Az NB I eurómilliókra van a román és a szerb élvonaltól is

SZLOVÁKIÁBAN VOLT A LEGKISEBB A MOZGÁS, ROMÁNIÁBAN TELJES KERETEK IS KICSERÉLŐDTEK – ÁLTALÁNOS ADATOKSZLOVÁKIÁBAN VOLT A LEGKISEBB A MOZGÁS, ROMÁNIÁBAN TELJES KERETEK IS KICSERÉLŐDTEK – ÁLTALÁNOS ADATOK

Az összehasonlítást kezdjük az alapvető számokkal, azzal, hogy összesen hány új játékost igazoltak a klubok, mekkora pénzek mozogtak és milyen mérleggel zárult a nyári átigazolási időszak az összehasonlítás alapját képző négy ligában, a magyar NB I-ben, a román Liga I-ben, a szerb Szuperligában és a szlovák Corgon Ligában.

Mivel a pénzmozgás tekintetében hivatalos adatok nem állnak rendelkezésünkre, a transfermarkt.de számaiból indultunk ki elemzésünkben. Ezek az adatok viszonyítási alapként szolgálhatnak, hiszen a pontos összegeket valószínűleg sosem hozzák nyilvánosságra a klubok, legalábbis nem mostanában.

A meglévő adatok alapján a négy vizsgált liga közül a szlovák élvonalban volt a legkisebb a mozgás, ami természetesen annak is betudható, hogy északi szomszédunknál az élvonalban csak 12 csapat szerepel. Ugyanakkor magyarázható a nagyon megfontolt játékospolitikával is, ugyanis csak négy csapattal játszik kevesebb a Corgon Ligában, mint a magyar vagy a szerb első osztályban, a távozók száma azonban kevesebb mint fele a hazainak vagy a szerbiainak, és ebből adódóan alacsonyabb az érkezők száma is, vagyis kisebb a fluktuáció, kevésbé cserélődnek ki a csapatok.

A szlovák bajnokságban 125 az érkezők, 102 a távozók száma, nálunk 204 új futballistát szerződtettek, 209-en távoztak. Szerbiában az NB I-hez hasonlóan ugyancsak kevesebb az érkező (210), mint a távozó (222).

Romániát – mint azt elemzésünk több pontjában is látjuk majd – kissé külön kell kezelni a többi vizsgált bajnokságtól, hiszen 18 csapat alkotja a Liga I-et, ezért nagyobbak a számok, de Szlovákiához hasonlóan ebben a ligában is több játékos érkezett (309), mint amennyi távozott (286) az együttesektől. Ezek az arányok valamelyest azt is mutatják, hogy Magyarországon és Szerbiában voltak inkább felesleges játékosok a keretekben. Ez nem meglepő annak ismeretében – mint azt egy tavalyi elemzésünkben már kimutattuk –, hogy az NB I-es csapatok kereteiben nem egy olyan játékos megfordult az elmúlt években, aki jóformán anélkül állt tovább, hogy egyáltalán pályára lépett volna az élvonalban.

A számok még érdekesebbek, ha csapatonkénti átlagot vonunk belőlük. Ebből kiderül, hogy a magyar és a szerb élvonalban teljes kezdőcsapatok, a románban pedig nem ritkán teljes keretek is kicserélődtek.

A fenti adatokat szakértőink országonkénti összegzése is alátámasztja.

SZLOVÁKIA: KIS PÉNZEK, KEVÉS MOZGÁS, DE POZITÍV PÉNZÜGYI MÉRLEG

Norbert Belán, a szlovák Sport Media Group menedzseriroda munkatársa kérdésünkre elmondta, hogy a Corgon Ligában az elmúlt évek egyik legszerényebb, legkevesebb mozgást hozó átigazolási időszakán vannak túl a csapatok. Az egyik legaktívabb, pénzért is vásároló csapat a Videoton korábbi El-ellenfele, a Slovan volt, amely a hírek szerint szlovákiai rekordot jelentő, 450 ezer euróért vette meg az AS Trencintől a trinidadi Lester Peltiert.

