Folyt a pezsgő.
A következő idényt az NB I-ben kezdő Budafok játékosai félkörben helyezkedtek el a Budafoki MTE műfüves pályáján, s a csapatkapitány Kovács Dávid méretes üveggel a kezében locsolta körbe csapattársait.
Miután hétfő este az MLSZ döntését követően kiderült, hogy a következő idényben a Budafok és az MTK nevezhet az NB I-re, a Promontor utcában kedd délelőtt csupa mosolygós arc igyekezett a klub által meghirdetett sajtóeseményre. A műfüves pálya kezdőkörében Jakab János, a klub tiszteletbeli elnöke, Oláh Lóránt sportigazgató, valamint Csizmadia Csaba, a csapat vezetőedzője is köszöntötte a feljutást kivívó labdarúgókat, sőt, a technika segítségével a klub Ausztráliában élő tulajdonosa, Bélteky Róbert is „megjelent”.
„Az irodámban ülök, sajnálom, hogy ezen a napon nem lehetek veletek a pályán – mondta Ausztráliából Bélteky Róbert. – Folyamatosan csöng a telefonom, és őszintén mondom, sosem éreztem még ekkora örömet. Sem játékosként, sem vezetőként nem éltem át hasonló érzelmeket, a mostani sikerünk a közösségünk érdeme.”
A taps után előkerültek a pezsgők, míg Csizmadia Csaba vezetőedzőt később éppen interjú közben öntötte nyakon egy lavór hideg vízzel a csapatkapitány.
„Tudtuk, hogy hétfőn dönt az MLSZ, ezért miután hétfő délután hazaértem az edzésről, nekiálltam füvet nyírni, hogy teljen az idő – felelte igencsak elázott állapotban az élvonalra készülő szakember. – Miután befejeztem, még nem volt semmi hír, nagyon lassan teltek a percek. Folyamatosan frissítettem a telefonomat, végül este láttuk meg a bejelentést. Őszintén szólva, még nem ülepedett le bennünk, mit értünk el. Mivel alapvetően sörös vagyok, egy üveggel kinyitottam a hétfő esti bejelentés után, de folyamatosan csörgött a telefonom, így többet nem is tudtam meginni. Ami a feljutást illeti, az idény alatt többször álltunk az első helyen, mint a harmadikon vagy a negyediken, és most is közelebb állunk az első helyhez, mint a harmadikhoz. Ez alapján megérdemelt a feljutás, a gerincünket szeretnénk is együtt tartani, de mivel az NB I más kávéház, tudjuk, hogy erősítenünk is kell.”
Oláh Lóránt sportigazgató elmondta, a következő idényre tervezett költségvetés a következő hetekben alakulhat ki, s a szövetséggel folyamatosan egyeztetnek arról, milyen fejlesztéseket kell végrehajtaniuk, hogy a Promontor utcában rendezhessék a hazai meccseiket.
„Nehéz út vezetett idáig, a Ferencvárosban kezdtem futballozni, aztán a Goldball, majd az Újpest következett, végül az Újbuda és a Budafok. Nem volt könnyű megállni a helyem, hatéves koromtól futballozom, de huszonkilenc évesen játszom majd először az NB I-ben. Eleinte fel sem fogtam a hírt… Megérdemelt a feljutás, huszonnyolc forduló után a második helyen állunk, nem is érdekelnek a kétkedő hangok. Minden csapatnak ugyanannyi ideje volt, hogy elérje a feljutó helyek valamelyikét. Nem egy idényre tervezünk az élvonalban, a következő lépés, hogy megszilárdítsuk a helyünket a legjobbak között” – mondta Kovács Dávid, a Budafok 28 éves csapatkapitánya. |
„Egyelőre nem állunk készen az NB I-re, de bízom benne, hogy mindennel idejében elkészülünk – mondta a sportigazgató. – Első körben a világítást kell megerősíteni, valamint a tribünnel szembeni oldalra is fel kell húznunk egy fedett lelátót, igaz, a vírushelyzet miatt egyelőre nem tudni, nézők előtt rendezhetjük-e a meccseket. A gyepszőnyeg gyönyörű, azzal biztosan nem lesz gond, a keretet pedig igyekszünk megerősíteni. Elsősorban magyar labdarúgókban gondolkodunk, magyar kiscsapatként nem szeretnénk külföldiekkel telezsúfolni a keretet. Egyfelől fontos, hogy a hazai labdarúgóknak adjunk lehetőséget, másfelől még nincs olyan kapcsolatrendszerünk, hogy minőségi külföldiek sorát csábítsuk a klubhoz, az ajánlatokkal pedig tele a padlás. Az egyik álom teljesült, bízom benne, hogy az élvonalban is megálljuk a helyünket.”
A hétfő esti döntést követően értelemszerűen Jakab János, a Budafoki MTE tiszteletbeli elnöke is boldogan mesélt érzéseiről.
„Pontosan ötvennyolc éve vagyok futballpályán, hetven esztendősen óva is intenek a nagy izgalmaktól, de ez a brigád hihetetlen erőt ad, ez a csapat a szívem csücske. A budapesti másodosztálytól az NB I-ig már mindent megjártam, de ilyen családias hangulat sehol sem fogadott. Budafok az Budafok, nem Budapest. Talán a játékosok nem is hiszik el, hogy jobban örülök a feljutásnak, mint ők. Történelmet akartunk írni, a tulajdonos úr már a bajnokság előtt a feljutást tűzte ki célként. Teljesítettük az álmát, nagyon boldog vagyok miatta, arról nem is beszélve, hogy öt éve kezdtük az építkezést, és most több egykori BLSZ-játékost vittünk el az NB I-ig. A következő idényben a bentmaradás lehet a reális cél, aztán majd meglátjuk, hogy alakul.”