DVSC: Ez volt a döntő érv a hazajövetelem mellett – Korhut

– Mennyire lepte meg a vastaps, amellyel a debreceni szurkolók fogadták?
– Mindenképpen pozitív, hogy hétköznap délelőtt ennyien kijöttek egy edzőmeccsre, s nem titok, nagyon jólesett, hogy ilyen szeretettel fogadtak a drukkerek – mondta lapunknak Korhut Mihály, akit régi-új klubja szerda délelőtt a Nyíregyháza elleni felkészülési mérkőzés előtt mutatott be a közönségnek, majd a találkozó második félidejében pályára is lépett a DVSC-ben. – Persze, ez felelősséggel is jár, mindenképpen szeretném meghálálni a Loki szurkolóinak, és ez egyet jelent azzal, hogy a társaimmal kiharcoljuk a feljutást.

– Június hatodikán, a görög élvonal felsőházi rájátszásában az Arisz Szaloniki játékosaként lőtt gólt az OFI Kréta csapatának, és akkor elég valószínűtlennek tűnt, hogy másfél hónappal később a magyar másodosztályba szerződik.
– Próbáltunk megegyezni görög csapatommal a folytatásról, ám nem sikerült. Ezenkívül több országból is akadtak ajánlataim, s magyar klubok is kerestek. Aztán a Loki kiesett az első osztályból, nagy változások történtek a klubnál, az újonnan kinevezett sportigazgató, Tőzsér Dániel megkeresett, vázolta a célokat, én meg igent mondtam.

– A döntésében mekkora szerepet játszott, hogy segítsen azon a klubon, amelyben profi labdarúgó, válogatott játékos lett?
– Egyértelműen ez volt a döntő érv a hazajövetelem mellett. Az én esetemben nem arról van szó, hogy megkeresett egy magyar klub. A Lokiról, Debrecenről van szó, s ahogy mondta, itt lett belőlem játékos, itt van az otthonom, rengeteget köszönhetek a klubnak és a városnak, ezért is döntöttem úgy, hogy megpróbálok segíteni. Ha a DVSC-ről van szó, nem számít, hogy milyen osztályban szerepel. Amikor eligazoltam, elmondtam, hogy hazatérésem esetén Magyarországon csak a Debrecen jöhet szóba. Ehhez tartottam magam.

– Vannak olyan pillanatok, amelyek beleégnek az ember emlékezetébe, így szinte mindenki fel tudja idézni, hogy hol volt, amikor hírét vette kétezeregyben a szeptember tizenegyedikei terrortámadásnak. Nos, ön tudja, hol volt, mit csinált éppen, amikor megtudta, hogy a Loki kiesett az első osztályból, s milyen érzések kavarogtak önben?
– Nem csak azért emlékszem rá, mert olyan közeli az emlék. Néztem a meccset az interneten, és az utolsó pillanatig bíztam benne, sikerül legyőzni a Paksot, hiszen sohasem gondoltam volna, hogy a DVSC kieshet. Bevallom, megkönnyeztem a búcsút, amikor lefújták a meccset. De most már abban bízom, hogy ez valami új kezdete. A csapatban jól egészítik majd ki egymást a fiatalok és a rutinosabb labdarúgók. Az első lépés mindenképpen a feljutás, de bízom benne, hogy a DVSC hamarosan ismét a régi fényében ragyog majd.

– Említette a fiatalokat, akik közül a Nyíregyháza ellen jó néhány labdarúgóval együtt lépett pályára, s akik közül sokan még az általános iskola alsó tagozatában tanultak, amikor ön már az első osztályban futballozott. Hogy tetszettek a feltörekvő tehetségek?
– Ügyesek, ambiciózusak. Tudom, hogy segítenem kell az útjukat, erről beszélgettünk Tőzsér Danival is. Azonban rajtuk kívül is sok új játékos van a csapatban, csak Bódi Ádám és Ferenczi János maradt azok közül, akikkel még együtt fociztam a Lokiban.

– A második félidőben már pályára is lépett a szerdai edzőmeccsen. Hogy érezte magát a Nagyerdei Stadionban?
– A görög bajnokság a hétvégén ért véget, még szünetem sem volt, de egyáltalán nem zavar. Jól éreztem magam újra DVSC-mezben, bizonyítani akartam a szurkolóknak. Nyertünk négy nullára a nagy rivális Nyíregyháza ellen, ez mindig jó érzés.