Fehérvár: Csettintésre nem lehetett kilábalni a szorult helyzetből – Bartosz Grzelak

– Az idény előtt az első osztályú tagság megőrzését tűzte ki célul a Fehérvár FC, ám az utóbbi csaknem két hónapban meggyőzően teljesít, negyedik a tabellán. Mégis, hogyan kezeljük a csapatát?
– Elöljáróban leszögezném: semmi sem változott, semmi sem dőlt el a bajnokságban – nyilatkozta a Nemzeti Sportnak Bartosz Grzelak, a Fehérvár FC svéd-lengyel vezetőedzője. – Szoros a mezőny, hiszen két pont választ el minket a kilencedik helyezettől. Továbbra is az a célunk, hogy mihamarabb elérjük a negyven pontot, a tizenkét csapatos NB I történetében ennyi ugyanis rendre elég volt a bennmaradáshoz.

– Két különböző Fehérvárt láthattunk az idényben, szinte rá sem ismerni ahhoz képest, ahogyan az első hat fordulóban futballozott. Egyetért?
– A csapat nyilvánvalóan a kritikák kereszt­tüzébe kerül, ha elkerülik a sikerek, de szerintem az első bajnokikon is megfelelő volt a küzdőszellem. Újpesten keményen dolgoztunk, a Ferencváros ellen bár kikaptunk, kétgólos hátrányból megfordítottuk az állást, míg a Puskás Akadémia ellen a végsőkig harcolva mentettünk pontot. A változás szerintem annyi, hogy immár az eredmények is jönnek, s a játékosok önbizalommal telve futballoznak. Mindvégig arra törekedtünk, hogy előrelépjünk, ám ami velünk történik, egy folyamat része, voltak előzményei. Sokan hajlamosak elfelejteni, hogy a Mol kivonult a klub mögül, szerényebb lett a költségvetése, az egyesület újraépítése zajlik. Hosszú távú célunk, hogy visszakerüljünk az élmezőnybe, viszont óriási hibát követnénk el, ha tizenhárom fordulót követően hátradőlnénk, mondván, elvégeztük a munka javát.

– Miben látja a kezdeti eredménytelenség okát?
– Leginkább abban, hogy a fél kezdőcsapat kicserélődött. Edzőként türelemre és időre van szükségem, hogy összehangoljam az elképzeléseimet a csapattal, kellett néhány hónap, hogy meghozzam a megfelelő változtatásokat. Ha az Újpest elleni első fordulós csapatot összehasonlítom a Ferencvárost legyőzővel, nagy a különbség. Kalmár Zsolt, Gergényi Bence és Tóth Balázs az átigazolási időszak végén érkezett hozzánk, a beépítésükhöz szükség volt némi időre. Amikor a játékosállományt elemeztük a stábbal, azon tanakodtunk, hogyan hozhatnánk ki a srácokból a legtöbbet. Arra jutottunk, a három-öt-kettes felállás lehet a célravezető.

– Bátor lépésnek tűnt a hadrendváltás – ha nem vált volna be, rásüthették volna a stábra, hogy a keze alatt bármilyen felállásban sikertelen a csapat.
– Szükségszerűnek tartom a folytonosságot, kell, hogy legyen játékterv és taktika, ami mellett kitartunk, a játékosoknak ugyanis tisztában kell lenniük a feladataikkal. A nyári felkészülés során a négy-három-hármat és a négy-kettő-három-egyet gyakoroltuk, majd hirtelen váltottunk. Fontos volt, hogy az átállás rögtön győzelmekkel párosuljon, örülök, hogy bejött a húzás. Néha fel kell vállalni a rizikós döntéseket, de fontos megjegyeznem, hogy a felállás nem egyenlő a játékmodellel. A begyakorolt mozgások, passzok, a védekező struktúránk nem sokat változott, továbbra is területvédekezést alkalmazunk, szóval nem dobtunk mindent sutba, az alapelképzeléseink megmaradtak.

– Az idényben a Fehérvár szerezte a legtöbb gólt a bajnoki mérkőzések végén, a 76. perctől számolva tízet. Ez a jó fizikai állapotnak tulajdonítható?
– A magas intenzitás kulcsfontosságú, megkövetelem a nagy iramot, ehhez pedig kifogástalan erőnlét szükséges. Keményen dolgoztunk a nyáron, hogy az extra futások a meccsek hajrájában hozzák meg gyümölcsüket, de a megfelelő mentalitás is elengedhetetlen ahhoz, hogy a végsőkig összeszedettek legyünk. A bajnokság elején sokat profitáltunk abból, hogy meg kellett mutatnunk a karakterünket, többször visszakapaszkodtunk, ezáltal a srácok hite nem ingott meg saját magukban.