A szlovákiai klubok szűkös lehetőségeit jól mutatja, hogy ez az összeg náluk országon belüli abszolút rekordnak számít, miközben itthon télen a Videoton fizetett ötszázezer eurót a Haladásnak Kovács Istvánért, aki egyelőre korántsem számít meghatározó játékosnak Székesfehérváron, és korábban ennél nagyobb összeg is cserélt már gazdát magyar klubok között (a transfermarkt.de adatai szerint Gosztonyi Andrásért például 750 ezer eurót fizetett 2010-ben a Videoton az MTK-nak).

„Szlovákiában a szabadon igazolható játékosokra, illetve a saját nevelésű fiatalokra koncentráltak a csapatok. A Ruzomberok például a B-csapatból, illetve az utánpótlásból tizenkét játékost vitt fel az első kerethez. Ugyanakkor külföldre is nagyon kevés játékos igazolt” – fogalmazott Belán. A távozók között pedig minimális azoknak a száma, akik külföldre, jegyzettebb bajnokságba szerződtek. Mint azt majd látni fogjuk, ebben nagyon hasonlít a szlovák liga a magyarhoz.

Szakértőnk három külföldre szerződött játékost emelt ki: Kiss Filip a Slovantól ment az angol másodosztályban szereplő Cardiffhoz, Ivan Lietava a Zilinától (Zsolna) az ukrán Vorszkla Poltavához, míg Roman Procházka a Trnavától (Nagyszombat) a bolgár Levszkihez. Ugyanakkor az értük kapott 1 millió 50 ezer eurónak köszönhetően jelentősen pozitív mérleggel zárt a szlovák liga a nyári átigazolási piacon. Az említettek közül a legtöbb pénzt egyébként Kiss Filipért fizették, a 21 éves szlovák U-válogatott középpályás 650 ezer euróért igazolt a Championshipbe.

SZERBIA: KÉT NAGY, FÓKUSZBAN AZ UTÁNPÓTLÁS, JELENTŐS BEVÉTELEK

A szerb élvonal tulajdonképpen két külön bajnokságra osztható. Van a bajnoki címért folyó verseny az ország minden szempontból kiemelkedő két belgrádi klubja, a Partizan és a Crvena zvezda között (1999 óta csak ez a két csapat tudta megnyerni déli szomszédunk élvonalbeli bajnokságát), és van egy „másik” verseny, amelyben a többi csapat elosztja egymás között a 3–16. helyeket. Ez utóbbi együttesek többsége a magyar csapatokéhoz hasonló vagy még rosszabb gazdasági helyzetben próbál érvényesülni. A bajnokságra jellemző kettősség természetesen az átigazolási piacon is tetten érhető.

„Szerbiában most nyáron kicsit nagyobb volt a mozgás, mint korábban, de ez főként az országon belülre érvényes. A két nagy, a Partizan és a Crvena zvezda van annyira neves, hogy a legtöbb tehetséges fiatalt Belgrádba csábítsa. Ez főleg az utóbbi csapatra jellemző, mivel az ország legnépszerűbb klubjáról van szó, s nagyon sok fiatalnak álma, hogy egyszer a Crvena zvezda mezében pályára léphessen. A Partizan inkább az utánpótlás-nevelésre támaszkodik, amit az is bizonyít, hogy az Európa-liga csoportkörében szereplő keretben tizennyolc olyan játékos kapott helyet, aki kijárta a klub »utánpótlásiskoláját«. Ugyanakkor jelenleg mindkét klubnak nagy adósságai vannak. A Crvena zvezda esetében úgy tűnik, hogy az állam is beleszól a klub politikájába, s meneszthetik a jelenlegi elnököt, Vladan Lukicsot, akinek a helyét minden bizonnyal majd az egyesület legendája, Dragan Dzsajics veszi át. Persze csak akkor, ha a bírósági eljárásban, amelyet sikkasztás miatt indítottak ellene, már ejtik a vádat…” – avatott be minket a szerb labdarúgás mélységeibe Tőke János, a vajdasági Magyar Szó napilap sportrovatvezetője.

