A DVTK-Vidi és a Haladás-Fradi meccs is rekordot döntött

Egy bajnokság színvonal-emelkedésének mérésére nincsenek objektív statisztikai mutatók. A tiszta játékidőnek, a lövések, a pontos passzok és a párharcok számának emelkedése nem feltétlenül jelenti azt, hogy emelkedik a színvonal is, de azt túlzás nélkül állíthatjuk, hogy ezek a mutatók magas száma mind hozzájárulhat a jó színvonalhoz. Márpedig ezeket a számokat most már vizsgálni is tudjuk az NB I-ben az InStat Football statisztikai rendszer adatainak segítségével. (Érdekes mérőszám lehetne a játékosok által megtett kilométer mennyisége is, de erre nézve nincs adatunk.)

A 2013-as naptári évet tekintve a legutóbbi, 22. fordulóban két pozitív rekordot is felállítottak a csapatok. A Diósgyőr–Videoton (2–1) találkozón az eddigi legtöbb lövést, a Haladás–Ferencváros (0–0) összecsapáson pedig a legtöbb párharcot produkálta a két együttes. Ugyanakkor negatív rekord a legtöbb szabálytalanság, ugyancsak a Haladás és a Ferencváros összecsapásán.

NEGYVENHÉT LÖVÉST ÉS PARÁZS MECCSET HOZOTT A DIÓSGYŐR ÉS A VIDI CSATÁJA

A DVTK–Videoton meccsen összesen 47 lövést jegyezhettünk fel, 14–33-as megoszlásban, ezekből 7, illetve 16 találta el a kaput. A lövések száma ebben az évben ezen a meccsen volt kiemelkedően a legmagasabb.

A lövésszámátlag meccsenként összesen 20 és 30 között szokott mozogni, a 30-as határt ritkán közelíti meg vagy lépi át. Kivéve, a Videoton meccsein. A fehérvári alakulat már eddig is a legtöbb lövést megeresztő csapatnak számított idén az élvonalban, de tegnap Nikolics Nemanjáék megdöntötték eddigi saját rekordjukat (26-26 lövés az Eger és a Siófok ellen) is, és mivel eddigi ellenfeleik közül a DVTK nőtt fel hozzájuk a leginkább (a Honvéd 13, a Siófok 8, az Eger 12 lövésig jutott), nem meglepő a magas lövésszám.

A Videoton egyébiránt labdabirtoklásban (30 percet volt a labda a fehérváriaknál, 18 percet a Diósgyőrnél) és pontos passzokban (401–237 a Vidi javára) is a DVTK fölé nőtt. Nem véletlenül mondta azt a fehérváriak mestere, José Gomes a lefújást követően, hogy az első 21 percet – ami alatt két gólt is kaptak – leszámítva kontroll alatt tudták tartani a találkozót. Más kérdés, hogy az eredmény nem mindig tükrözi a számokban megmutatkozó fölényt, hiszen a futballt még mindig gólra játsszák…

Ám hogy a DVTK nem véletlenül nyerte meg a meccset, azt alátámasztja – amellett, hogy a diósgyőriek több helyzetüket értékesítették –, hogy a Diósgyőr az első csapat, amely az idén a párharcokban – ha kis különbséggel is, de – legyőzte a Videotont (111–109-re). Főleg a védekezésben megnyert párharcoknak volt kulcsszerepe a meccsen, amely nemcsak a statisztikusok, hanem a „mezei néző” szemével nézve is kimondottan élvezetes, jó színvonalú összecsapás volt – magyar szinten mindenképp.

A Videoton egyébként másik két kategóriában is rekordernek számít idén. Az Eger–Videoton (0–4) találkozón volt a legmagasabb a tiszta játékidő (22:28 perc az egrieknél, 35:45 perc a fehérváriaknál, vagyis összesen 58:13 perc), és ezen a meccsen volt a legtöbb pontos passz is (302–553, összesen 855). Ezen a meccsen azonban – a diósgyőrivel ellentétben – csak egy csapat volt a pályán, az egriek minden egyes mutatóban jelentősen alulmaradtak.

SOK PÁRHARC, SOK SZABÁLYTALANSÁG A HALADÁS–FERENCVÁROS MECCSEN

A Haladás–Ferencváros találkozón kevés volt a kapura lövés (összesen csak nyolc), ugyanakkor tavasszal ezen az összecsapáson volt a legtöbb párharc: 132, illetve 171 volt a megnyert párharcok száma, vagyis összesen 303 párharcot számlálhattunk össze, míg az eddigi átlag 100 és 200 között mozgott. A sok párharc miatt kimondottan lüktető volt a meccs, nagy küzdelem folyt a labdákért.

Ez sok szabálytalanságot is vont maga után. A hazaiak – akik legtöbbször a brazil Leonardót faragták – 28-szor, a vendégek pedig 19-szer szabálytalankodtak. A 47 szabálytalanság is rekordnak számít tavasszal. Megközelítőleg hasonló szabálytalanságszámot egy másik Haladás-meccsen, a Haladás–Siófok (2–1) találkozón mértek (44-et, 23–21-es megoszlásban). A szombathelyiek tehát nem riadnak vissza a kemény játéktól, de ez semmit sem von le a csapat érdemeiből, a szervezett játékából, nyolcmeccses veretlenségi sorozatából.

Nehéz konklúziót levonni a számokból, de azért az talán nem véletlen, hogy olyan csapatokhoz köthetők a rekordok, amelyeknél minőségi légiósok, illetve válogatott játékosok szerepeltek. A Diósgyőr–Videoton találkozón hat ibériai légiós (José Luque, Fernando, Brachi, Caneira, Héctor Sánchez, Filipe Oliveira) és öt, a magyar válogatott bő keretéhez sorolható labdarúgó (Kádár Tamás, Rudolf Gergely, Juhász Roland, Gyurcsó Ádám, Kovács István) lépett pályára, míg a Haladás–Ferencváros meccsen három, korábban Hollandiában vagy Németországban is megforduló légiós (Muhamed Besic, Leonardo, Julian Jenner), illetve három magyar válogatott játékos (Halmosi Péter, Guzmics Richárd, Böde Dániel) szerepelt.