– Az ESMTK elleni Magyar Kupa-kiesés után sem?
– A csapat lépésről lépésre haladt felfelé, ám az a mérkőzés valóban a mélybe taszított minket. Talán túl sok olyan labdarúgót vetettem be, aki korábban kevesebb lehetőséget kapott. Katasztrofális volt átélni a pofont, de azt gondolom, az jelentette egyben az ébresztőt is. A meccs után megkérdeztem a játékosoktól: valóban olyan csapat benyomását akarják kelteni, amelyet jó napot kifogva bárki legyőz? Négy nappal később a Zalaegerszeg ellen emberhátrányban bizonyították a srácok, felálltak a padlóról.

– Magyarországon nem jellemző, hogy a vezetőedző ilyen kupakiesés után és hat bajnokin szerzett négy ponttal a posztján maradhat. Érzett olyat, hogy lejárt az ideje a klubnál?
– A vezetőedző menesztése mindig benne van a levegőben, ilyen a szakmánk. Igyekeztem arra összpontosítani, mit tehetek azért, hogy jobbak legyünk. Sok csapatnál rövid távú hatást várnak az edzőcserétől, pedig tudományosan alátámasztott, hogy a lejtmenet egyszer megáll, s általában amúgy is bekövetkezne a fellendülés – gyakran azonban már az új tréner aratja le a babérokat, pedig ki tudja, lehet, a régi stábbal is fejlődő pályára állt volna a gárda. Pillanatig sem éreztem, hogy elveszítettem volna az öltözőt, jó a kapcsolatom a srácokkal. Mielőtt idejöttem, hosszú ideje rosszul teljesített a klub, csettintésre nem lehetett kilábalni a szorult helyzetből. Amikor munkába álltam, az első észrevételem az volt, hogy a csapatnak nincsen identitása. Nyáron azt tűztem ki célul, hogy megváltoztassam az öltözői hangulatot, az edzéseken és a meccseken tapasztalt mentalitást. Nem titkoltan büszke akarok lenni a csapatomra, olyan játékot várok tőle, amire azt mondhatom, igen, ez az én együttesem! Azt hiszem, jó irányba haladunk.

– Pályafutása eddigi legnehezebb időszakán van túl?
– Úgy vélem, igen, Megkövetelte, hogy minden vezetői és edzői képességemet elővegyem. Ebben a néhány hónapban nem annyira a taktika vagy az edzés, sokkal inkább a lélektan volt a fontos. Bebizonyosodott, hogy a sikerhez erős identitású társaságra van szükség.

– Miben kell fejlődnie csapatának?
– Mindenben nem lehet kimagaslót nyújtani, az erősségekre kell építeni a játékunkat. Sokat fejlődtünk letámadásban, gyorsabbak lettek az átmeneteink, veszélyesebbek a pontrúgásaink és stabilabban védekezünk, de szeretnénk a labdával jobban dominálni.

– Kényes téma: a Fehérvár FC-hez köthető a legkevesebb magyar „fiatalperc” az idényben. Nincs olyan tehetség a klubnál, aki megütné a szintet?
– Fiataljaink eddig főleg kölcsönben vagy kooperációs megállapodás keretében Siófokon kaphattak lehetőséget – jobb, ha a másodosztályban játszanak felnőttek között, mintha a kispadot melegítenék. Vannak szépreményű tehetségeink, közülük Pető Milán állt a legközelebb ahhoz, hogy beverekedje magát a csapatba, az idény elején játszott is, ám megsérült. Az utánpótláskorúak integrációja könnyebb, ha fut a szekér. Minden edzőnek megvan az elképzelése a beépítésükről, szerintem lassan érdemes: fokozatosan kapjanak egyre több és több időt, hogy érezzék, folyamatosan fejlődnek. Elkövettem már azt a hibát, hogy az edzésen jól teljesítő fiatalt betettem a kezdőbe, ám nem bírta el a terhet, rosszul játszott és összetört – nem szeretnék ismét ebbe a hibába esni. Természetesen azon vagyunk, hogy minél több fiatalt beépítsünk, ám még idő kell nekik, hogy felvegyék a fonalat.

A 4. fordulóból elhalasztott Mezőkövesd–Ferencváros találkozót december 6-án játsszák le.