Ebből vita lesz: összeállítottuk a 34-szeres bajnok Ferencváros álomcsapatát!

Ebből vita lesz! Tudjuk előre, és vállaljuk...

Sorozatunk első részében a 34-szeres magyar bajnok FTC álomcsapata szerepel. Több klub álomtizenegyének összeállítását is fejtörés előzte meg, de aligha kétséges, a legnagyobb túlkínálat minden poszton a Ferencvárosnál volt. Ahogy a bevezetőben említettük: ez a mi álomcsapatunk, nem várjuk, hogy mindenki egyetértsen vele. Nemcsak a statisztika, nemcsak a játéktudás, hanem a karakter, a kisugárzás, a csapatra, a közönségre gyakorolt hatás is számított.

KAPUS:
DIBUSZ DÉNES (1990) az egyetlen még aktív játékos, aki bekerült a ferencvárosi álomtizenegybe, nem véletlenül. Jövőre lesz tíz éve, hogy Pécsről leigazolták, azóta 288 mérkőzésen állt a Fradi kapujában. Évek óta ő a csapatkapitány, hatszoros bajnok, négyszeres kupagyőztes, BL-, El- és Ekl-főtáblás, 34-szeres válogatott, első számú kapusként készülhet harmadik Eb-jére.

VÉDŐK:
NOVÁK DEZSŐ (1939–2014) Vas megyéből származik, a Haladásból került 1961-ben az Üllői útra, négyszer volt bajnokcsapat tagja, VVK-győztes, kétszeres olimpiai bajnok. Legenda övezi, ahogy a tizenegyest elvégezte: ritkán látható nyugalommal, szinte egykedvűen, flegmán gurított a kapuba, és hiába készültek erre a kapusok, nem tudtak túljárni az eszén. Megbízható védő volt, de nemcsak azért került be az álomcsapatba, mert a világválogatottba is meghívták 1968-ban, hanem mert edzőként is szolgálta a klubot. A kispadon háromszor ünnepelt bajnoki címet (1981, 1995, 1996), és ő irányította azt az együttest, amely 1995-ben első magyar klubként eljutott a Bajnokok Ligája csoportköréig (amely akkor 16 csapatos volt).

MÁTRAI SÁNDOR (1932–2002) Nagyszénásról, Békés megyéből indult, atléta volt, átlagon felüli gyorsaságát a futópálya után labdarúgóként is kamatoztatta. 1953 és 1967 között 356 bajnokin szerepelt, s 81-szer tagja volt a válogatottnak is. Az egyik, ha nem a leggyorsabb védő volt.

PÁNCSICS MIKLÓS (1944–2007) az erő, a gyorsaság, az elegancia, a határozottság, az egyenes gerinc jelképe. 1960 és 1974 között volt az FTC tagja, háromszoros bajnok. 1997 és 2000 között a klub vezetőjeként segítette a zöld-fehéreket.

DALNOKI JENŐ (1932–2006) a klub emblematikus alakja. A hűség mintaképe, legendásan kemény balhátvéd, különösen az MTK elleni örökrangadókon Sándor Károllyal vívott párharcai voltak emlékezetesek. 439 mérkőzésen szerepelt a Ferencvárosban, 1973 és 1978 között vezetőedzőként bajnoki címig és KEK-döntőig vezette klubját (1970 szeptemberé­ben két meccsen már irányított ideiglenesen), 1985-től 1987-ig másodszor is leült az FTC kispadjára. Hazaszeretete, klubszeretete minden mai sportembernek példaértékű.

KÖZÉPPÁLYÁSOK:
LIPCSEI PÉTER (1972) az álomcsapat második legfiatalabb tagja, Kazincbarcikáról igazolt 1990-ben az Üllői útra. Újpesten aratott 5–0-s győzelemmel mutatkozott be az első csapatban. 649 hivatalos mérkőzésen viselte a zöld-fehér mezt, ezzel klubrekorder, még úgy is, hogy 1995-ben Portóba szerződött, és két évig Salzburgban is játszott. 1997-ben egy, 2000-ben további tíz évre tért vissza a Ferencvárosba – védekezésben és támadásban egyaránt kiemelkedő képességű, komplex középpályás volt, és bár védekező középpályásnak tartották, kimondottan gólerős volt. Ma is a klub kötelékébe tartozik, a fiókcsapatnak számító, második ligás Soroksár vezetőedzője.

