NB II: Nálam soha nem a pénz számított – Rudolf Gergely

A lap felveti, hogy 32 évesen sem kopott meg a futballtudása és a képességei, és nyugodtan elmehetne Kínába vagy a Közel-Keletre pénzt szerezni, de Rudolfot nem érdekli ez az opció.

„Nem, mert nálam soha nem a pénz számított. A családom a legfontosabb, és nagyon nehéz lenne egy ilyet bevállalni. Lett volna rá lehetőségem, de nemet mondtam. Jó nekem itt, Nyíregyházán” – felelte az Origónak a 28 válogatott meccsén tíz gólt szerző Rudolf Gergely.

Bár hívta az Ajax is, a Genoában kötött ki a debreceni BL-menetelést követően, most az amszterdami lehetőségről és az olaszországi kalandról is beszélt.

„Szerintem nincs tíz ember, aki tudja a valóságot. Nem szívesen beszélek erről, de akkor öntsünk tiszta vizet a pohárba. Az Ajaxhoz akkor mehettem volna el, amikor a Debrecennel nagyon jó évet zártunk. A Bajnokok Ligája főtábláján szerepeltünk, a válogatottban is jól ment a játék. A nemzeti csapatban én voltam az egyetlen itthon játszó futballista, a többiek mind külföldön fociztak. Bajnokságot nyertünk. Amit egy magyar játékos idehaza elérhet, azt elértem” – mondta a támadó.

„Ekkor érkezett meg a hollandok ajánlata, amely féléves szerződést kínált. Ez a 2009–2010-es idény téli átigazolási időszaka volt. Akkor, az Ajaxnál olyan játékosok fociztak, mint az uruguayi Luis Suárez, vagy a szerb Marko Pantelics. Végiggondoltam az egészet. A fél év igazából négy hónapot jelentett – ennyi ideig tartott a holland bajnokság. Nem szerettem volna azt megélni, hogy fél év után csapat nélkül találom magam” – tette hozzá Rudolf, akit arról is faggattak, hogy ha, mondjuk, egy kétéves szerződésajánlatot kap, azt aláírja-e.

„Gondolkodás nélkül. Ez a dolog sem a pénzről, hanem a szakmáról szólt – felelte. – Reálisan nézve kevés esélye volt annak, hogy én ott játsszak. Pedig szerettem volna oda menni. Közben a Genoa folyamatosan keresett, de várattam őket. Aztán amikor eldőlt, hogy nem megyek Hollandiába, akkor mentem el Itáliába.”

Elmondása szerint egy olyan pillanat volt a pályafutásának, amelyre úgy gondol vissza, hogy jó lett volna, ha nem történik meg.

„Igazából egy van, amikor az FC Genoából hazajöttem. Az olasz klubbal felbontottam a szerződésem, mentségemre szóljon, hogy én játszani akartam, nem a kispadon ülni. A Genoának akkor 103 igazolt futballistája volt, szóval, eléggé lehetetlen állapotok uralkodtak akkoriban az olasz csapatnál – mondta. – Egyesek kölcsönben játszottak, mások a kispadon, meg a lelátón ültek, tizenegyen pedig a kezdőcsapatban fociztak. Most, hogy erről beszélek, azt tényleg nagyon bánom, hogy nem voltam picit türelmesebb magammal szemben. Inkább ültem volna a kispadon, de még a lelátón is.”

Az Origónak adott interjújában a jövőjéről is beszélt. Az nem tűnik valószínűnek, hogy edzőként vállal állást.

„Edző egészen biztosan nem leszek. A nyelvtudás ad egy alapot, amire lehet építkezni, de még nem gondolok erre. Még anno, Franciaországban elvégeztem az összes iskolát, nekem az A-licencig bezárólag megvan minden papírom, ennek ellenére nem vonz az edzői szakma. Sportvezetőként jobban el tudom képzelni magam. Az edző élete ugyanolyan, mint a légiósoké; a táskája sosincs teljesen kicsomagolva.”

A teljes interjút itt olvashatja el!