A Ferencváros minden mutatóban az Újpest fölé nőtt

A LEGFONTOSABB MUTATÓK

Az InStat Football elemzőrendszer adataiból kiderül, hogy Ferencváros a tegnapi derbin az Újpesttel szemben többet birtokolta a labdát (60–40 százalék), többet lőtt kapura (18–8) – igaz, ugyanannyiszor találta el a kapu felületét, mint az Újpest (3–3) –, több szögletet végezhetett el (10–6), többet és pontosabban passzolt (299 passz, 76 százalékos pontossággal–254 passz, 74 százalékos pontossággal), több párharcot nyert meg (57 százalék–43 százalék), ráadásul még kevesebbet is szabálytalankodott (11–15).

Már ezek a száraz adatok is szemléltetik valamelyest a játék képét, illetve némileg magyarázzák, hogy miért tudott győzni a Ferencváros. A teljesebb képhez azonban a számok mélyére kell ásnunk.

Először is azt kell látnunk, hogy tizenhatoson belül, felépített akcióból alig alakult ki gólhelyzet a mérkőzésen. Az Újpest előtt az egyenlítő gólon kívül egy sem (a 24. percben a Gyömbér Gábortól Moraeshez, majd Kabát Péterhez kerülő labdából kialakult helyzetet nem soroltuk a felépített akcióból kialakulók közé), míg ferencvárosi oldalon Julian Jennernek volt két blokkolt lövése, illetve Böde Dánielnek volt egy kapu mellé szálló kísérlete, de ezek közül egyik sem volt teljesen tiszta helyzet.

Az igazán nagy, közeli helyzetek szögeltből vagy szabadrúgásból történő beívelésekből alakultak ki. Hazai oldalon Vladan Csukics és Gyömbér Gábor szöglet utáni fejessel, újpesti részről Kabát Péter szabadrúgása után Dusan Vasziljevics ugyancsak fejjel veszélyeztetett.

Ezek a helyzetek összefüggésbe hozhatók azokkal a statisztikákkal, melyeket őszi gólelemzésünkben is kimutattunk. Az ősszel, tizenhét forduló elteltével a Ferencváros szerezte a második legtöbb gólt szögletből (hármat) – holtversenyben a Kecskeméttel és a Debrecennel –, így nem meglepő, hogy sarokrúgásokból ezúttal is veszélyes volt. Ugyanakkor a Fradinak az ősszel gondot okoztak a szélső beívelések (szögletből például a Ferencváros kapta a legtöbb gólt, ötöt), de az Újpest tegnap kevésbé élt a beadások fegyverével, Kabát beívelt szabadrúgása volt az egyik ilyen szituáció, amiből rögtön helyzet is lett Vasziljevics révén, illetve az Újpest gólja is egy szélről belőtt labdából született.

Ha már Kabát és a szabadrúgások szóba kerültek: az ősszel Kabát volt a legeredményesebb szabadrúgáslövő három találattal, és tegnap a már említetten kívül volt egy közvetlen szabadrúgása is, amelynél Jova Levente nagyot vetődve hárított (csakúgy, mint Vasziljevics fejesénél).

Még egy érdekesség, ami az ősszel is jellemezte a két csapatot és tegnap is megmutatkozott: az idény első felében a ferencvárosiak voltak a legeredményesebbek a büntetőterületen kívülről hét góllal, míg az Újpest kapta a legtöbb tizenhatoson kívüli gólt – a Pápával és a Siófokkal holtversenyben –, ötöt. Mint ismeretes, a Ferencváros vasárnap Somália és Vladan Csukics távoli bombájával győzött 2–1-re. A Ferencváros a gólok össztávolsága tekintetében is az NB I élmezőnyébe tartozik, 17 fordulót követően 11.8 méteres átlaggal a második helyen állt az MTK mögött (13 méter).

BEFELÉ CSELEZŐ SZÉLSŐK AZ EGYIK OLDALON, ÜTKÖZŐEMBEREK HIÁNYA A MÁSIKON – A JÁTÉK JELLEGE

A fenti adatok elvezetnek minket a játék jellegéhez. A Ferencváros alapvetően három variációval próbálkozott a támadásépítések során. Az egyik a Böde Dánielre felívelt, és az általa visszafejelt labdákra épült. Muhamed Besic ívelt fel legtöbbször, míg a lefejelt labdák első számú célpontja Julian Jenner volt (az ősszel a Böde-Jenner páros kapcsolat volt a legeredményesebb az NB I-ben, négy gól született kettejük összjátékából), aki egyszer 22 méterről lőni is tudott egy ilyen összjáték után, de ezenkívül ebből sok helyzet nem alakult ki.

