NB II: „Nem véletlen, hogy egy hónap után távoztam Győrből”

– Magára talált?
– Mondhatjuk – felelte Balajti Ádám, a Vác 27 esztendős csatára. – Amióta Vácon futballozom, egyre jobb formába lendülök, már az előző idény második felében is jól ment a játék. A bajnokság előtt tizenöt gólt tűztem ki magam elé, és bár végül csak tizennégyszer találtam a kapuba, adtam nyolc gólpasszt is, úgyhogy nem panaszkodom.

– Ez a statisztika jó ajánlólevél lehet az NB I-be?
– Bízom benne, és a menedzserem, Horváth Zsolt is biztat. Nagyon szeretnék ismét az élvonalban bizonyítani, mert sajnos az utóbbi három esztendő nem úgy sikerült, ahogy terveztem. A Szolnokon töltött idény például teljesen kárba veszett, de most vagyok a legjobb korban, és érzésem szerint egy osztállyal feljebb is megállnám a helyem.

– Négy évvel ezelőtt szerepelt legutóbb az élvonalban. Hol bicsaklott meg az ígéretes induló karrier?
– Amikor 2014-ben kiestünk a Mezőkövesddel az élvonalból, két első osztályban szereplő klub is hívott, de úgy tűnt, erős marad a csapatunk, az azonnali visszakerülést célozzuk meg, így maradtam. Hibáztam, váltanom kellett volna. Az együttesnek esélye sem volt feljutni, nem a saját posztomon szerepeltem, az idény végén távoznom kellett, és az NB I-es körforgásból is kiestem. Nem számítottam arra, hogy elküldenek, de vélhetően én is hibáztam, nem teljesítettem úgy, ahogy elvárták tőlem. Mindenesetre nehezen éltem meg, hogy tehetséges labdarúgóból hirtelen szabadon igazolható játékossá váltam.

– Utána a Szolnok következett. Ott miért nem tudott megújulni?
– Az első fordulókban nem kaptam lehetőséget, utána nem tudtam felvenni a ritmust. Nem ment a játék, az önbizalmam is elszállt, amikor becseréltek, fogalmam sem volt, hogyan tudnék segíteni a csapatnak. Utána a Győr következett, amiről nem szeretnék hosszabban beszélni, maradjunk annyiban, nem véletlen, hogy egy hónap után távoztam. Így kerültem Vácra, ami viszont pályafutásom egyik legjobb döntése volt.

– Mennyire volt nehéz ismét felépítenie magát?
– Nagyon rosszul éltem meg, hogy korábban az NB II-ben sem voltam alapember, sokat gondolkoztam azon, mit csináltam rosszul. Szerencsére a Vácnál az első perctől kezdve feküdt nekem az a játékstílus, amiben futballozunk, és a klubnál is felismerték, hogy csatárként tudom a leginkább segíteni az együttest. Emellett érettebb és rutinosabb lettem, de mivel évek óta nem szerepeltem az élvonalban, nem csodálom, hogy nem kapkodnak utánam. Ezen csak akkor változtathatok, ha gólokat szerzek, mert az NB II-ben semmi más nem számít a csatárok esetében, csak a gólok száma.

– Télen viszont nem a góljai, hanem az autóbalesete miatt került középpontba, amikor ittasan nekihajtott egy oszlopnak.
– Amikor az ember ittasan beül a kormány mögé, nem fogja fel, mit kockáztat. Belátom, hatalmas hülyeséget csináltam, és hálás lehetek a sorsnak, hogy csak az autóm tört össze, én viszont nem szenvedtem maradandó sérülést. Mindenki csinál ostobaságokat az életében, nem akarok kifogásokat keresni, én is hatalmasat hibáztam. Az eset után elvették a jogosítványomat, így jóval nehezebb az élet, de ez az eset is segített abban, hogy rájöjjek, mi az igazán fontos az életben.

– Nem tart attól, hogy emiatt megbélyegzik?
– Aki ismer, tudja, hogy nem vagyok felelőtlen, ez egyszeri alkalom volt. Szerencsére a teljesítményemre nem volt negatív hatással, és biztos, hogy soha többet nem fordul elő.

– Ön is tagja volt annak az U20-as válogatottnak, amely 2009-ben vb-bronzérmet szerzett. Az egyik akkori csapattársa, Gulácsi Péter most a Bundesligában szerepel, miközben ön az NB I-be akar visszakerülni. Vajon miért alakult így?
– Ennek sok összetevője van. Senkire sem szeretnék mutogatni, mert leginkább az én hibám, hogy nem tudtam kihozni magamból a maximumot. 2010-ben Miskolcon az év sportolójának választottak, ezek után nehezen éltem meg, hogy amikor a DVTK-ból a Debrecenbe szerződtem, nem kaptam állandó játéklehetőséget. Nagy tehetségként beszéltek rólam, ezért nem értettem, hogy miért csak a második csapatnál számolnak velem. Sajnos akkoriban nem koncentráltam eléggé, nem volt megfelelő az edzésmunkám. Ahelyett, hogy bizonyítani akartam volna, inkább csak duzzogtam. A legnagyobbat mégsem akkor hibáztam, hanem amikor a kiesés után Mezőkövesden maradtam. De ezen már nem tudok változtatni, az egyetlen, amit tehetek, hogy továbbra is gólokat szerzek, és bízom benne, hogy lesz még számomra visszaút.