NB II: Hagyni kellene dolgozni az edzőket – Tímár Krisztián

Tímár Krisztián ugyan nem fejezhette be az idényt az ETO-nál, de vallja, jobb edzővé vált Győrben (Fotó: Csapó Balázs/Kisalföld, archív)

– Tavaly nyáron vehette át az ETO irányítását, hogyan értékeli az azóta eltelt időszakot, meglepte, hogy a vezetőség a váltás mellett döntött?
– Igen, váratlanul ért a döntés – válaszolta a Nemzeti Sportnak az egykori válogatott labdarúgó, a már edzőként dolgozó Tímár Krisztián. – Egyrészt azért, mert amikor március elején megérkezett az új sportigazgató, Köteles László, akkor biztosított a bizalmáról. Másrészt az idény előtt az volt a célkitűzés, hogy a hetedik helyet ismét érjük el. Ettől egy pontra voltunk, a nyolcadik helyen álltunk, abszolút benne volt a csapatban a mutatott játék, az eddigi eredmények alapján, hogy az idény végére be tud kerülni az első hat közé. Úgy, hogy a miénk volt a legfiatalabb átlagéletkorú együttes az NB II-ben. Tavaly elkezdtünk egy építkezést sok fiatallal, leraktuk az alapokat, és meggyőződésem, hogy néhány új játékos igazolásával idén nyáron magasabb célokat is kitűzhettünk volna. Valamilyen oknál fogva ezt a munkát már nem tudom folytatni, de elfogadtam a döntést, sok sikert kívántam a csapatnak, nincs bennem tüske.

– Önnek mivel indokolta a vezetőség a váltást?
– Azzal, hogy hazai pályán gyengébben szerepeltünk, az otthoni eredményeink nem méltók egy ilyen nagy klub hagyományaihoz.

– Legutóbb októberben nyert Győrben az ETO, még a Békéscsaba ellen. Ennek mi az oka?
– Kialakítottunk egy agresszív letámadásra építő játékot és ugyanazt képviseltük otthon és idegenben is. Csakhogy az ellenfelek Győrben, egyébként teljesen érthető módon, más taktikával játszottak, mint amikor ők fogadtak minket, sokkal védekezőbb felfogást választottak, kontrákra rendezkedtek be. Ilyenkor pedig elég egyetlen hiba védekezésben és gólt szerezhet az ellenfél. Voltak meccseink, mint a Siófok vagy a Békéscsaba ellen, amikor hátrányba kerültünk, de tudtunk fordítani, és volt olyan is, mint a Mosonmagyaróvár ellen, amikor szinte végig egykapuztunk, megvoltak a helyzeteink, ám nem tudunk gólt lőni, hátul pedig egyszer hibáztunk és egy-nullára kikaptunk. A Pécs után a második legkevesebb gólt kaptuk a bajnokságban, a védekezésünk alapvetően rendben volt, elöl viszont hiányoztak azok a gólerős futballisták, akik az ilyen mérkőzéseket el tudják dönteni a javunkra. Árulkodó statisztika, hogy háromnál több gólt egyik játékosunk sem szerzett az idényben. Ezen a téren kellett volna fejlődünk a magasabb célokhoz.

– Korábban az utánpótlás-válogatottnál és most Győrben is tapasztalhatta, hogy hiányoznak a gólerős, fiatal magyar csatárok. Az NB II góllövőlistáját például a harmincnégy éves Németh Krisztián vezeti. Miért alakulhatott ez így?
– Valóban, nálunk is az volt a helyzet a Győrben, hogy a háromgólos játékosaink egyike Priskin Tamás volt, aki harminchat évesen szerzett ugyanannyi gólt, mint a fiatalok, pedig sok meccset ki is kellett hagynia sérülés miatt. Az biztos, a fiatalok fejlődéséhez elsősorban arra van szükség, hogy minél többet játsszanak, minél több tapasztalatot tudjanak szerezni. Említhetem a nagyon tehetséges, húszéves Szendrei Ákos példáját, aki télen került hozzánk úgy, hogy előtte sokat kihagyott sérülés miatt, majd pedig az őszi szezonban Fehérváron nem kapott lehetőséget. Nálunk az első hét bajnokiján szerzett három gólt, fokozatosan tud fejlődni és egyre jobb formába lendülni, ha érzi a bizalmat. Ez érvényes a többi fiatalra is. Mi folyamatosan elemeztük a játékukat és próbáltuk segíteni a fejlődésüket, úgy gondolom, ez nemcsak klubérdek, a fiatalok fejlesztése a magyar futball hosszú távú érdeke is. Persze ehhez meg kell találni azokat a labdarúgókat, akiken valóban érződik a fejlődési vágy, erre törekedtem Győrben is.

