Hetvenöt éves lett Vlaszák Géza, a nagykanizsai futball kiválósága

Szinte nyugodtan tekinthetünk úgy id. Vlaszák Géza pályájára, hogy immár 65 esztendőt „húzott le” a kanizsai futballban, és hozzátehetjük, ennek még egyáltalán nincs vége. Pályafutása állomásait a nagykanizsai sportéletben alighanem sokan ismerik, annyit azonban megjegyeznénk, hogy életében nem kevés (év)szám játszott főszerepet.

Vlaszák Géza 1945-ben, 75 évvel ezelőtt született, s immár 65 éve, hogy a labdarúgás magába szippantotta, ezen tények mellett a 2018-ban megjelent kötetének címe: 60 év a fociban Nagykanizsán.

Könyvét a 89. Könyvhét alkalmával mutatták be, s annak soraiból azt is megtudhattuk, hogy 1955-ben Kanizsán még labdaszedőként figyelhette Puskásék vendégjátékát a magyar válogatottal, aztán 1959-ben a Nagykanizsai Bányász igazoltja lett, 1963-ban már az ifjúsági válogatottban is védhetett 70 ezer ember előtt, mindeközben Pécsre invitálták, és be is mutatkozott az NB I-ben (1963. szeptember 29-én a Csepel–Pécsi Dózsa bajnokin debütált az élvonalban, a pécsi klubnál többek között Dunai János, Dunai II Antal és Garami József is csapattársa volt – a szerk.).

Az 1968–1969-es időszak (lánya, Andrea születése apropójából is) Vlaszák Géza esetében – a világbeli történések mellett – is vízválasztó, hiszen visszatérhetett szeretett városába, Nagykanizsára, de előbb még az NVTE/MÁV NTE-hez, hogy 1972-ben már a Nagykanizsai Olajbányásznál köszönthessék. 1973-ban megszületett fia, az ifjabbik Géza is – aki később öt alkalommal a magyar válogatott kapuját is védte –, a dél-zalai futball pedig (egyik) aranykorszakát élte. Ebben az évben a hazai második vonalba jutott az Olajbányásszal, amely 1974-ben csaknem 10 ezer néző előtt játszott felkészülési mérkőzést a válogatott ellen.

Pazar évtized Vlaszák Géza életében, stabil, masszív másodosztályú szereplés és együttes, mindezek megalapoztak egy hasonlóan emlékezetes újabb „futballos” évtizednek Nagykanizsán. 1980-ban visszavonult, s utánpótlás-, illetve kapusedző lett. Az évtized első éveiben az NB I szele is megcsapta az Olajbányászt, amely 1982-ben osztályozót játszott Nyíregyházán 22 ezer, Nagykanizsán 15 ezer ember előtt.

1989-ben ismét a legfelső osztály kapujában állt a Bányász, csak aztán jött a Csepel elleni fránya bajnoki… Talán még az égiek is az elszalasztott kanizsai lehetőséget siratták, akkora felhőszakadás zúdult a pályára.

1990 nyara elhozta Vlaszák Gézának a vezetőedzői megbízatást, ő ülhetett le a Bányász kispadjára. Erre nemsokára elérkezett a város labdarúgásának egy újabb jeles korszaka, melyet fia révén is hatványozott figyelemmel kísérhetett Géza. 1994-ben és 1999-ben is az NB I-be jutott a klub, majd 2003-ban megalapították az UFC Nagykanizsát.

Hetvenöt esztendő, rengeteg emlékezetes pillanat, megszámlálhatatlan emlékezetes számmal. S ahogy a korábbi jeles kapust ismerjük, élete futballtörténetnek még koránt sincs vége…