A magyar edzőképzés első embere: „Könnyebb dolgom van, mint az elődeimnek volt”

AZ EDZŐKÉPZÉS FILOZÓFIÁJA

„A futballfilozófiánkat szemléltető, négy szintből álló piramis legalján a magyar futballtradíció található – mondta a sajtó képviselőinek tartott előadásán Fórián Zsolt, az Edzőképzési Központ vezetője. – Bár tudjuk, mik a nemzetközi labdarúgás jellemzői és trendjei, alapvető fontosságú a nemzeti karakter megőrzése, illetve erősségeink és gyengeségeink ismerete. Szeretnénk, ha azokat mindig, minden körülmény között figyelembe vennénk, s azokra építenénk.

A következő szint a kezdeményező játékfelfogás elsajátítása. A képzéseink sarkalatos pontja, hogy a játékost megtanítsuk kezdeményezni, hiszen a nemzetközi labdarúgásban az az értékes, aki nyomást tud gyakorolni az ellenfelére, egyúttal képes nyomás alatt futballozni, valamint gyors az átmenetekben – tehát tudja kezelni ezeket az ingereket. Azt valljuk, hogy mindennap, minden hétvégén ezekkel az ingerekkel kell szembesülnie a játékosnak, hogy nemzetközi viszonylatban is piacképessé váljon. A hattól tizenöt évesek korosztályaiban a játékosoknak meg kell tanulniuk nyomás alatt focizni, nyomást gyakorolni, valamint előre védekezni, hiszen felnőttként nem lehet számonkérni mindezek hiányát, ha korábban nem tanítottuk meg őket erre. Éppen ezért szeretnénk inspirálni az edzőket, hogy minél alacsonyabb korosztályban sajátíttassák el játékosaikkal a kezdeményezés felvállalását.

A harmadik pillér az alapelvek és játékhelyzetek. Akkor értékes egy labdarúgó, ha megfelelően old meg játékhelyzeteket, gyorsan, alapelvek mentén dönt, nem pedig posztokban, játékrendszerekben gondolkodik. Ha egy fiatal játékos jól old meg általános játékhelyzeteket és alapelvekben gondolkodik, azaz megjátszható, nyitja a területet, akkor poszttól, játékrendszertől függetlenül adaptálható bármilyen szisztémába.

A piramis csúcsa a játékos- és csapatfejlesztés. A játékosfejlesztés a csapatfejlesztés előfutára, a nagypályára lépés előtt főként játékrendszerhez nem kötött, posztoktól független játékosfejlesztés, majd később már játékrendszerekhez kötött csapatfejlesztés zajlik. A filozófiai piramist körbefogja a pedagógia, vagyis a pozitív tanulási környezet kialakítása, illetve a labdarúgás komplexen kezelésének szemlélete. A labdarúgás nyílt készségű sportág, amiben akkor ügyes egy játékos, ha a technikai elemeket változó körülmények között, döntéshelyzetben hajtja végre. Nem tudjuk szétcincálni a képzést, úgyhogy az a cél, hogy a lehető legnagyobb arányban jelenjen meg egyszerre minden aspektus fejlesztése, ehhez pedig olyan edzésmódszerekre van szükség, amelyekben futballjátékokat alkalmazunk.”

CÉLKITŰZÉSEK

„A hat és tizenöt év közötti korosztályú játékosok fejlesztése és a fiatal labdarúgók felnőtt labdarúgásba építése a két leginkább fejlesztendő terület, amiben előre kell lépnünk. Az UEFA által 2020-ban bevezetett új licencek egybe vágnak a mi gondolkodásunkkal, azonosulunk velük, hiszen az UEFA C az U6-13-as korosztályra, míg az UEFA Youth B az U10-15-ös korosztályok képzésére összpontosít. A sporttudományok terén bevezettünk egy, az utánpótlásban pallérozódók erőnléti képzésére fókuszáló licencet, amely az U6-tól az U14-es korosztályok futballerőnlétére összpontosít.

Az edzőképzésben minél inkább gyakorlat-orientált, interaktív módszereket szeretnénk alkalmazni. Meg kell találnunk annak a módját, miként tudunk a leghatékonyabban információt átadni az edzőknek és inspirálni őket. Arra törekszünk, hogy a jövőben egy képzési blokk úgy nézzen ki, hogy a frontális, e-learning alapú oktatást a képzésen történő gyakorlat követi, majd a klubjukban önálló edzést tarthatnak az edzők, s arról érkeznek visszajelzések.