„Szerbiában nem divat a játékosok kivásárlása, mindenki azt nézi, hogy olyan labdarúgót szerezzen meg, akinek lejárt a szerződése. Nagy a mozgás, a játékosok helyezkednek, a klubok pedig próbálnak jól igazolni, de úgy, hogy közben alig költenek valamit” – folytatta a szakíró, aki kiemelte, hogy jelentősebb pénzmozgást csak a külföldre igazoló játékosok generáltak.

„A két kezemen meg lehet számolni azoknak a számát, akik színvonalasabb európai bajnokságokba szerződtek. A rekordot Nikola Akszentijevics átigazolása jelentette, aki a Partizanból a holland Vitesse-be igazolt 2.5 millió euróért. Volt még egy nagyobb tranzakció: a szintén partizanos Stefan Babovicsnak Zaragozába szerződése, azonban ennél nem közölték az átigazolási díjat. Jól járt a belgrádi Rad, amely 1.2 millió euróért adta el Filip Malbasicsot a Hoffenheimnek és a kragujevaci Radnicski is,amely 1.25 millió eurót kapott a Groningentől Filip Koszticsért” – összegzett Tőke János.

Az említett üzleteknek is köszönhetően a szerb klubok – a transfermarkt.de adatai alapján – több mint öt és fél millió euró értékben adtak el játékosokat, miközben csak 715 ezer euróért vettek (a rekordot érkezési oldalon az ausztrál Hearttől 350 ezer euróért a Crvena zvezdához igazoló Eli Babalj jelentette), vagyis a mérleg 990 ezres pluszt mutat.

ROMÁNIA: SOK VOLT A MOZGÁS A MILLIOMOSOK LIGÁJÁBAN

A román klubok teljesen más kávéházban jönnek össze hétről hétre, mint a szlovák, a szerb vagy akár a magyar csapatok. Ezt már rögtön első mondatával bizonyítja Boros Miklós, kolozsvári újságíró: „Jelentős összeget csak a topcsapatok fizetnek játékosokért, főleg a CFR, a Vaslui és a Steaua, a többiek legfeljebb egy-kétszázezret.”

Szlovák, szerb és magyar viszonylatban ez a „legfeljebb egy-kétszázezer” már nagy összegnek számít, tekintve, hogy ebben a három ligában a csapatok többsége egyáltalán nem igazol pénzért, és néhány százezres összegekkel már rekordot lehet felállítani. Ez persze még nem jelenti azt, hogy Romániában több millió eurókért vesznek egy-egy játékost a csapatok, de a néhány százezer eurós átigazolások egyáltalán nem számítanak ritkának. A nyári rekordot egyébként a Panduriitól a Steauához szerződő középpályás, Mihai Pantilii és a CFR Montevideóból igazolt uruguayi válogatott középpályása, Matías Aguirregaray jelentette, sajtóhírek szerint mindkettejükért 800 ezer eurót fizettek. A legtöbbet a Steaua költötte új játékosokra, 3 millió ötvenezer eurót, de a második Vaslui is 2 millió 622 ezret költött a meglévő adatok szerint.

„A CFR és a Vaslui elsősorban külföldieket igazol, a Steaua azokra a román fiatalokra hajt, akik már bizonyítottak valamit, esetleg a válogatottban is bemutatkoztak. A legnagyobb mozgás azoknál a kluboknál volt, ahol tulajdonos- vagy menedzserváltás miatt szinte a teljes keret kicserélődött (Petrolul Ploiesti, kolozsvári Universitatea, Concordia Chiajna), itt húsz körül volt az érkezők és távozók száma is. A nagyok közül a Vaslui hozta a legtöbb új játékost, szintén vagy húszat, de köztük néhány ifi is van, akik a felnőttcsapatban még nem játszanak. Volt olyan is, akit megvettek, aztán három hét múlva elküldtek. A többieknél tíz körül van az új emberek száma” – fogalmazott a játékosmozgásokkal kapcsolatban Boros Miklós, aki a külföldre szerződőkre is kitért.

