, ha mondjuk a Ferencváros, vagy éppen az Újpest fut be egy vonzó szakmai ajánlattal?

„Nem hiszem, hogy a klub építését most akár a Fradi, vagy akár az Újpest kedvéért félbehagynám. Tetszik, hogy bázist építhetek, stratégiákat gyárthatok, jelenleg még edzéseket is vezethetek, ráadásul mindezek mellett egyelőre a vállalkozásom is lefoglal. Rendszerben gondolkodom, és azért tudom más fejjel csinálni a többségnél az egészet, mert nekem nem kell senkivel megalkudnom és kompromisszumokat kötnöm.”

„Igaz, ha a cégemmel már nem kell ennyit foglalkoznom a jövőben, akkor nincs kizárva a váltás, hiszen minden edzőben megvan a vágy arra, hogy a lehető legfeljebb lépjen. Az (ön)képzést addig is fontosnak tartom, bennem belülről jön a továbbképzés igénye, magamtól járok külföldi tanulmányutakra, legutóbb Angliában voltam. De van még munka Kisvárdán bőven, nem fejeztem be az itteni „küldetést.”