NYILASI TIBOR (1955) Várpalotán született, de a fővárosban, a mai Újbudán nőtt fel, 15 évesen lett az FTC tagja. Cselezőkészsége, fejjátéka miatt szurkolók tízezreinek volt a kedvence, 243 bajnokin 131 gólt szerzett. Hetvenszer viselte a válogatott mezét. Rendkívül fiatalon, 35 évesen vezetőedzőként tért vissza az Üllői útra, és a kispadon is maradandót alkotott: az általa felépített együttes 1992-ben, tizenegy év szünet után nyert bajnoki címet, és bár 1994-ben elköszönt a klubtól (1997-ben egy idényre visszatért), a BL-csapat alapjait ő rakta le.

CSATÁROK:
VARGA ZOLTÁN (1945–2010) 23 évesen nemcsak a Ferencvárost, Magyarországot is elhagyta, de játéktudása, népszerűsége miatt bekerült az álomcsapatba – és talán azért is, mert a disszidálása miatt évtizedekig romantikus szeretettel emlegették, akik látták játszani. Kivételes rúgótechnika, világklasszis szintű játékintelligencia jellemezte – és rendkívüli pechsorozat kísérte játékoskarrierjét. 1996-ban edzőként tért vissza az Üllői útra, de határozottsága, következetessége, könyörtelen nyíltsága sok konfliktus forrása volt. Aligha véletlen: a futballpályán érte a halál.

ALBERT FLÓRIÁN (1941–2011) talán az első, akit az álomcsapatba nemcsak a ferencvárosiak, hanem az Újpest- és MTK-szurkolók is elsőként szavaztak volna be. A Császár, 1967 aranylabdása, aki 351 bajnokin 256 gólt szerzett, 75-ször volt válogatott, négyszeres magyar bajnok, háromszoros gólkirály. Cselezőkészsége, gólérzékenysége kivételes volt, azon kevesek egyike, akiről az Aranycsapat tagjai is úgy vélekedtek, helye lett volna közöttük.

SÁROSI GYÖRGY (1912–1993) a statisztika szerint 350 gólt szerzett 384 mérkőzésen. 1927 és 1948 között volt a Ferencváros tagja. Ötszörös bajnok, 62-szeres válogatott, vb-ezüstérmes, háromszoros gólkirály – idősebb családtagok, szurkolók, kollégák elmondása szerint ragyogó képességű csatár volt, az 1937-ben a Csehszlovákia elleni 8:3-as mérkőzésen hét gólt rúgott. A Juventus és az AS Roma vezetőedzője is volt.

DEÁK FERENC (1922–1998), a népszerű Bamba itt, a Ferencvárosban született, de nemcsak a Fradi, hanem a Szentlőrinc és a Dózsa legendája is lett. Pályafutása során 830 mérkőzésen 1370 gólt szerzett, gólátlaga 1.65 volt, az FTC 1949-es bajnoki aranyához 30 mérkőzésen 59 találattal járult hozzá. A válogatottból, a leendő Aranycsapatból politikai okok miatt szorították ki, noha címeres mezben is félelmetes hatékonysággal termelt: 20 mérkőzésén 29-szer volt eredményes.

EDZŐ:
LAKAT KÁROLY (1920–1988) Tóth-Potya Istvántól Mészáros Józsefen át Szerhij Rebrovig megannyi kiváló és eredményes edző ült a Ferencváros kispadján, de talán egyikük sem hagyta rajta olyan markánsan a kézjegyét a klubon, mint Lakat Károly. A Tanár úrként tisztelt (két diplomát és doktori címet is szerzett) korábbi fedezet, majd sikeres szakvezető 1967 és 1969 között 156 mérkőzésen irányította a zöld-fehéreket. Két bajnoki címet és egy bronzérmet nyert, és 1968-ban VVK-döntőbe vezette az FTC-t.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2023. december 2-i lapszámában jelent meg.)