„Csak egy hazai játékos ment jegyzettebb bajnokságba, Paul Papp a Vasluitól a Chievóhoz, két és fél millióért. A CFR eladta végleg a Sampdoriának a brazil Renan Garciát (3.2 millió), de ő már tavasszal is ott volt kölcsönben. Nagyot kaszált a Vaslui a gólkirály, szintén brazil Wesleyért kapott hárommillióval, de ő a szaúdi al-Hilalhoz ment. A CFR jól keresett a korábban eladott játékosaival is, akik most váltottak klubot (Álvaro Pereira, Lacina Traoré), mert járt neki a vételár húsz százaléka. A Rapid brazil védője, Marcos Antonio Nürnbergbe ment, de ingyen, miután lejárt a szerződése” – mondta Boros.

Ha mérleget vonunk a számokból, ismét megmutatkozik, hogy a román bajnokság kiemelkedik a vizsgált ligák közül. A szlovák, a szerb és a magyar élvonal csapatai összesen 1 millió 985 ezer eurót költöttek, míg a román csapatok 7 millió 972 ezret. A bevételi oldalon is jelentős a különbség. A Liga 1 csapatai 13 és fél millióért adtak el futballistákat, míg a másik három bajnokság szereplői összesen 7 millió 585 ezer euróért.

MAGYARORSZÁG: KEVÉS A PIACKÉPES JÁTÉKOS – NEGATÍV A MÉRLEG

Végezetül nézzük meg a fentiek ismeretében, a vizsgált bajnokságokkal összehasonlítva, hogy mi a helyzet az NB I-ben.

Az átigazolási időszakok, kiváltképp nyáron, mindig a reménykedés időszakát jelentik minden bajnokságban, így nálunk is. A bizakodást, hogy megerősödik kedvenc csapatuk, és az előző szezonnál erősebb kerettel, nagy célokért vághatnak neki a pontvadászatnak. A teljes mezőny tekintetében pedig minden nyáron abban bízhatunk, hogy sikerül olyan játékosokkal erősíteni a kluboknak, akiknek köszönhetően emelkedik az NB I színvonala. Az idén, hallva a DVTK téli terveit (a klubnál olyan játékos megszerzéséről beszéltek, akinek hallatán mindenki felkapja a fejét – ő lett a honi Mister X), látva a belga tulajdonos belépésével az Újpest gazdasági helyzetének rendeződését, ismerve a Videoton és a DVSC-Teva célkitűzéseit, illetve tudva azt, hogy a televíziós közvetítésekből minden eddiginél több pénzt láthatnak a klubok, joggal reménykedhettünk abban, hogy honi viszonylatban jelentős összegekért, jelentős játékerőt képviselő labdarúgók érkeznek az NB I-be. Egy-két jó nevű vagy éppen hajú játékos ugyan érkezett, de nem biztos, hogy őket várták a drukkerek.

A Videoton például szerződtette Kakát, a 31 éves brazil védőt, az Eger pedig tesztelte Messit, a 18 éves kameruni középpályást, aki végül Kazincbarcikára szerződött és van kecskeméti Neymarunk is, akit ugyan Tarabainak hívnak és képességeiben kevésbé hasonlítható a brazil sztárhoz, de legalább a Santos klasszisára hajaz.

Ha röviden összegezni akarjuk a piaci történéseket, akkor azt is mondhatjuk: csak a szokásos. Külföldi klubtól kivásárlási díjért cserébe egy játékos érkezett hozzánk, az új szerzemények többsége szabadon igazolható futballista volt, továbbra is nagy divatja van a kölcsönszerződéseknek, a tőlünk pénzért nívósabb bajnokságba szerződők száma minimális, miközben több szabadon igazolható magyar játékos is hazatért külföldről, miután ott nem talált magának csapatot.

Ez utóbbi sorba tartozik Rudolf Gergely (Diósgyőr), Elek Ákos (Videoton, onnan pedig Diósgyőr), Czvitkovics Péter (DVSC-Teva), Szélesi Zoltán (Újpest) és Lázok János (MTK, onnan Paks). Ők jelentős erősítést jelenthetnek csapatuknak, de azt már nehéz megítélni, hogy hazatérésükkel mennyire emelkedik a bajnokság színvonala. A szintén ingyen, külföldről érkező légiósok egyelőre nem nyújtanak különösebben kiemelkedőt (talán a Videotonba igazoló Stopira tűnik eddig a legjobb fogásnak), többségük aligha vési be magát a magyar szurkolók emlékezetébe. Wesley Soncknak talán sikerült volna ez, de a családja miatt végül nem kívánt Újpestre szerződni. A kivételt David Suazo jelentheti, de az Interben is megforduló hondurasi csatár egyelőre tárgyalni érkezett a Videotonhoz.

