NB II: „Jót nem tudok, rosszat nem akarok” – Pásztor József a Békéscsaba szerepléséről

– Permetezve vannak már a fák?
– Éppen a minap csináltam – válaszolta Pásztor József, az NB II-es Békéscsaba szakmai tanácsadója, korábbi kilencszeres válogatott futballista. – Hátul a kertben legalább harminc gyümölcsfa van, szilva, barack, cseresznye, körte, mindegyikből három-négy darab.

– Ennyire ért hozzájuk?
– A stadionban a pályamunkásunk főállású kertész, a fák metszését rábízom. A permetezést nem viszem túlzásba, nehogy elkényeztessem a fákat. Gombaölővel lefújom őket, aztán hadd nőjenek! Annak idején édesanyám lekvárt, befőttet főzött a gyümölcsökből, én inkább odamegyek a fához, és amit megkívánok, megeszem. De most egyébként is zajlott az élet idehaza.

– Nocsak, mi történt?
– Csőtörésünk volt. Tizenkét méteren fel kellett ásni a keret, kerestük, hol a szivárgás. Nem voltak nyitva a csapok, mégis pörgött a vízóra. Nem én ástam ki, nekem nagyjából három évig tartott volna.

– És megvan a bűnös?
– Meg. Most már vissza is van temetve. Lehet újra füvesíteni, a virágágyás is szét lett rombolva, lesz munka. Na, de ráérünk. Feleségem, Zsuzsa sem dolgozik, neki is be kellett zárnia a boltot, mondjuk, ennek nem örülök… Minden napra kitalál nekem valami feladatot.

– Szombaton töltötte be a hatvanhetet. Mi volt az ünnepi menü?
– A korlátozások miatt ezúttal nem volt nagy családi buli. Csak négyen voltunk a feleségemmel és a két kislányommal. Római tál volt, rajta saját csirkével. Éppen a hétvégén vettem újabb harminc kiscsibét, ha megnőnek, van egy hölgy, aki megkopasztja és levágja nekem. Régen, amikor a gyerekek kicsik voltak, nyulaim voltak, azokat simán levágtam. A csirkékhez nem értek.

– Nagyon unja magát odahaza?
– Délelőtt elmerészkedem a boltba, megveszem a Nemzeti Sportot, tejet, kenyeret. Mást nemigen kell, két mélyhűtő tele van. Ha két hónapig nem vásárolnánk semmit, akkor is vígan élnénk. Most a vasárnapi ultiparti is elmaradt, úgy volt, hogy a barátok hozzánk jönnek, de a kisebbik lányom, Virág nem érezte jól magát, pozitív lett a tesztje.

– Másnak nincs baja?
– Gyorsan csináltattunk mi is tesztet, a miénk negatív lett. De a kártyatársakkal abban maradtunk, jobb a békesség. Virágnak fáj a feje, az ízületei, szerencsére láza nincs. A gond csak az, hogy a múlt héten a keresztfiamék lányaira vigyázott, nem tudni, ők elkapták-e, még nincs panaszuk. Nekem csütörtökön kell mennem az első oltásra. Nem is bánom, valami történjen már.

– Régi cimboráját, Csank Jánost nemrégiben engedték ki a kórházból. Tart a vírustól?
– Beszéltem vele, már Ózdon van. Nem volt súlyos, rosszul volt, nehezen vette a levegőt. De nem volt veszélyes, azt mondta. Jövő héten megy vadászni, akkor olyan nagy gond nem lehet… Mondtam is neki, menjél is, ott legalább jó levegő van. Én is sokat álldogálok a pálya mellett, nézem az edzéseket.

– Mit szól a csabai csapathoz?
– Jót nem tudok, rosszat nem akarok…

– Ennyi?
– Ennyi. Negyvenhat éve benne vagyok a futballban, nem szeretnék konfliktusokat. Tizenharmadikok vagyunk, figyelni kell, nehogy kiessünk. Reméljük, hamarosan kiegyenesedünk. Pénteken Mezőkövesdre megyünk felkészülési mérkőzést játszani, a következő fordulóban pedig jön a DEAC, mindenképpen meg kell vernünk.

– A lengyelek elleni mérkőzést nézi a televízióban?
– Naná!

– És mire számít?
– Kíváncsi vagyok, milyen állapotban lesz a válogatott. Hosszú volt a szünet. Robert Lewandowski viszont nincs rossz állapotban, kettesével-hármasával rúgja a gólokat. Nem lesz egyszerű feltartóztatni.