Amikor még minden rendben volt a kaposvári öltözőben… (Fotó: Somogyi Hírlap/Lang Róbert, archív) |
A Tállyától elszenvedett 5–3-as MK-vereséget és kupabúcsút követően a hét végén a bajnokságban is alulmaradt a Kaposvár, a zöld-fehérek a Csákvár otthonában kaptak ki 2–0-ra. Várhidi Péter vezetőedző a lefújást követően lapunknak szűkszavúan mindössze annyit nyilatkozott: „Ne szólj szám, nem fáj fejem.”
Hétfőn megkerestük a szakvezetőt, miért nyilatkozott ilyen röviden, s mire utalt a megjegyzésével.
„Nem kell túlgondolni a nyilatkozatomat. Az elmúlt napok történései után úgy éreztem, nincs meg az egység a csapaton belül. A mögöttünk hagyott hét finoman fogalmazva is zavaros volt, nehéz volt ezt kezelni. A kupamérkőzést követő bundagyanú az öltözőn belül nagy viharokat váltott ki, nem titok, a labdarúgókban óriási sértettség van. Az elmúlt napokban folyamatosan jöttek az újabb történések, cikkek, szurkolói vélemények, hozzászólások. Ránk fogták, hogy bundás csapat vagyunk, én is sok negatívumot kaptam, ismeretlen emberek írtak rám a közösségi oldalakon. A Csákvár elleni mérkőzésre nem tudtunk úgy készülni, ahogy az elmúlt hónapokban.”
A 62 esztendős tréner elismerte, az első félidőt úgy veszítették el 2–0-ra, hogy minden játékosa lézengett a pályán, fejben nem ott jártak. Úgy érzi, ha a sors velük lett volna, a fordulás után megfordíthatták volna az eredményt, hiszen négy ziccerük volt – ám hogy edzőként hogyan lehet kezelni a kialakult szituációt, nagy kérdés.
„Visszatérünk az alapokhoz. A fejekben rendet kell tenni. Egyedül ehhez kevés vagyok, a játékosoknak is akarniuk kell. Keddre szabadnapot kapott a keret, szerdán újra elkezdünk mindent begyakorolni. A csákvári mérkőzésről hazaérve a csapat magjával két órán át az öltözőben maradtam, megbeszéltük a történteket, szeretném, ha szerdán már csak az előttünk álló feladatok kerülnének szóba. Ebből a szempontból egyet léptünk előre.”
Jellemző az elmúlt napok hangulatára, hogy Szakály Attila, a kaposváriak csapatkapitánya jelezte, négy év után azonnal távozni kíván,és közös megegyezéssel szerződést is bontott a klubbal – erről Várhidi Péter a következőket mondta: „Úton-útfélen megállították a városban, az utolsó csepp a pohárban az volt, amikor az ételfutár búcsúzásképp a fejéhez vágta: »Ugye ezt is abból a pénzből vetted, amit a bundával kerestetek?!« Az elmúlt években megbecsült játékosunk volt, úgy érezte, nem szolgált rá erre.”