FTC: „Ha játékban vagyok, alighanem megkaptam volna a meghívót”

– A bajnoki aranyérem átvétele után másnap már szülővárosában, Munkácson volt: azóta is ott lazít?
– Most éppen Kijevben vagyok – felelte Ihor Haratin, a zöld-fehérek ukrán középpályása, aki 2018 decemberében érkezett a Ferencvároshoz, azóta alapember Szerhij Rebrovnál. – Eddig odahaza voltunk a családnál, szerdán érkeztünk Kijevbe, meglátogatunk néhány barátot, aztán meglátjuk, hogyan tovább. Alighanem lemegyünk a tengerpartra is.

– Semmi konkrét terv?
– Élvezzük a szabadságot. Hosszú, kemény idényen vagyunk túl, a válogatott meccsek miatti szünetekben sem lazíthattam, mert Andrij Sevcsenko számított rám a keretben, jólesik most szusszanni egyet. Három-négy hetet pihenhetek, a feleségemmel jövünk-megyünk, együtt vagyunk.

– Csapattársa, Olekszandr Zubkov meghívót kapott az Európa-bajnokságra készülő keretbe, ön viszont kimaradt. Csalódott emiatt?
– Egyeztettem Andrij Sevcsenko szövetségi kapitánnyal, felkészültem a döntésére. Sajnos az idény végén összeszedtem egy sérülést, nem tudtam pályára lépni a Ferencvárosban, így nehéz helyzetbe kerültem. Ha játékban vagyok, alighanem megkaptam volna a meghívót, ám több hetet kihagytam, ezért el kellett fogadnom a döntését. Sajnálom, hogy így alakult, de nem tudok rajta változtatni. Próbálom a jó oldalát nézni, örülök, hogy már teljesen egészséges vagyok.

– Magyarországra érkezése óta nem tud hibázni, háromból háromszor lett bajnok a Ferencvárossal! Milyen érzés?
– Nem rossz. Meg lehet szokni ezt az érzést.

– Van kedvenc bajnoki címe?
– Nehéz kérdés. Talán a mostani.

– Miért?
– Mert ez volt a legnehezebb. Nem azért, mert a riválisok alaposan megszorongattak volna bennünket, hiszen nagy pontelőnnyel lettünk elsők, de az ősszel olyan erőltetett menetben voltunk, amit nagyon nehéz volt ilyen kiegyensúlyozottan teljesíteni. Az idény elején sorra jöttek a nehéz mérkőzések, kezdve a svéd Djurgarden elleni ütközettel, majd jött a skót Celtic, a horvát Dinamo Zagreb, miközben a bajnokságra is figyelnünk kellett, hogy ne veszítsünk sok pontot. Ezt a feladatot olyannyira jól sikerült megoldanunk, hogy alig volt mérkőzés, amelyet ne nyertünk volna meg. Szóval, különös idényen vagyunk túl.

– Belegondolt milyen lett volna a csoportkörben zsúfolt lelátók előtt pályára lépni a Barcelona, a Juventus vagy éppen a Dinamo Kijev ellen?
– Eleinte sokat gondolkodtam ezen, de beláttam, ilyen időket élünk, az egészség a legfontosabb. Adja az ég, hogy egyszer újra eljussunk a csoportkörig, és a szurkolók is ott lehessenek a lelátókon.

– Lát erre reális esélyt? Vagy a Bajnokok Ligája annyira más kávéház, hogy csak nagy szerencsével lehet bejutni?
– Miért ne látnék rá esélyt?! Persze, mindannyian tudjuk, a Bajnokok Ligája más szint, ezt a saját bőrünkön is tapasztaltuk. Június elején azért kezdjük el a felkészülést, hogy ismét ilyen sikereket érjünk el. Ez az álmom.

– Hol tartja az aranyérmeit?
– Édesapám a legnagyobb szurkolóm, ő vigyáz az összes ereklyémre. A mostani bajnoki címért járó érmét is elvittem neki. Látni kellene az arcát, milyen büszke, amikor átadom neki...

– Más ereklyéket is őriz?
– Pályafutásom számos emléktárgyára vigyáz, külön szoba van berendezve nekik. Az idei Bajnokok Ligája-kollekcióm is nála van.

– Cserélt valakivel mezt?
– Nem. A csoportkör előtt azt mondtam magamnak, csak azon a találkozón vagyok hajlandó mezt cserélni valakivel, amelyiken nyerünk. Így megtartottam magamnak a trikóimat.