Nagy csatában verte a Diósgyőr a Kecskemétet

PERCRŐL PERCRE – AZ ÉLŐ, SZÖVEGES TUDÓSÍTÁST ITT TALÁLJA!

A hosszú ideje nyeretlen a hosszú ideje veretlen ellen – harangoztuk be a Diósgyőr–Kecskemét bajnokit, amely párosításból a sokkal gazdagabb csapat szerepel sokkal rosszabbul, míg a fizetések elmaradása miatt nemrégiben sztrájkolni kényszerülő kecskemétiek, ha pénzeszközökben nem is, de pontszámban mindenképpen gazdag tavaszt produkálnak. Talán éppen ezért merült fel a diósgyőri vezetőkben, hogy el kellene csábítaniuk Horváth Ferencet, a klub egykori játékosát, a KTE sikeredzőjét – nem rossz idea, aki kevés pénzből szárnyaltat egy középcsapatot, a DVTK százmillióiból jó eséllyel dobogós csapatot építene.

A diósgyőriek gazdagságát mutatja, hogy Rudolf Gergely a kispadon kezdett náluk, míg a sérülések és eltiltások miatt megtizedelt vendégeknél Rafael Burgos került meglepetésre cseresorba.

Horváth edzői kvalitásait fémjelzi, hogy az általa a télen leigazolt veterán Mogyorósi József az első negyedórában kétszer is góltól mentette meg csapatát, és mindkétszer azt a Fernandót bosszantotta, aki pár napja bejelentette, hogy az idény végén visszavonul. Nem remekelt ellenben a válogatott Vaskó Tamás, aki összehozott egy olyan kezezést a 16-oson belül, amilyet utoljára talán óvodás korában: teljesen fölöslegesen rácsapott a teste mellett a labdára, senkitől sem zavartatva. Vaskó azonban nem került gödörbe bakija után, mert helyette a 11-espontra letett labda került gödörbe, a játékszert így kissé rosszul eltaláló José Luque lövését Antal Botond pedig hárítani tudta.

Még inkább bosszankodtak a hazaiak a 23. percben, amikor Mohl Dávid előbb a lécre bombázott, a kipattanó után az agilisen futballozó Hullám Attila lekezelte – de a szó szerint! – Nagy Patrik okos passzát, majd kihagyhatatlan helyzetbe hozta Rajczi Pétert: 0–1.

A találat megfogta a Diósgyőrt, a szünetig már nem is került helyzetbe. A pihenő után nagy elánnal kezdett a hazai csapat, de borzasztóan pontatlanul futballozott, így gólszerzési lehetőséget jó tíz percig nem tudott kialakítani. Ekkor aztán Luque szabadrúgása alig kerülte el a bal felsőt, majd Antal védett hatalmasat Fernando fejesénél, azután Vági András lőtt volna már két jó cselt követően, amikor Fernando (!) szerelte, végül éppen Fernando elől vette el a labdát az ötösön L'Imam Seydi.

Kovac Zoltán egyik szűrője, Elek Ákos helyett egy csatárt küldött be, természetesen Rudolf Gergely személyében, míg Horváth Pekár László és Burgos csatasorba dobásával frissítette csapata támadójátékát (pontosabb így próbálta azt újra megteremteni).

Egyik csere sem lett főszereplő, mégis fordított a DVTK: előbb Gohér Gergő lőtt a kapuba Luque remek passza és a lesen lévő Seydi „rajczis" elmozdulása után (1–1), majd Antal Botond buktatta Seydit, ő kiállt, José Luque pedig ezt a büntetőt már nem hibázta el (2–1).

Mivel több cseréje ekkor már nem volt Horváth Ferencnek, Póti Krisztián állt be a kapuba. A hajrában a hazaiak igyekeztek lopni az időt, és erre kis híján ráfizettek, de Balázs Zsolt ziccert hibázott. Jelzésértékű, hogy a végén Rudolf ziccerét lábbal védte Póti...

Így is nyert azonban a Diósgyőr, lelkes második félidei játékával, miközben a szünet után rá sem lehetett ismerni a Kecskemétre.

LABDARÚGÓ NB I, 28. FORDULÓ
DVTK–KTE-PHOENIX MECANO 2–1 (Gohér 77., Luque 82. – 11-esből, ill. Rajczi 23.)
Diósgyőr, 16.30. V: Németh Á.
ÉLŐ, SZÖVEGES TUDÓSÍTÁS
JEGYZŐKÖNYV
TABELLA