Böde: Tízévesen még csak álmodni sem mertem volna erről

– Tudja, hányadik első osztályú fellépése következik?
– A háromszázegyedik – felelte Böde Dániel, a Ferencváros támadója.

– Vagy ön téved vagy a statisztika. Ez utóbbi szerint most jön a háromszázadik.
– Akkor valószínűleg én számoltam el magam. Bizonyára belevettem egy olyan mérkőzést, amelyiken nem álltam be. Mindenesetre háromszáz meccset sem osztanak ingyen, örülök, hogy eljutottam idáig. Tízévesen még csak álmodni sem mertem volna erről, igaz, tizenöt esztendősen már arról ábrándoztam, hogy egyszer-kétszer megmutatom magam az NB I-ben. De hogy ennyi összejön, nem hittem volna. Habár azt ne feledjük el, ha az említett statisztika nem hazudik, még csak kétszázkilencvenkilencnél járok, vagy a Honvéd vagy valamelyik másik csapat ellen lehetőséget kell kapnom ahhoz, hogy jubilálhassak. Előbb-utóbb csak meglesz.

– Eddigi élvonalbeli pályája során Pakson és a Fradiban futballozott, másutt nem. Sejti, melyik klub mezét viselte többször?
– Nem sejtem – tudom. A Ferencvárosét! Pakson „csak" száznegyvennégyszer játszottam.

– Látom, felkészült.
– Ezt azért nem olyan nehéz kiszámolni. Mivel nekem fontos csapatokról van szó, tisztában vagyok vele, hányszor léptem pályára a színeikben.

– Ezek után majdhogynem felesleges megkérdeznem, hogy a bemutatkozásáról őriz-e emlékképeket?
– Paks–Diósgyőr kettő egy, Báló Tamás és Belényesi Miklós szerezte a góljainkat. Lengyel Ferenc szűk fél órára cserélt be, és mivel az idő tájt még védekező középpályás voltam, a miskolciak kétméteres bosnyák támadóját kellett fognom. Kettő egynél álltam be, és miután annyi lett a végeredmény is, mondhatni, megőriztem az előnyünket.

– Ha még azt is kívülről fújja, milyen napon rendezték az összecsapást, vendégem egy zsíros kenyérre.
– Pontosan tizenegy éve, kétezerhat szeptember tizenhatodikán. Rég volt, de legalább igaz volt. A zsíros kenyérre meg a szezon befejeztével térjünk vissza.

– Dupla vagy semmi: melyik volt a századik NB I-es mérkőzése?
– Na, most bajban vagyok. A Kecskemét elleni? Ha az, akkor biztosan győzelemmel ünnepeltem, mert a Kecskemétet sűrűn megvertük. Eltaláltam?

– A kimutatás arról tanúskodik, hogy a Pápa elleni négy nulla jelentette a centenáriumot, ugyanakkor tény, két héttel korábban egy nullára megverték a Kecskemétet.
– Ám legyen. A lényeg, hogy mindkétszer győztes csapat tagja voltam.

– Mehetünk tovább?
– Persze.

– Melyik együttes ellen játszott a legtöbbször?
– Megint csak tippelek: a Vasas ellen.

– Annyit stimmel, hogy pesti klub.
– Akkor a Honvéd lesz az! Szereztem is néhány gólt ellene. Hatot? Hetet?

– Hetet – a százhétből.
– Százhét gólom van az élvonalban?! Az nem sok. Bár ha abból indulok ki, hogy az első száz meccsemen védekező középpályás voltam, nem is olyan kevés. Nézhetem úgy is, hogy támadóként minden második mérkőzésen a kapuba találtam, ráadásul úgy, hogy nem mindig voltam kezdő. Sőt volt olyan találkozó, hogy labdába sem értem. Két éve az Újpest ellen öt perc elteltével megsérültem, ahogyan egy Szolnok–Paks bajnokin is aláfordult a bokám a negyedik percben.

– Hadd vessek egy pillantást a statisztikára... Megvan: kétezertíz augusztus huszonnegyedikén rendezték azt a mérkőzést. Az hogy lehet, hogy rá egy hétre már játszott?
– Fiatal voltam és erős, a szervezetem gyorsan regenerálódott.

– Ma már öreg?
– Öreg nem vagyok, de fiatal sem. Akkor még a húszas éveim elején jártam, manapság már a harmincas éveim elején.

– Meddig bírja még?
– Jó kérdés. Nem bánnám, ha eljutnék négyszáz meccsig, ám addig sok víz lefolyik még a Dunán. Négy évig minimum futballoznom kellene ahhoz, hogy további százat rátegyek. Talán belefér.

– Elégedett azzal, amit eddig elért?
– Szinte mindent megnyertem, amit idehaza lehet. Voltam bajnok, Magyar Kupa-, Szuperkupa- és Ligakupa-győztes, elhódítottam a gólkirályi címet, megválasztottak az év játékosának, magamra ölthettem a válogatott szerelését, szerepelhettem Európa-bajnokságon. A tizenöt esztendős Böde Dani ennél többre aligha vágyhatott volna. A Pakssal nyert ezüstérem az én szememben arannyal ér fel, de a Fradival szerzett ezüst és bronz is szépen csillog már. Nyilván vihettem volna többre is, ugyanakkor kesergésre nincs okom.

– Mit gondol, a Ferencvárossal lesz még bajnok?
– Azon vagyok!

– Ehhez a Bozsik-stadionban győzniük kellene.
– Azért megyünk Kispestre. Az előző idényben ötször találkoztunk a Honvéddal, négyszer mi nyertünk. Vasárnap reggel jó lenne úgy felkelni, hogy egyből egy az idei mérlegünk.

– A Vasas öt kettes legyőzésével elkapták a fonalat?
– Korai ezt kijelenteni. A Mezőkövesdnek is rúgtunk ötöt, aztán következett két döntetlen. Úgyhogy nyugtával dicsérjük a napot.

– Hogyan készül a jubileumra?
– Sehogy, mert eddig azt hittem, a múlt héten volt.