Vincze István kezdőrúgása után győzött a Lecce a Haladás ellen

Ismét bebizonyosodott: Szombathelyen továbbra is szeretik a futballt. Hiába az ítéletidő, a szakadó eső és az orkán erejű szél, valamint az esti világbajnoki döntő, rengetegen sétáltak a stadion felé. A szebb időket is látott klub az NB III-ban szerepel, talán már túl van a legnehezebb időszakán, és építkezik. A drukkerek nem fordítottak hátat a harmadosztályú csapatnak, ráadásul a Haladás vasárnap a Serie A-s Leccét látta vendégül felkészülési mérkőzésen (az olaszok Ausztriában edzőtáboroznak, átugrottak egyet játszani a Halival).

„Másfél éve csődközelbe került a klub, s odáig jutott, hogy nem lesz több felnőttfutball Szombathelyen Haladás néven – mondta a kezdés előtt lapunknak Schäfer Péter, a Haladás klubvezetője. – Akkor gyűjtőakció kezdődött, és az öcsém, András nagyobb összeggel támogatta meg az ügyet. Tudtuk rendezni az adóhivatal felé a tartozást, ami lehetővé tette, hogy kihozzuk a licencet a Haladás VSE-ből, és létrehozhassunk egy új kft.-t. Ez akkor száz százalékban városi fenntartással és némi szponzorációval indult el. Fokozatosan építkeztünk, edzőnk lett Simon Ádám, s többen is láttak fantáziát a projektben. Akkor az utolsó forduló utolsó perceiben bent tudtunk maradni az NB III-ban, legutóbb pedig az előkelőbb hatodik helyen végeztünk. A szakmai munka pedig felkeltette a svájci székhelyű DSM AG nevű cég figyelmét, amelynek olyan csapatokban tulajdonrésze, mint a Plzen, a Lafnitz, a Hartberg vagy az Admira Wacker. A DSM AG keresett meg minket, és a tárgyalássorozatot követően megegyeztünk, miszerint harmincszázalékos részesedést vásárol a városi kft.-ből. A fejlődés jól látható, ha a tavaszi formánkat át tudjuk menteni a következő idényre, megcélozhatjuk az NB II-t, sőt a célunk az, hogy 2031-ig visszajussunk az élvonalba. A Lecce elleni mérkőzés remek erőfelmérő, de az eredmény nem elsődleges, mert inkább olyan sporteseményt szerettünk volna tető alá hozni, ami a Haladásról szól, és a rajongóknak minőségi szórakoztatást nyújt. A meccsre amúgy olyanok is kijöttek, akik korábban még nem voltak a stadionban – számunkra ez is nagyon fontos, amellett, hogy természetesen örültünk annak, hogy egy Serie A-s csapatot láttunk vendégül.”

A Hali kemény magját tömörítő szektor felett nem véletlenül van a „Schäfer András” nevű molinó kitűzve, a válogatott középpályása gyakorlatilag megmentette a megszűnéstől a klubot. Miután a klubmenedzserként dolgozó testvére, Péter is szívügyének tekinti a város labdarúgását, elmondható, a szülők roppant büszkék lehetnek az összetartó fivérekre.

A kezdőrúgást a 44-szeres válogatott Vincze István végezte el, s rá nem véletlenül esett a választás. A kétszeres magyar bajnok támadó 1988 és 1990 között erősítette a Leccét, negyvenöt bajnokin négy gólt szerzett, a legfontosabb a nagy rivális Bari elleni győztes gólja volt, amely miatt a mai napig a szurkolók kedvence.

„Hatalmas élmény volt ez a meccs, köszönöm a Haladás vezetőinek, hogy gondoltak rám – mondta lapunknak Vincze István, aki manapság a Komárno sportigazgatójaként dolgozik. – Nagyon szép emlékek fűznek a Leccéhez, felejthetetlen két évet töltöttem ott. Sok ismerős van most is a klubnál, mint Massimo Neri erőnléti edző, aki annak idején velem, velünk is foglalkozott. Egyébként Fabio Capellóval dolgozott többek között a Juventusnál, a Real Madridnál és az angol válogatottnál is. S milyen nagy rendező az élet, Stefano Trinchera sportigazgató a Lecce színeiben éppen azon a napon rúgott győztes gólt az U14-esek között a Barinak, amikor én a Serie A-ban tettem meg ugyanezt. Amikor 1988-ban a klubhoz kerültem, a Serie A volt a legerősebb európai bajnokság, olyan világsztárok ellen játszhattam, mint Diego Maradona vagy Roberto Baggio. Nagyszerű stadionokban léphettem pályára, elképesztő futballistákkal kerültem szembe, csodát éltem át. Vasárnap még inkább felerősödtek ezek a szép emlékek, az pedig külön boldogság, hogy a hétéves unokámmal együtt végezhettem el a kezdőrúgást. Követem a Lecce szereplését, szurkolok a csapatnak. Komáromban mi is futballünnepre készülünk: elkészült a csodaszép, új stadionunk, a második fordulóban a Nagyszombat, a negyedik játéknapon pedig a DAC ellen játszhatunk rangadót hazai pályán – futballünnepre számítok.”

A Lecce erős kezdőcsapattal állt fel, a kapuba a korábban olasz válogatott kerettag, 164 Serie A-s meccsen védő Wladimiro Falconét állította a korábbi Roma-edző, Eusebio Di Francesco, de ott volt a 165 olasz élvonalbeli bajnokin játszó Lassana Coulibaly is. Jól tartotta magát a Haladás, az első félidőben nem született gól, a szünetben szinte sort cseréltek az olaszok, és a dán Hjalte Laerke révén betaláltak – a Haladás jó teljesítményt nyújtva helytállt a Lecce ellen.

NEMZETKÖZI FELKÉSZÜLÉSI MÉRKŐZÉS
SZOMBATHELYI HALADÁS (NB III)–LECCE (olasz) 0–1 (0–0)
Szombathely, 2160 néző
HALADÁS: Senkó (Bosits)– Frák (Tasnádi), Tamás O. (Kővári), Gregor (Tarján), Simon  B. – Szakály A. (Sági), Krán – Bukovics (Mihály) – Moharos (Tóth E.), Batai (Orbán K.), Juhász L. (Szegedi)
LECCE, 1. félidő: Falcone – Veiga, Gaspar, Jean, Gallo – Pierotti, Ngom, Coulibaly – N’Dri, Burnete, Onyemachi. 2. félidő: Früchtl – Ndaba, Gaspar, Seibert, Fofana – N'dri, Veiga – Laerke, Burnete, Gorter – Maleh
G: Laerke