Fehérvár: Géresi visszatért, meghatározó játékossá szeretne válni

Az 57. NB I-es meccsét október 4-én, az Újpest (5–1) ellen játszotta. Az 56.-at 2017. december 2-án, a Ferencváros (1–3) otthonában.

Könnyen kiszámolható, a két találkozó között majdnem három év telt el, ez azért mutatja, hogy a Mol Fehérvár FC labdarúgója, Géresi Krisztián igencsak viszontagságos időszakot tudhat maga mögött. A fehérváriak saját nevelésű játékosa 21 évesen, 2015. november 28-án az MTK elleni 1–0-s győztes meccsen mutatkozott be az élvonalban, hogy aztán két héttel később ő szerezze a régi Sóstói Stadionban az utolsó gólt (1–0-s siker a Paks ellen). A következő idényben többször is remekül futballozva harminc bajnokin hat gólt szerzett az ezüstérmesként végző csapatban, és bár 2017 őszén is még 13 mérkőzés jutott neki, egyre inkább érezte, a dereka gátolja a játékban.

„Amikor a Ferencváros ellen lecseréltek, fájt a derekam, de az az igazság, akkor már jó ideje messze volt a tökéletestől    – ment vissza az időben Géresi Krisztián. – Azt gondoltam, majd a téli pihenő alatt rendbe jön – hát nem jött. Amikor nem volt edzés, nem volt problémám vele, ha viszont terhelést kapott, rögtön fájt. Az orvosok azt mondták, meg kell erősíteni, ám hiába próbáltam ki mindent, amit csak lehetett, nem javult a helyzet. Aztán eljutottam az Országos Gerincgyógyászati Központba Lazáry Áron főorvoshoz, aki a sérvem mellett szegmentális instabilitást állapított meg, vagyis hogy a problémát a két csigolyám közötti mikromozgások okozzák. Mivel a gyógytorna nem segített, tavaly júliusban megoperáltak, majd szép lassan elkezdtem magam újra felépíteni. A derekam nem fájt, ugyanakkor lágyéksérvem lett, s nem tagadom, közel álltam ahhoz, hogy befejezem a futballt. A barátnőm és a szüleim rengeteget segítettek ebben a nehéz időszakban, a klubtól is minden támogatást megkaptam, idővel pedig eljutottam a válogatottnál is dolgozó Fehér Józsefhez. Ő olyan németországi klinikán intézett időpontot, ahol kimondottan sportsérvekkel foglalkoznak: januárban megműtöttek, aztán két hónapig Németországban végeztem a rehabilitációt. Miután hazatértem, Szalai Tamással dolgoztam heteken át, majd az NB III-as csapat edzésein vettem részt, nyár óta ismét az első kerettel készülhetek.”

Ha csak felkészülési meccsen is, de július végén a Haladás ellen (0–0) megvolt a visszatérés, majd augusztus 27-én az ír Bohemian FC elleni Európa-liga-találkozón Márton Gábor vezetőedző a hosszabbításban pályára küldte a szélsőt, aki az 1–1-re végződő találkozó után értékesítette a tizenegyesét, így tevékeny részese volt a továbbjutás kiharcolásának. Tíz perc erejéig újra futballozhatott az NB I-ben is (a már említett, Újpest elleni találkozón), az NB III-as együttesben öt mérkőzésen három gólt szerzett, és mindennap azért dolgozik, hogy meghatározó játékosként tartsák számon.

„Az áttörést igazából az a felkészülési találkozó hozta meg, amelyet júliusban az NB III-as csapatban játszottam a Balatonfüred ellen: a fellegekben jártam, úgy éreztem, valósággal újjászülettem” – folytatta Géresi Krisztián. –Van egy mondás, amely szerint az egészséges embernek ezer kívánsága van, a betegnek viszont csak egy, mégpedig az, hogy egészséges legyen. Így voltam ezzel én is. Téved, aki azt gondolja, bánom a magam mögött hagyott időszakot. Semmi sem történik ok nélkül, sokat tanultam belőle. Elkezdtem tanulni, a TF sportszervezői szakára járok, persze egyelőre a futballpályán képzelem el a jövőmet. Nem lehetek eléggé hálás a klub vezetőinek, akik végig mellettem álltak, a szerződésemet is meghosszabbították. Az a célom, hogy meghatározó játékossá váljak – sajnos ez a sérülésem előtt sem volt mindig így –, minden meccsen játszani akarok, ha egy mód van rá, a Mol Fehérvárban. Természetesen örülnék, ha a hétvégén benne lennék a Honvéd elleni keretben, de akkor sincs probléma, ha az NB III-as csapatban jutok lehetőséghez. Időre van szükségem, de építgetem magam, közelítek ahhoz az állapothoz, amikor nem fájt a derekam – és jól ment a futball.”