Számszerűsítsük a történteket! A nyár legdrágább igazolása a transfermarkt.de szerint a Videoton által négyszázezer euróért szerződtetett brazil Paraiba, aki hazájából, a Lodrina Esporte Clube-tól érkezett. Ezzel, a nemzetközi átigazolási portál szerint, a fehérváriak költötték a legtöbbet, második helyen pedig a Ferencváros áll 280 ezer euróval (Böde Dánielért 200 ezret fizettek a Paksnak, Gyömbér Gáborért 80 ezret a Lombardnak). Ez az adat annyiban csalóka, hogy a Diósgyőr Elek Ákosért és Gosztonyi Andrásért a Videotonnak fizetett kivásárlási összege nem ismert.

Azonban ha ismernénk ezt az összeget, az sem változtatna azon a tényen, hogy a vizsgált országok közül egyedüliként csak a magyar bajnokság pénzügyi mérlege negatív. A kiadási oldalon 760 ezer euró szerepel, a bevételin pedig csak 520 ezer. Ennek az az oka, hogy a másik három ligával szemben nekünk nincsenek piacképes, külföldre jó pénzért értékesíthető labdarúgóink. Legalábbis olyanok, akikért ki is fizetnék azt az összeget, amelyet a klubjuk kér értük.

A külföldre szerződő három magyar közül Lencse László 120 ezer euróért került a Videotontól az izraeli Hapoel Kirjat Smonához, Lovrencsics Gergő pedig 100 ezer euróért a lengyel Lech Poznanhoz. A harmadik külföldre távozó Hrepka Ádám volt, az ő kivásárlási összege nem ismert, de aligha fizettek érte sokkal többet, mint Lencséért vagy Lovrencsicsért.

Ezzel szemben Szerbiában és Romániában több millió euróért is távoztak játékosok külföldre, de a szlovák bajnokság csapatai is többet kerestek játékosok eladásával külföldre, mint a magyarok, pedig nagyságrendileg a Corgon Ligából sem távozott sokkal több játékos.

Hogy ennek mi az oka, az alighanem egy külön elemzést kívánna. Annyi azonban látszik, hogy míg például a szlovák Ruzomberok 12 játékost vitt fel az utánpótláscsapatából az első kerethez, vagy amíg a szerb Partizan El-keretéből 18 játékos a klub utánpótlásából került ki, addig Magyarországon 3.5 volt csapatonként az NB I-ben bemutatkozó saját nevelésű játékosok átlaga az előző szezonban, de többségüknek csak néhány meccs jutott. Ráadásul most nyáron légióst sem sikerült továbbértékesíteni, közülük is inkább visszajöttek olyanok (például Goran Marics Pápára), akik korábban már játszottak nálunk.

Keretértékben egyébként nem vagyunk rosszak, hiszen a szlovákokat megelőzzük összértékben, ráadásul a környező országok csapatainak keretértékéből összeálló húszas listán három magyar csapat is található. Hiába értékes azonban egy játékos papíron, hiába szabnak meg olykor vaskos kivásárlási összegeket a klubok, ha nem akad a piacon olyan klub, amelyik a futballista becsült értékét hajlandó lenne megfizetni. Így járt most a debreceni Varga József, akiért nem kapott megfelelő ajánlatot a DVSC-Teva és így járt hosszú időn keresztül a Paks is Böde Dániellel, aki végül kevesebb összegért kelt el, mint amennyit mondjuk még tavaly kapni szeretett volna érte a tolnai csapat.

Itt tartunk most! Írásunk hamarosan jelentkező második részében a külföldi igazolások arányát, a keretek értékét és a fizetéseket boncolgatjuk a négy ligában.