Az újonnan bekerülő szakembereket szeretnénk értékes információkkal felvértezni, illetve a filozófiánk által jónak vélt irányba terelni, míg a tapasztalt edzőket ösztökélni arra, hogy fejlesszék magukat. A tudásmegosztás, önképzés minél szélesebb lehetőségét kívánjuk biztosítani. Új tankönyveket adtunk ki, előadásokat tartunk, megosztjuk a jegyzeteket, s elkészült egy szakcikkeket feldolgozó honlap, valamint egy video-gyakorlattár (évente mintegy 150 felvétellel, ingyenes hozzáféréssel az edzőknek) is, ám folyamatban vannak különböző korosztályok edzésére szakosodott módszertani könyvek kiadásai is. Végeztünk egy edzői igényfelmérést, amelyben választ kaptunk arra, mi a legnagyobb segítség a szakmának. Kiderült, rövidebb szakmai videók, online szakmai cikkek, illetve könyvek iránt mutatkozik a legnagyobb igény, ezért fokozatosan készítünk ilyen anyagokat, s próbáljuk minél több területen támogatni az edzőket, hogy széles körű hozzáférésük legyen a szakmai tartalmakhoz.

Szeretnénk szorosan együttműködni a klubokkal. Ez működő kapocs, ám nagyon fontos, hogy a sportigazgatóság és a klubok sokat kommunikáljanak egymással, hiszen a célunk közös: a magyar futball fejlődése. Nagy a felelősségünk, de az edzők és a játékosok a klubokban ténykednek, náluk zajlik a futballisták képzése, ezért az egyesületek felelőssége is nagy. Egyébként a Testnevelési Egyetemmel köttetett egy együttműködés: ettől az évtől az első évesek UEFA C-, míg a harmadévesek UEFA B-licencet kapnak a labdarúgóedzői szakot elvégzők közül. Tervben van, hogy több egyetemmel felvegyük a kapcsolatot. Külföldi intézmények irányába is nyitunk, mint amilyen a leedsi is, amellyel a módszertani fejlesztések kapcsán egyeztetünk.

A tanfolyamokon próbáljuk megkülönböztetni a győzelmet és az eredményt. Az utánpótlásban és a felnőttfutballban ezek eltérnek. Az utánpótlásban a játékos fejlődése a fontos, illetve hogy minél több fiatal kapcsolódjon be a felnőtt labdarúgásba – a Grassroots, tehát a nem professzionális labdarúgásnak más missziója van, ott az az eredmény, ha a gyerek másnap is lemegy edzésre, s megmarad a labdarúgás berkein belül. A felnőtteknél is szeretnénk megszüntetni azt a szemléletet, hogy csak az eredmény számít. Távol áll tőlem az a gondolkozásmód, amely szerint csak abban mérjük az eredményességet, hogy hányadikok vagyunk a tabellán vagy mi áll az eredményjelzőn. Egy felnőttedzőnek az elvárások miatt nyernie kell, ugyanakkor felelőssége van a játékosok fejlesztésében is. Azt valljuk, az az igazán jó felnőttedző, aki meccset is tud nyerni, mellette minőségi játékot valósít meg, amely miatt a szurkoló megnézi a meccset, a játékos pedig fejlődik, így tehetséges fiatal magyar labdarúgók beépüljenek a csapatba. Ez nyilvánvaló konfliktushelyzet, de éppen azt szeretnénk az edzőkkel megbeszélni és segíteni nekik abban, hogyan oldhatjuk meg ezt a problémát.

Az utánpótlásedzői pálya presztízsének emelése is fontos törekvésünk. Korábban egyesületeknél dolgoztam, s több olyan karakterű edzővel találkoztam, akinek a személyisége nem feltétlenül passzolt a felnőtt labdarúgáshoz vagy az idősebb korosztályokhoz, ám különböző okok, az anyagi megbecsülés vagy a nagyobb presztízs miatt elindult a felnőttfutball irányába. Ennek apropóján célunk, hogy azok a tehetséges, jó munkamorálú, agilis trénerek, akik valóban gyerekekkel akarnak foglalkozni, ne fordítsanak hátat az utánpótlásfutballnak csak azért, mert a felnőtteknél jobbak a lehetőségek. Azt a folyamatot próbáljuk segíteni, hogy aki jó utánpótlásedző, maradjon meg azon a szinten.”

A fentiekből nyilvánvaló, a célkitűzések elérése aligha mehet végbe csettintésre, az edzőképzés új, az utóbbi években, évtizedekben sokadik irányvonalának és szemléletének érvényesüléséhez és elfogadásához időre van szükség. Az izgága futballszurkolóban ilyenkor vetődhet fel a kérdés, hogy az edzőképzésben (is) történt újabb koncepcióváltásnak, illetve a remélt fejlődésnek mennyi idő elteltével lehetnek jól érzékelhető jelei.