A Ferencváros másik, talán veszélyesebb fegyvere a szélsők keresztbefutása, illetve elő-előforduló helycseréje volt. Jenner és Martinus többször oldalt cserélt, előbbi pedig akkor jelentette a legnagyobb veszélyt a kapura, amikor a bal oldalról jobb lábbal befelé cselezett, és volt, hogy lőni is tudott. Ugyanakkor a Fradi első gólja is egy szélső keresztbefutásból született, Somália a jobb oldalról megindulva jó 30 méteren keresztül vezethette a labdát, majd senkitől sem zavartatva lőhetett a jobb felső sarokba – ballal.

A Ferencváros harmadik fegyvere a szélső, jobb oldali beadásokra épült. Alessandro Iandoli oldaláról nyolcszor próbálkozott beadással a Fradi, ebből hatszor sikerült is továbbjátszani a labdát, más kérdés, hogy középen vagy nem volt érkező, vagy pontatlan volt a beadás, így ezekből a helyzetekből nem alakultak ki ziccer. Érdekes, hogy kimondottan a bal szélről kevés labda érkezett, Sváb Dániel a vártnál talán kevesebbszer zárkózott fel a támadásokhoz, viszont a végén az ő beadása után szerezte meg a győztes találatot a Ferencváros.

A Fradi után essen szó az Újpestről is. A lila-fehérek támadójátékában nagyon kevés tudatosságot fedezhettünk fel. Bruno Moraestől nem láthattunk üres területre befutásokat, és hiányoztak az őt, illetve Kabát Pétert célba vevő mélységi passzok Grégory Christtől és Dusan Vasziljevicstől. A két szélen pedig Simon Krisztiánnak, illetve a másik oldalon Iandolinak sokkal többet kellett volna vállalkozni egy az egy elleni játékra, az oldalvonal mellett felfutásra.

Főképp Iandoli oldalán lett volna erre lehetőség, hiszen a ferencvárosi védelem jobb oldalán játszó Somália rutintalan ezen a poszton (ezt megelőzően csupán egyszer, a beleki edzőtáborban, a Brasov elleni 0–0 alkalmával játszott a brazil játékos jobb-bekket a Moniz-érában), mögötte többször üres terület nyílt, ezt azonban csak egyszer tudta bejátszani az Újpest, de akkor rögtön gólt is szerzett belőle. Erre sokkal jobban építhettek volna a vendégek.

Az Újpest játékában a másik hibapont az ütköző játékosok hiánya volt. Sem Vasziljevics, sem Balogh Balázs nem ütközte le a pálya közepén lendületből meginduló hazaiakat, ebből alakultak ki lövőhelyzetek a hazaiak előtt, ezért tudott Somália is kapura lőni. A statisztika e tekintetben is árulkodó, hiszen Vasziljevics csak 45 százalékát nyerte meg a párharcainak (ez 14 megnyert párharcnak felelt meg), míg Balogh 44 százalékát (8). E tekintetben a Ferencváros szűrői (Csukics és Stanley Aborah) sem teljesítettek jobban, de nekik jóval kevesebb dolguk is volt.

IANDOLI A KULCSEMBER, BESIC VOLT A LEGJOBB

Ha a „mérkőzés emberét" kellene megneveznünk, egyértelműen Alessandro Iandolira voksolnánk. Nem a kiemelkedő játéka miatt, hanem azért, mert az ő pozíciója és játéka több szempontból is kulcsfontosságúnak bizonyult.

Először is, ahogy már említettük, hatszor tudták az ő oldaláról továbbjátszani a labdát a ferencvárosiak, ugyanakkor ebbe az is belejátszott, hogy többször nagyon behúzódott középre, és nem vette fel a ferencvárosiak jobb oldali szélső támadóit. Ez a túlzott óvatosság, visszahúzódás eredményezhette azt is, hogy az első félidőben nem láthattunk tőle felfutást, pedig amikor először előrement a második félidőben, rögtön gólt készített elő. Ha aktívabban vesz részt a támadásépítésekben, eredményesebb lehetett volna az Újpest. Azt nem tudjuk, hogy az ő, a szokottnál védekezőbb játéka mennyiben volt az edzői utasítás része, illetve mennyiben befolyásolta a Paks ellen kapott hat gól.

Ráadásul Csukics győztes gólja előtt is ő hibázott, hiszen Sváb beadását középre fejelte, ami szélről érkező beadásnál alapvető hiba. Talán nem véletlen, hogy az összteljesítményt mutató Instat-indexek közül a mezőnyjátékosoknál Simon Krisztián és Balogh Balázs után az övé volt a harmadik legalacsonyabb (113 pont).

Olvasóink osztályzatai alapján egyébként a ferencvárosi Muhamed Besic volt a meccs embere, 7.96-os osztályzatátlaggal (az osztályzatokat itt tekintheti meg, és még szavazhat is!). Érdekesség, hogy az Instat-index alapján is Besic volt a legjobb 310 ponttal. Talán ez is bizonyítja, hogy bár sokan nem hisznek a statisztikában, a számok sok mindent képesek megmutatni egy mérkőzésről.