Negyven év telt el azóta, hogy a nagy múltú – 1920-ban alapított – Salgótarjáni BTC fennállásának legjobb eredményét érte el az első osztályú labdarúgó-bajnokságban: a tarjániak az 1971–1972-es kiírásban a harmadik helyen végeztek. Ebből az alkalomból jöttek össze szerdán este az akkori csapat tagjai, vezetői, hogy felelevenítsék a négy évtizeddel ezelőtti eseményeket, a bronzéremig vezető utat.
Az SBTC-nek korábban is voltak remek csapatai. A fekete-fehérek alapítói voltak 1935-ben a Nemzeti Bajnokságnak – a magyar futball egyik legkiválóbb, leggólerősebb labdarúgója, a később Újpesten világsztárrá váló Zsengellér Gyula pályafutása is a Bányász-együttesből indult –, majd az ötvenes és a hatvanas években az olimpiai bajnok és vb-ezüstérmes Szojka Ferenc vezérelte „Stécé" többször is a vidék legjobbja volt.
Ám az igazán nagy kiugrásra a hetvenes évek elejéig kellett várni. Előbb az 1970–1971-es kiírásban a hetedik helyen végzett a salgótarjáni együttes, ezzel a vidéki csapatok között a legjobb helyezést érte el, majd egy évvel később bronzérmet szerzett, és ezzel kivívta a jogot arra, hogy kiléphessen a nemzetközi porondra. 1972-ben az UEFA-kupa első fordulójában a görög AEK Athén ellen játszott, és 4–2-es összesítéssel búcsúzott.
Az 1972-es SBTC közel állt ahhoz, hogy a bronznál még fényesebb érmet szerezzen, két fordulóval a bajnokság vége előtt – miután a Bp. Honvédot a Kohász Stadionban, 15 ezer néző előtt3–1-re legyőzte(nem túlzás, a festői környezetben lévő pálya mentén még a fákon is lógtak az emberek!) – a korszak kimagaslóan legjobb csapata, az Újpesti Dózsa mögött a második helyen állt, négy ponttal megelőzve a harmadik kispestieket. Ám amíg a tarjáni gárda az utolsó két fordulóban két vereségbe szaladt bele, addig a Honvéd megnyerte a hátralévő két meccsét, és jobb gólkülönbségének köszönhetően megelőzte a Bányászt.
A negyven évvel ezelőtt csapat 20-as keretéből 14-en voltak jelen az ünnepségen, a kapus Szőke István, a védők közül Baranyai Gyula, Kmetty József, Varga Sándor, Vertig József, Sáfrány István, a középpályások közül az olimpiai bajnok Szalay Miklós és Básti István, valamint Répás Béla és Horváth Ferenc, míg a csatárok közül Bartha András, Kajdy Tibor, Kovács István és Loch Károly. Gecse Ferenc és Miklós József nem tudott eljönni, négyen pedig már nincsenek köztünk: az elhunyt Magyar Lajosra, Jeck Ferencre, Szoó Józsefre és Toldi Miklósra együtt emlékeztek a még élők.
Az akkori vezetőedző, később a szövetségi kapitányi posztot is betöltő Moór Ede már több mint harminc éve távozott az élők sorából, a csapat másodedzője, Szabó Géza viszont ott volt az ünnepségen. A hetvenes évek második felében a Diósgyőri VTK vezetőedzőjeként bajnoki bronzérmes és kétszeres MNK-győztes csapatot összehozó szakember elmondta, hogy „különleges összetételű volt az a legendás tarjáni együttes, remek képességű kapusokkal, kemény védősorral, országos hírű, kreatív középpályássorral, jól fejelő centerekkel és gyors szélsőkkel". A híresen jó erőnléttel rendelkező együttes látványos futballt játszott, nem véletlen, hogy az akkori, a mostaninál nagyságrendekkel erősebb és színvonalasabb magyar bajnokságban a dobogón tudott végezni, megelőzve nagyszerű képességű fővárosi és vidéki csapatokat.
Az összejövetelen részt vett az SBTC korábbi játékosai közül Kriskó Lajos és Ferencz Gyula is, utóbbi szakosztályelnöke volt akkoriban a tarjáni klubnak. Az MLSZ-t Mészöly Kálmán képviselte, a „Szőke Szikla" az 1971–1972-es szezonban még aktív futballistája volt a Vasasnak, kora tavasszal pályára is lépett az SBTC–Vasas (1–1) mérkőzésen, amelyre a csípős hideg ellenére 7000 néző látogatott ki. Mészöly Kálmán egyébként élete első NB I-es meccsét – még 1960 áprilisában – éppen az SBTC ellen játszotta, régi jó barátokként köszöntette a Stécé labdarúgóit (érdekesség, hogy Mészöly mellett a pécsi Garami József – 1957. április –, az újpesti Göröcs János – 1957. augusztus – és a ferencvárosi Verebes József – 1961. február – is a tarjániak ellen debütált az NB I-ben játékosként, később mindannyian edzőként is nagy sikereket értek el).
Az ünnepségen felszólalt – többek között – Salgótarján város polgármestere, Székyné dr. Sztrémi Melinda, aki annak a reményének adott hangot, hogy az egykor fényes sikereket elért klub jelenlegi csapata a közeljövőben újra legalább az NB II-ben fog szerepelni.
Rá is férne a városra, hogy jó futballcsapata legyen, hiszen hajdanán Salgótarján nevének hallatán sokan az SBTC labdarúgóira asszociáltak, manapság viszont egy-két „celeb" (például Gáspár Győzike) jut eszükbe az embereknek a nógrádi megyeszékhelyről. Talán egyszer ismét eljön az az idő, amikor újra a labdarúgók sikereiről beszél az ország.
1. Újpesti Dózsa | 30 | 20 | 6 | 4 | 78–30 | 46 |
2. Bp. Honvéd | 30 | 16 | 7 | 7 | 51–26 | 39 |
3. Salgótarjáni BTC | 30 | 15 | 9 | 6 | 51–39 | 39 |
4. Tatabánya | 30 | 13 | 11 | 6 | 44–32 | 37 |
5. Ferencváros | 30 | 14 | 8 | 8 | 59–36 | 36 |
6. Vasas | 30 | 12 | 8 | 10 | 51–46 | 32 |
7. Videoton | 30 | 13 | 5 | 12 | 47–43 | 31 |
8. Komlói Bányász | 30 | 10 | 11 | 9 | 38–47 | 31 |
9. Csepel | 30 | 11 | 8 | 11 | 35–38 | 30 |
10. Rába ETO | 30 | 7 | 12 | 11 | 36–51 | 26 |
11. Pécsi Dózsa | 30 | 6 | 13 | 11 | 22–28 | 25 |
12. Diósgyőri VTK | 30 | 9 | 6 | 15 | 32–46 | 24 |
13. MTK | 30 | 8 | 8 | 14 | 37–41 | 22 |
14. VM Egyetértés | 30 | 5 | 13 | 12 | 26–35 | 21 |
15. Egri Dózsa | 30 | 6 | 8 | 16 | 32–65 | 20 |
16. Haladás | 30 | 4 | 5 | 21 | 27–63 | 13 |
Az MTK-tól és az Egyetértéstől két pont levonva. |