– Csakhogy nehéz bizalmat szavazni a tapasztalatlanabb fiataloknak a rutinosabb játékosokkal szemben, amikor az edzők azt láthatják, hogy az NB II-ben most már tizenhét, az NB I-ben pedig tíz edzőváltásnál tartanak a klubok, holott még csaknem két hónap hátravan az idényből…
– Hagyni kellene az edzőket dolgozni. Az edzői munka egy folyamat. A vezetők sokszor az edzőváltásokban látják az előrelépés lehetőségét, de az állandó cserélgetésekkel csak túlélésre lehet játszani. A valós fejlődéshez idő kell, és azt érdemes vizsgálni, hogyan alakul, formálódik a csapat játéka. Győrben már az őszi szezonhoz képest is láttam előrelépést. A jó példa szerintem az NB II-ben a Soroksár és korábbi ferencvárosi csapattársam, Lipcsei Péter. Évek óta ő a gárda vezetőedzője, nyugodtan dolgozhat, és folyamatosan adnak az élvonalba játékosokat. Most éppen Lisztes Krisztán tűnt fel a Fradiban, miután a másodosztályban jó teljesítményt nyújtott, korábban meg Pászka Lóránd, de nemcsak a Ferencvárosban, hanem több más élvonalbeli alakulatban is találunk olyanokat, akik Soroksáron megkapták a lehetőséget, hogy fejlődjenek. A csapat eredményessége persze változó, attól függően, hogy egy adott átigazolási időszakban hányan kerülnek magasabb osztályba, ám a folytonosságnak, a jó szakmai munkának köszönhetően rendre oda tud érni az együttes a középmezőnybe.

– Akkor önt a jövőben sem tántorítja el a fiatalok bevetésétől az, hogy Győrben idő előtt megköszönték a munkáját?
– Sokat tanultam a győri munkámból, jobb edző lettem és szívesen máshol is beépítenék fiatalokat, ha az a klub stratégiája. Szeretnék a jövőben is minél magasabb szinten dolgozni, de nem mindegy, hogy mi a feladat, mi a klub koncepciója. Ahogy a győri munkám befejeződött, már volt is puhatolózás másik NB II-es klubtól, azonban nem akartam ilyen hirtelen beleugrani egy másik feladatba. Most tanulok, járok a pro licences edzőképzésre, melynek keretében nemrég Lőw Zsolt is éppen arról tartott nekünk előadást, hogy topszinten is sokszor az edzők és a vezetők nézetkülönbsége miatt romlanak meg a kapcsolatok. Valós építkezést olyan kluboknál láthatunk, mint az Arsenal, melynél a vezetőség hagyta dolgozni Mikel Artetát, aki fokozatosan alakította ki az általa elképzelt játékot, annak megfelelően formálta a keretet is, és mára vezetik a Premier League-et. Jelenleg a májusi, pro licences vizsgáimra koncentrálok és hiszek abban, hogy miként a munkám során egy csapat, egy játékos fokozatosan tud fejlődni, úgy tudom majd én is lépésről lépésre építeni az edzői pályafutásomat.

Tímár Krisztián 28 bajnoki meccsen irányította az ETO-t, a 29. fordulóban Antonio Munoz vezetésével kapott ki a csapat 4–0-ra a Gyirmóttól.