„Két-három, netán négy év múlva örülnék annak, ha az U10-12-13-as korosztályok edzésein futballjátékokat látnék, s nem találkoznék olyannal, hogy a játékosok erdőben futnak – mondta a beszélgetés keretein belül Fórián Zsolt. – Az is örvendetes volna, ha az utánpótlás- és felnőttmeccseken olyan játékot látnék, hogy a csapatok kezdeményezőn lépnek fel, magasan védekeznek, egyúttal próbálnak támadást építeni. Örülne a szívem, ha ezt a gondolkodásmódot egyre nagyobb területen láthatnánk. Több klubnál egyértelműen látszanak a törekvéseink, de nyilván az a célunk, hogy ebben fokozatosan fejlődjünk. Azt azonban nem tudom megjósolni, hogy az NB I-ben mikor nyer legközelebb magyar edző bajnokságot, az A- és B-licences képzéseken ugyanakkor látok olyan magyar trénereket, akikben van lehetőség, bizakodó vagyok ezen a téren. A fejlesztéseink, célkitűzéseink támogatják, hogy a magyar játékosok magyar edzők kezei alatt pallérozódjanak.”

Az utóbbi években kifejezetten „erős egók” dolgoztak Fórián Zsolt pozíciójában. Valamennyien átfogó, ugyanakkor hangzatos programmal vették át a stafétát, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy reformálják a magyarországi edzőképzést. Sajnos tényszerű, hogy az elmúlt években kevés magyar edző jött ki az iskolapadból, aki nemzetközi szinten vagy akár csak az NB I-ben hosszú távon megállta volna a helyét, de az utánpótlásban sincs túlkínálat a hiteles, szakképzett, jó pedagógiai érzékkel megáldott trénerből. A kooperáció és a párbeszéd igényével fellépő képzési vezető felé helytálló a kérdés: mitől lesz nagyobb hatása a szakmára és az edzőképzés fejlődésére, mint az elődjeinek?

„Nem tudom megmondani, ugyanakkor nekem könnyebb dolgom van, mint az elődeimnek volt. Most nem arról van szó, hogy az edzőképzés a klubokra, edzőkre akarna hatást gyakorolni, hanem a sportigazgatóság égisze alatt, egy rendszer részeként szeretne segíteni. Korábban nem volt a sportigazgatóságon belül ennyi osztály, s nem volt ennyire szoros, napi szintű kapcsolat a sportigazgatóságon belül az ágazatok között. Nekem könnyebb ilyen keretek között dolgoznom, mert egy rendszerben tehetem. Amikor Barczi Róbert sportigazgató megkeresett ezzel a feladattal, s láttam az előre meghatározott irányokat és együttműködési lehetőségeket, tudtam, hogy így lehet hatékonyan dolgozni. Azért is vonzott a feladat, mert nemcsak az edzőképzés támogatja a klubok szakembereit, hanem több terület összekapcsolódva próbál tenni a fejlődésért. Korábban a Double Pass hozott be információkat, rendszert adott a kluboknak, s támogatta azokat a filozófiájuk megalkotásában. Voltak tehát fejlesztések korábban is, de a Sportigazgatóság minden területe kifejezetten azt a közös célt szolgálja, hogy támogassa az egyesületek napi munkáját, ami szerintem nagy előrelépés. A korábbi edzőképzők is keresték a fejlesztési területeket, létrejöttek mikrocsoportok, s abba az irányba ment el a képzés, hogy egyénközpontú vagy kiscsoportos foglalkozások legyenek, éppen úgy, mint a labdarúgóknál - ebbe az irányba szeretnénk továbbmenni. Kritikus, fejlesztendő területnek látjuk az információ átadásának hatékonyságát. Minél személyesebb, szűkebb körben adjuk át, annál hatékonyabban megy át az üzenet. Ezért is szeretnénk a közeljövőben módszertani fejlesztést megvalósítani: amikor a hallgatók bejönnek hozzánk a képzésre, már csak a gyakorlattal kelljen foglalkozniuk. Minél nagyobb arányú valóságalapú oktatást kívánunk megvalósítani, s törekszünk rá, hogy az egyénnel minél többet foglalkozzunk, mentorálni szeretnénk őket, és a klubjaikban, a licenc megszerzése után sem engedjük el az edzők kezét.”

Az MLSZ, s ezáltal az edzőképzés futballfilozófiája iránymutatója annak, hogy a szervezet és szakemberei hogyan látják, milyen elképzelések mentén juthat egyről kettőre a magyar futball - csakhogy nem biztos, hogy minden klubnál ezzel összhangban határozták meg annak idején az egyesület filozófiáját. Az edzőképzés vezetőjének ennek ellenére jó tapasztalatai vannak, az egyesületek nyitottak az MLSZ elképzeléseire.

„Az edzőképzés futballfilozófiáját az alapján határoztuk meg, hogy szerintünk milyen sarokpontok mentén lehet labdarúgókat kinevelni a nemzetközi futballnak. Több klubnál már formalizálták a futballfilozófiát, mégis nyitottnak látom őket a mi elképzeléseinkre. Együttműködünk az egyesületekkel, nem pedig előírjuk nekik, mit kell csinálniuk. Nem akarjuk elvenni az identitásukat, hanem keretrendszert határozunk meg, amit megtöltenek tartalommal. Azt szeretnénk, hogy amit meghatároz magának az adott egyesület, az a pályán is visszaköszönjön.”